A falunapon adták át a Sét átszelő, több mint 150 millió forintból megépített egy kilométeres kerékpárutat szombaton. A fejlesztés nyomán már most érzékelhetően több a turista a településen.
Sörös István polgármester hangsúlyozta, a 21. században kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon a klíma- és környezetvédelem, valamint a fenntartható mobilitás. Egy felmérés szerint a felnőtt lakosság hetven százaléka szokott kerékpározni, de mindössze 17 százalékuk jár naponta kerékpárral munkába. A település vezetője hozzátette: bízik benne, hogy a most megvalósult fejlesztés miatt egyre többen szállnak át az autóból a kerékpárra, de azt már most jól látni, hogy több lett a turista a faluban.
A kerékpárút nyomvonala a regionális és az országos fejlesztési tervekhez is jól illeszkedik. Az országos kerékpárút-törzshálózat egy szakasza három és fél; az Európai Kerékpárút-hálózat, az EuroVelo nyolc kilométerre van az új kerékpáros szakasztól.
Elhangzott: a kerékpáros-fejlesztés igénye már az első önkormányzati ciklusban felvetődött, ekkor döntöttek arról, hogy nem a vasúti nyomvonalat, hanem a kerékpárutat kell fejleszteni a településen. A 2007-es forgalomszámlálási adatok szerint több mint ezer autó ment keresztül a falun, tíz évvel később már ötezer fölött volt az áthaladó járművek száma.
A kerékpárútról végül 2010-ben készült terv: akkor úgy, hogy az út nyomvonala jobb oldalon a járda mellett, bal oldalon a burkolt padkán haladt. Kiderült, a most elkészült kerékpárúttal nagyjából ezt a tervet valósították meg.
Amikor évekkel ezelőtt az önkormányzat megkereste Szombathely városát, hogy éljenek a közös pályázási lehetőséggel, egy 90 százalékos támogatottságú projektre nyílt volna lehetőség, ám végül a forrást Győr kapta.
A település ezt követően éveken keresztül rakta félre az önrészt, hogy ez ne legyen akadálya a megvalósításnak, ha újabb pályázati lehetőség adódik. Ez a lehetőség végül 2016-ban jött el, amikor megjelent egy százszázalékos támogatottságú TOP-os pályázat. Egy évvel később 152 millió 897 ezer forint támogatást ítéltek meg Sének, ebből az összegből nemcsak a kerékpárutat építették meg, hanem két hidat és több helyen a járdaszakaszt is bővítették. A munkálatok tavaly júniusban kezdődtek, de igazán akkor lehet befejezettnek tekinteni a fejlesztést, ha elkészül a település határától Szombathelyig tartó – mintegy nyolcszáz méteres – kerékpárútszakasz is – mondta a polgármester.
Hasonló véleményen van dr. Balázsy Péter megyei jegyző is – aki egyben a kerékpárút-építési projekt konzorciumvezetője is volt. Hangsúlyozta: az elmúlt öt évben több mint 20 milliárd értékű fejlesztés valósult meg, a kerékpárutak mellett megújultak bölcsődék, óvodák, épültek ipari parkok, de sok helyen – így Sében – fejlesztették a csapadékvíz-elvezető rendszereket is.
A beszédek után az egybegyűltek a csepregi mazsorettek és a fúvósok felvezetésével a polgármesteri hivataltól a közeli Sé feliratú táblához mentek, ahol megtörtént az ünnepélyes szalagátvágás.
A hirtelen jött februári tavasz és a szárazság, majd az ezt követő borongós, csapadékos és szeles idő nem tett jót a gyümölcstermésnek.
Almatermesztéssel foglalkozik Janzsó László Sében. Azt mondta, szinte soronként más-más termést ígérnek a fák. Van, amelyiken nagyon sok lesz a gyümölcs, de van olyan fa is, amin szinte semmi nincs. Nem tudják, mi lehet ennek az oka, szokatlan a jelenség. Arra tippelnek, talán a megporzással volt gond. Idén az almafa egyszerre virágzott a repcével, lehet, hogy az vonzotta el a rovarokat.
– Összességében közepes lesz a termés, almahiánytól nem kell tartani. Az Idared az átlagosnál jobb termést mutat, a többi fajtáról valószínűleg a megszokottnál kicsit kevesebbet szüretelhetnek majd – hangsúlyozta Janzsó László. Hozzátette: – A fáknak nagyon kellett az eső, most úgy néz ki, elég a csapadék. A szél is megviselte a gyümölcsösöket, szaknyelven szólva: széltörést szenvednek. Meglátszik rajtuk a viharos időjárás. Az esős időben a gombabetegségek is terjednek, zivataros, szeles időben pedig nem lehet permetezni. Kártevőkből viszont kevesebb van a tavalyinál, annak ellenére, hogy most nem volt kemény a tél.
Janzsó László Sében termeszt almát. Közepes termésre számít, bízik a jó időben és abban, hogy a nyár végén sem lesz szárazság. Az almát hálóval védi a jégtől Fotó: Unger Tamás
A gyümölcsész szerint a termés mennyisége már nem változik, de ha az időjárás is kedvez, és nyár végén sem lesz szárazság, akkor akár elégedettek is lehetnek szüret idején.Van barack is a területükön, a legtöbb fán viszont elfagyott a termés. Aki csak ennek a termesztéséből él, annak áprilisban több éjszakán keresztül kellett fagyvédelmi gyertyákat „bevetnie”. Az almánál ilyet nem használnak, de a barack „értékesebb”, ott megéri a beruházás.
A meggytermés idén legjobb esetben is átlagos lesz Fotó: Unger Tamás
Gyarmati Bálint meggytermesztéssel foglalkozik. Ő azt mondta, az idei termés legjobb esetben is csak átlagos lesz. Tavaly nagyon sok volt a meggy, kiugróan jó évük volt. Ahhoz a mennyiséghez képest idén több mint harmadával kevesebbre számítanak.
Gyarmati Bálint szerint a vásárlók viszont ebből nem sokat fognak érezni. Évek óta 300 és 600 forint körül mozog ennek a gyümölcsnek a kilója, idén is ilyen árakra kell majd készülni. Itt sem befolyásolja már a következő hetek időjárása a termés mennyiségét. Egy jó évben száz virágból 15-20 meggy lesz, idén jó, ha 10-12 sikerül. A termés tehát nem lesz jó, de nagy áremelkedésekre a lakosságnak nem kell számítani, a nagybani felvásárlók azok, akik megérezhetik majd a drágulást.
Különleges volt a március 15-ei ünnepség a településen: díszpolgárokat avattak és bemutatták a falu himnuszát.
Nagy volt a nyüzsgés a faluházban: díjazottak, fellépők és a közönség tagjai is önfeledten csevegtek egymással. Amikor azonban elérkezett a kezdés időpontja, szinte egyszerre hallgatott el a tömeg. Szabó Laura elszavalta Petőfi Sándor A nép nevében című versét, majd Sörös István, a település polgármestere lépett a hallgatóság elé.
A faluvezető ünnepi beszédében szólt a település múltjáról, részleteket hallhattak a jelenlévők arról, mi történt a térségben 1948 tavaszán. Mint mondta, kétszáz ember élt akkor „Kis Sé és Nagy Sé” településeken, hetedannyian, mint napjainkban. Azon a tavaszon árvíz is pusztított, nem lehetett kihajtani az állatokat, és a híd is megrongálódott. Az ott élők márciusban már végeztek a metszéssel, és várokozással néztek a tavasz elé, változást akartak – elevenítette fel a múlt pillanatait a polgármester. Mondandóját azzal zárta, hogy felhívta a figyelmet: nekünk nem kellett megküzdenünk a szabadságért, nem szabad visszaélnünk azzal, amiért ennyi ember adta életét.
A köszöntő után a helyi Csillagvirág Citerazenekar adott műsort, Kossuth-nótákból válogatott produkcióval szórakoztatták a közönséget. A jelenlévők közül többen a fellépőkkel együtt énekelték az ismert dalokat.
De a hagyományok felelevenítése itt nem ért véget: az Ungaresca néptáncegyüttes tagjai is színpadra léptek. Perdültek a szoknyák, lebegtek a szalagok, mindenkit elvarázsolt az előadásuk. Pedig az est fénypontja még hátravolt: kihirdették Sé legújabb díszpolgárait.
Az elismerést dr. Károlyi Mária régész és Csider Sándor költő, nyugalmazott egyetemi tanár vehette át. Dr. Károlyi Mária végzett ásatásokat a faluban, munkásságával külföldön is ismertté tette az itt talált gazdag leleteket. Csider Sándor pedig közösségépítő munkájával az elmúlt évtizedekben sokat tett a helyiek mindennapjaiért. Programokat, rendezvényeket, táborokat szervezett.
Végül bemutatták a Séi dalt, a település új himnuszát.
Vegyszermentes kozmetikumokat minden magyar fürdőszobába – ez a jelmondata dr. Mester Ildikó Virágnak, akit legutóbb az év női vállalkozójának választottak.
A Női Vállalkozói Klub Egyesület hollywoodi bálján Kiss Katalin, a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke az év női vállalkozója díj jelöltjeit bemutatva harmadikként szólította: „Végül színpadra hívom azt a hölgyet, aki a vállalkozásán keresztül is elköteleződött a női szépségipar iránt, akinek fontos a hagyomány, akinek termékeit közvetlenül a bőrünkön érezzük, ő dr. Mester Ildikó Virág”. A díjat végül Ildikó nyerte – a harmincéves farmakológust, szakgyógyszerészt, egy natúrkozmetikumokat gyártó cég tulajdonosát arra kértük, vezessen végig eddigi szakmai életútján.
– Kiss túlzással mondhatom, hogy csecsemőkoromtól gyógyszerésznek készültem. A nagybátyám és a nagyszüleim is gyógyszerészek, elsőszülött unokaként hamar eldőlt, milyen pályára szánt a családom. Nyaranta rengeteg időt töltöttem a nagyapám, dr. Mester Lajos patikájában, kevertem a krémeket, pilulákat készítettünk, kúpot öntöttünk. A szolnoki gimnáziumi évek után egyenes út vezetett a Szegedi Tudományegyetemre. Öt csodálatos évet töltöttem gyógyszerész doktori alapképzésben, utána három év gyógyszerhatástan szakképzés következett. A gyógyszerhatóanyagok szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozik a tudományág, a tanultakat mind tudom kamatoztatni a kozmetikumgyártás és -fejlesztés területén. Az egyetem után a családi patikánkban kezdtem el dolgozni Besenyszögön (Jász-Nagykun-Szolnok megye), párhuzamosan az ország különböző területein vállaltam helyettesítést gyógyszertárakban. Miután szembesültem azzal, hogy bár a gyógyszertári kozmetikumok is nagyon magas minőségi szintet képviselnek, mégsem felelnek meg az általam felállított elvárásoknak, elhatároztam, hogy saját receptúrák komponálásába fogok. Először helyben láttam el a betegeinket saját fejlesztésű kozmetikumaimmal, majd miután egyre nagyobb igény mutatkozott ezekre, döntöttem: a patikai hivatásomat háttérbe szorítom, és tudásomat, időmet a kozmetikumgyártásba fektetem. 2016-ban a páromat Vas megyébe kísértem, és Sében alakítottuk ki azt a kozmetikum-gyártóhelyet, ahol a labormunka zajlik és a kisüzem működik. Az induláskor 15-20, mára több mint 150 féle termékkel kényeztetjük a vásárlóinkat. A termékekben a szakmaiság mellett megjelenik az egyediség. Tavaly öt olyan professzionális hatóanyag is bekerült a termékekbe, amelyek addig Magyarországon egyetlen kozmetikumban sem voltak megtalálhatók. Az innovatív és természetes anyagok rendkívüli hatást fejtenek ki a különböző kozmetológiai megoldásokban. Olyan illatokat és növényi kivonatokat is bevisz a kozmetikumokba, amelyek amellett, hogy jótékonyak a bőrre, aromaterápiás élményt is nyújtanak.
Dr. Mester Ildikó Virág nyerte el az év női vállalkozója címet Fotó: Horváth Balázs
Közvélemény-kutatás alapján derítette ki, hogy a potenciális vevői nyitottak a gyümölcsillatokra, ezt nem mesterséges parfümökkel éri el, hanem természetes gyümölcskivonatokkal. Magát megrögzött hatóanyagkutatónak mondja: a külföldi és magyar oldalakon is az újdonságokat fürkészi. Ha szembejön egy innovatív hatóanyag, azt megpróbálja beszerezni. Szerinte érdemes a technológiába invesztálni és a lehető legjobb munkakörülményeket kialakítani, mert ezek segítik a dolgozói elköteleződést. Az üzemben most teljes állásban öt embert foglalkoztat, akik részt vesznek a gyártás folyamatában. A legtöbb munkafolyamat kézzel zajlik, a kézműves termékek kiszerelése, a címkézés is a kollégái feladata. A séi logisztikai központból irányítják a webshopot, a csomagokat is onnan küldik ki. Az év női vállalkozójának fontos a közvetlen kommunikáció a vásárlóival, figyelemfelhívó és hasznos információkkal látja el az érdeklődőket. A napi munkában a párja és a családja segítségére mindig számíthat, ők a hátország.
– Mostanában kezdett bennem megfogalmazódni, hogy egy határon belül még szeretnék növekedni, de nem feltétlenül az a vágyam, hogy világmárkává alakuljunk. Ragaszkodom a lehetőségekhez képest stresszmentes élethez, úgy, hogy minőségben továbbra is a maximumot adom.
Nagy sikert aratott, s a Nárai győzelmével ért véget a perenyei kisfiú, Olivér gyógykezelését segítő jótékonysági teremlabdarúgó-torna.
Nem várt nagy sikerrel rendezte meg a Sé Sportegyesület és az Atlantisz Sé Sportegyesület a perenyei kisfiú, Olivér gyógykezelésére kiírt jótékonysági teremfocitornát az elmúlt hétvégén Toronyban. Igaz, már az előkészületek alatt érezni lehetett, hogy nagy lesz az összefogás, mindenki tenni akar az ügyért. Végül 16 csapat nevezését tudták elfogadni a szervezők, zömében a társközségek csapatai vettek részt az erőpróbán: Bucsu, Felsőcsatár (két csapattal), Söpte, Gencsapáti, Bozsok, Gyöngyösfalu, Lukácsháza, Perenye, Nárai, Torony, Sé, Egyetemi SE, Atlantisz Sé SE, Majdnem Befutottak, Torony Baráti Társaság. A rendezvényen amikor csak tudott, megjelent Olivér is a szüleivel.
Az első nap csoportküzdelmei után a négy négyes csoportból az első és második helyezettek jutottak tovább a középdöntőbe. Végül a középdöntő két négyes csoportjának első két helyezettje keresztbe játszással döntötte el a végső sorrendet. Nagy érdeklődés mellett, remek hangulatban kezdődtek a helyosztók – a legjobbak mérkőzéseit már a helyszínen tekintette meg az esemény fővédnöke, Király Gábor is. Az elődöntőben a Nárai 3-1-re verte a Söptét, míg az Atlantisz Sé SE–Egyetemi SE összecsapás 3-3-as eredménnyel zárult, végül büntetőkkel az Atlantisz Sé 3-1-re nyert. A bronzmeccsen az Egyetemi SE vigasztalódott, 6-1 arányban bizonyult jobbnak a Söpténél. A döntő végig színvonalas, nyílt, parázs jelenetektől sem mentes küzdelmet hozott, melyen a Nárai 3-1-re győzte le az Atlantisz Sét.
Végeredmény: 1. Nárai (Tímár Balázs, Vajda Bálint, Vajda Balázs, Takács Jácint, Hompasz Márton, Bárdics Ádám, Kovács István, Draskovics Dániel, Máthé György, Hegedűs József, Rozmán Pál), 2. Atlantisz Sé SE, 3. Egyetemi SE, 4. Söpte.
A torna legjobb kapusa Tímár Balázs (Nárai), legjobb mezőnyjátékosa pedig Uri Tibor (Atlantisz Sé SE) lett.
A nevezési költségekből, a megvásárolt kezdőrúgásokból és az adományokból több mint 800 ezer forint gyűlt össze Olivér gyógykezelésére. Zárásként a szervezők, Nagy Róbert, Horváth László és Süle József Richárd, mindenkinek megköszönték a támogatást, a segítő munkát, és azzal az összegzéssel búcsúztak, miszerint ismét sikerült bizonyítani, hogy összefogással a kis közösségek is képesek nagy dolgok megvalósítására.
Ahány ház, annyi szokás – ám a trendeknél a gyeplő: mi, magyarok is szívesen haladunk a sodrással, azonban a nemzetközi vonaltól eltérő, nüansznyi különbségek a lakások, házak belső tereiben felfedezhetők. Változtak a trendek, a minimál azonban tartja a frontot. Kiss Eperke belsőépítész adott választ a kérdéseinkre a jelenleg uralkodó stílus jegyeiről.
Szinte minden évtizednek megvannak a jellegzetes vonásai az építkezésben, fogalmazhatnánk úgy is, nyomot hagynak az évek az épületek külsején és a belső tereken egyaránt. Ha nagyobb településeken vagy Szombathely külső városrészeiben járunk, némi korismeret birtokában nagyjából meg lehet határozni a házak építésének esztendejét: jószerével még akkor is, ha az épületet átalakították.
A kilencvenes évek előtt felhúzott házaknál nehezebb a kormeghatározás, ha a trendet vesszük alapul: a hatvanas évektől a nyolcvanas évek elejéig épített kockaházak általában földszintesek, nagyjából 10×10 négyzetméteresek, sátortetősek, típusterv alapján épített egyenházak, beltereikben minimális eltéréssel. De a lakótelepi panelek esetében sem volt lényegi különbség, legfeljebb az emeletek számában. A kilencvenes évekkel aztán valami elindult: a tervezők kiléptek a négyzet alapú megoldásokból, 1994 táján egyre több családi házat építettek „alpesi típusra”, esetenként sokszög alapú nappalival, amely „túllógott” a megszokott kereteken – teret nyert a formabontás: ide értendők a belsőépítészeti megoldások, például az „amerikai konyha” vagy komplett ház esetén a tetőteres megoldások és a nagyjából csak „mutatóba” szánt erkélykialakítások: keskeny-hosszú elosztásuk miatt legfeljebb két ember pásztázhatta innen kényelmesen az utcát – ezeket az erkélyeket szinte kivétel nélkül az utcafrontra tervezték.
Kiss Eperke: „Leginkább a falvakban, nagyvárosoktól távolabb eső településeken találhatunk olyan egyediségeket, mint például a nagyszülőknél a falra rögzített kerámiatányérok, melyek egyfajtagyűjteményként funkcionálnak, és ezzel együtt alakítják a helyiséget. Van valami bájos abban is, ha egy régi házat belülről teljesen modern stílusban újítunk fel, míg a külseje marad olyan, amilyen” Fotó: Unger Tamás
Visszagondolva: alig emlékszünk olyan erkélyes házra, ahol kihasználták volna beszélgetésre, reggelizésre: legfeljebb teregetésre a helyet. Majd színt kaptak az épületek: a kilencvenes évek elején még a pasztell volt a sláger, aztán a paletta erősebb árnyalatai is megjelentek a falakon – ez azonban már inkább a kilencvenes évek végére tehető.
A 2000-es évek meghozták a váltást: alpesi helyett inkább mediterrán típusú házakat kértek a tervezőktől a megrendelők. Érdekes egyébként, hogy a házépítés evolúciója Magyarországon e ponton törést mutatott, ugyanis a mediterrán jellegű épületek elődei nem az alpesiek, hanem az azt megelőző, 1950-es, 1960-as évektől tömegesen elterjedt sátortetős kockaházak. Itt a csavart a hagyományos formát horizontálisan és vertikálisan kissé megbontó „kiugrások” jelentik: az alaprajzban jellemzően a hálószobát, a nappalit vagy a teraszt mozgatják a főfalak vonalától kijjebbre vagy beljebbre. Függőleges irányban pedig az emelet kialakítása változott, a földszint és a felette lévő rész alaprajza nem fedi tökéletesen egymást: kisebb az emelet területe, egy-két szoba és egy vizesblokk kapott benne helyet jellemzően. A panelházaknál is beindult a változás és a „boom” is: gombamód szaporodtak az esztétikus kialakítású, élhető, téglaépítésű társasházak.
A 2000-es évek közepe pedig meghozta hozzánk is az akkor már Nyugat-Európában elterjedt minimalista stílust, mintegy ellenpontjaként a mediterránnak: puritánság, egyszerűség, szimmetria jellemzi, ám sajátos módon magába olvaszt elemeket a mediterrán és az alpesi típusból is.
Az utóbbi tíz évben azonban mintha stagnálna a trend: a minimál stílus egyeduralkodóvá vált, a változások apróbbak, árnyaltabbak.
Kiss Eperkét napjaink lakberendezési szokásairól kérdeztük.
Fotó: Shutterstock
– Vannak bevált trendek, de én azt látom, hogy inkább a modern, minimalista irányba fogunk tovább haladni. A 2019-es év színei a barna és a terrakotta, arany a bútorokon, mintás bútorszövetek és szőnyegek, márvány asztallapok és a bohém stílus – röviden összefoglalva.
A belsőépítész hozzáteszi: – Építőipari, faipari, bútoripari cégek diktálják a szezonális újításokat elsősorban, mivel új termékekkel, anyagokkal gazdagítják a palettát.
Véleménye szerint az, hogy valaki követi az aktuális trendet, nem feltétlenül ad élhető környezetet, hiszen személyiségfüggő, hogy ki milyen berendezéstől, milyen színektől érzi otthonosnak a lakását. – Úgy gondolom, hogy nem a trendiség a legmeghatározóbb tulajdonsága egy lakás belsejének, annál inkább a praktikussága és a harmóniája – hangsúlyozza.
A minimál mellett sokfelé hódít a Provance-ot idéző vintage stílus is – nálunk mindkét irány népszerűnek számít. Kíváncsiak voltunk arra, hogy van-e a magyarok lakberendezési szokásainak egyedi vonása, ami valamelyest felismerhetővé teszi, megkülönbözteti a mainstreamtől.
– Leginkább a falvakban, nagyvárosoktól távolabb eső településeken találhatunk olyan egyediségeket, mint például a nagyszülőknél a falra rögzített mindenféle kerámiatányérok, amelyek egyfajta gyűjteményként funkcionálnak, így alakítják a helyiség hangulatát. A tájegység adta lehetőségek is változatosak lehetnek hazánkban – emeli ki a belsőépítész, hozzátéve, hogy rengeteg ember a városhoz közeli falvakban, községekben lakik, de a város ad nekik munkát, ezáltal pedig ugyanazt az impulzust kapják a vidékiek, mint a városiak. – Vagyis nem gondolom, hogy nagy különbség lenne a vidéki és a városi lakberendezés között. A falvakban családi házak vannak túlnyomó többségben, míg a városokban a sűrű beépítés miatt a lakások a jellemzőbbek. Van valami bájos abban is, ha egy régi házat belülről teljesen modern stílusban újítunk fel, míg a külseje marad olyan, amilyen – fűzi hozzá.
Felvetésünknek a fordítottja is érdekes: vajon görcsösen követik-e a magyarok az európai trendeket? Eperke úgy véli: ízlés kérdése, ki milyen környezetet érez a magáénak. – Ha építkezésen gondolkozik valaki, érdemes mielőbb eldönteni, milyen stílusú otthont szeretne kívül-belül, mert a kettő kapcsolatban áll egymással. Vegyük például a mediterrán stílusban épült családi házat, amelyet akkor érzünk kompaktnak, ha nem téveszt meg minket a belső a homlokzathoz képest. A külső és a belső harmóniája a házépítésnél is elengedhetetlen tényező.
Jegesmedvékkel szemezett, jéghotelben aludt, bejárta egész Norvégiát, amely az első szerelme lett. A második a kézműves csokoládé, amelyet egy Vas megyei faluban készít. Hagymásy Laura olyan világvándor, aki mindig hazatért, mert Magyarországtól soha nem tudott elszakadni. Mese a black metal zenétől a kirkenesi hóhotelen át egy kis magyar faluig, ahol a műhelyben a nyughatatlan lány keze alatt születnek meg az északifény-bonbonok.
„Amikor Kirkenesben mindennap egyedül gyalogoltam haza a jéghotelből, egy erdőben vezetett át az utam.
Ekkor éreztem azt, mennyire szerencsés vagyok, hogy naponta láthatom a fejem felett táncoló Aurora Borealist, vagyis az északi fény játékát.
Kirkenes amúgy Norvégia legnyomasztóbb városa, mert a II. világháború emlékei a mai napig elevenen élnek ott.
A kirkenesi jéghotel (hóhotel) bejárata Norvégiában Forrás: Cultura Creative/Cultura/Philip Lee Harvey/Philip Lee Harvey
Bár imádom Norvégiát, a mai napig bármikor szívesen visszatérek oda, de ott élni nem tudnék, ezért jöttem haza.
Debreceni születésű lány vagyok, most Vas megyében, a Szombathely melletti Sében élek, itt gyártom azt a bonbont, amelyet az északi fényről neveztem el. Meg még egy pár másik csokit is.
Hagymásy Laurával a világ (pontosabban Norvégia) több pontján összehozott bennünket a sors. Az első találkozás úgy esett, hogy 2012 februárjában Svédország északi részén mínusz 35 fokos hidegben álldogáltam egy pályaudvaron, de a mínusz 35 fok a sokat látott svéd vasutat is megviselte. Nekem mindenképpen vonatra kellett szállnom, hogy odaérjek Kirunába, mert a repülőm Oslo érintésével másnap indult a Spitzbergákra.
A svalbardi szállodám lefoglalva, az óra ketyegett, a vonat nem jött, Gällivare városában ragadtam.
Telefon a Spitzbergákra, a helyi szálloda recepcióján természetesen egy magyar lány vette fel a telefont, aki nagyot nevetve felelte, hogy ne izguljak, a szoba megvár, extra költségek nem lesznek, ő majd gondoskodik mindenről.
Ez a magyar lány volt Hagymásy Laura. Aki akkor még nem csokikat készített, hanem a Spitzbergákon igazította el a norvég, a német, a svéd, a dán, vagy éppen a magyar turistákat.
„Ez az egész szerelem Norvégiával a zenén keresztül teljesedett ki, mert fiatalon rajongója voltam az északi ország black metal muzsikájának. Ma már inkább az északi folkzene az, amely sokat ad nekem. Már az idegenforgalmi főiskola alatt ki akartam menni, de erre csak a diploma megszerezése után került sor. Ezért kezdtem el először angolul, később pedig norvégul is tanulni.
Amúgy nyughatatlan ember voltam, megfordultam Norvégia jó néhány helyén.
A Spitzbergák nem csak a jegesmedvék miatt különleges, ez tényleg olyan helye a világnak, amelyet mindenkinek érdemes lenne egyszer megnézni.
A Spitzbergák fővárosa, Longyearbyen. Itt is dolgozott Hagymásy Laura Forrás: robertharding/Michael Nolan/Michael Nolan
Nagyon jól éreztem magam, komoly állásom is volt a főváros, Longyearbyen legjobb szállodájában. A több idegen nyelv használata óriási kihívás volt számomra, mert arrafelé a norvég elvárja, hogy norvégul oldjam meg a problémáját, a svéd meg svédül, a dán meg dánul. Ezért aztán ezzel a két nyelvvel is elkezdtem ismerkedni.
A komoly kihívás akár évekig is marasztalhatott volna Svalbardon, de egyszer csak úgy éreztem, hogy haza kell mennem. Pedig számomra tényleg büszkeség, hogy dolgozhattam a Spitzbergákon.
Szóval, hazajöttem. Itthon meg azt éreztem, hogy vissza kell mennem. Ingáztam a két ország között, állásokat pályáztam meg, voltam bébiszitter, és dolgoztam a világ egyik legszebb jéghoteljében is.”
Utóbbi Norvégia északkeleti részén, Kirkenesben épült meg. 2013 januárjában egy helyi kávézóban futottam ismét össze Laurával. Én éppen egy 100 napos túra norvégiai szakaszát küzdöttem le, ő meg az összes csodálkozó emberrel küzdött, aki megtudta, hogy a jéghotelben nagyon hideg van.
Az északifény-csoki és az északi fény Forrás: Lantos Gábor
„Én is kipróbáltam, ki lehetett bírni, a lényeg az volt, hogy a jégágy összes takaróját és állatszőrét magamra kellett húzni. Gondot csak az illemhely felkeresése jelentett, mert a WC-t mégsem lehetett jégből megformázni. De nagy kaland volt a kirkenesi is, meg az alesundi is, ott egy családnál dolgoztam gyerekfelvigyázóként. Velük Szingapúrba is eljutottam. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy Bergenben a Fløyen Folkerestaurantban felszolgálhattam a norvég királynak; ez azért óriási dolog, mert sok norvég még csak nem is találkozhatott vele személyesen. Aztán megint hazajöttem, aztán egyszer csak Ausztriában találtam magam.”
Hagymásy Laura jelenlegi sorsa Ausztriában pecsételődött meg.
„Azért mentem el az osztrákokhoz, mert a német nyelvtudásomat akartam fejleszteni. Ott találkoztam először azzal a mesterrel, Edgar Spiegellel, aki bevezetett ennek a munkának a rejtelmeibe. Ő igazán különleges ember, az ő bonbonjait még senkinek sem sikerült felülmúlnia. Spiegel kreatív csokikészítő, fantasztikus, ahogy a csokikkal és velem is foglalkozott, nagyon sokat köszönhetek neki.
Nála kezdtem el tehát csokoládéval foglalkozni a kézműves manufaktúrában, miközben épp cukrász tanulmányaimat folytattam.
Vizsgáim után itthon volt szerencsém a Szamosnál dolgozni cukrászként, majd a Szamos Csokoládé Iskolába kerültem, ahol csokoládé- és süteménykurzusokat, csapatépítéseket tartottam angolul, magyarul, norvégul, ritkán németül.
Hagymásy Laura a műhelyében a Vas megyei Sé falujában Forrás: Lantos Gábor
„A Szamos-műhelyben Andor, a csokimester segített nekem a legtöbbet. Eközben több kurzust is elvégeztem a Csokoládé Akadémián. Rájuk a mai napig nagy szeretettel gondolok, rengeteget segítettek nekem. Legutoljára pedig a budapesti Lady Lavender Csokiműhelyben segítettem be. Velük egyébként a mai napig országszerte tartunk csapatépítéseket. Egészen magával ragadó volt mindez, azt gondoltam, hogy ezt kellene csinálnom idehaza is. A csokit Magyarországon mindenki szereti, ugyanakkor ennek a fogyasztási kultúrája nem túl magas nálunk.
Az a 40 év, amikor a Boci és a Tibi mellett a nyugatról behozott Milka volt a csúcs, nem múlt el nyomtalanul. A kézműves csokoládéval kapcsolatban ma kétféle álláspont létezik. Az első, hogy minden ilyen valamiféle úri huncutság, a sznobizmus kifejezőeszköze, a másik meg, hogy nagyon drága.
Ezeket a falakat nem én fogom lerombolni, csak annyit tudok tenni, hogy itt, Vas megyében megpróbálom elhinteni a megfelelő kakaóbabokat.”
Ezek a bonbonok is Sében készültek Forrás: Origo
Mint minden kézműves ételnek, és mint minden kézzel készített csokoládénak, a megfelelő és kiváló alapanyag az alfája és az ómegája. A Sében található műhely asztalán két ibrikben kakaóbabok pihennek. „Kóstold meg őket” – jön a biztatás Laurától. Az első kifejezetten keserű, mert ehhez semmi sincs hozzáadva, ez az eredeti kakaóbab.
A második tálkában kitett étcsoki 54 százalékban kakaót tartalmazott, ez a Belgiumból származó Callebaut csokoládé alapanyaga.
Ha ehhez tejport adunk, tejcsoki lesz belőle. Laura elárulta, hogy az ízek és a bonbonok tölteléke szinte a végtelenségig variálható. Van itt azonban még két ibrik.
Ruby, a különleges csoki Belgiumból Forrás: Lantos Gábor
A harmadikban a fehér színű csoki alapja fekszik (itt a kakaópor hiányzik a táncból, hogy a fehér valóban fehér csokoládé legyen), a negyedikben pedig a halvány rózsaszínre hajazó Ruby csokoládé alapanyaga.
Ez talán még kevésbé ismert idehaza, sokan a színe miatt idegenkedve fogadják, amúgy a rubintról kapta a nevét, alapanyaga nemesített kakaóbab, amely 47 százalék kakaót tartalmaz.
„Tíz olyan íz van, amellyel elkezdtem ezt a munkát, most nyolcat tettem ki az asztalra – mondja Hagymásy Laura. – Szerintem csináljuk azt, hogy sorban megkóstolod, aztán rögtön le is osztályozhatod.” No, ezt nem kellett megismételnie. Jöjjön az eredmény, meg az osztályzatom 1-10-ig.
Kávés bonbon – 3 (ez nem annyira jött be, valószínűleg azért, mert sosem iszom kávét)
Belga sörös (alapanyaga a Leffe sör) – 8 (pedig sört sem iszom soha)
Szilvás, fahéjas csoki – 11! (Pedig arról volt szó, hogy a maximális osztályzat a 10-es lehet, ugye. Ennek a csokinak a külső rétege vékony és roppanós, a belseje szinte szétolvad az ember szájában – mint a falusi pástétom Louis de Funesnél a Fantomasban.)
Klasszikus rumos trüffel – 8 (ez talán az a fajta, amelyet mindenki ismer)
Citromos, lime-os – 7
Fehér csokis (szilva)pálinkás – 8
Sós karamellás táblás csokoládé – 10 (ez megint elmondhatatlanul különleges és harmonizáló ízzel lepett meg)
Mire idáig eljutottunk, következett (volna) az, hogy én is legyártok egy doboz bonbont, de meggyőztem Laurát, hogy ez senkinek sem lenne jó. Határtalanul visszafogott kézügyességemben nem bíztam, de azt vállaltam, hogy a kihűlt bonbonokat kiütögetem a formából. A szemem előtt lett a semmiből a frissen elkészített bonbon, amelynek ízét én választottam ki – természetesen a szilvás, fahéjas lett a nyerő. Meg kaptam még egy doboz északifény-csokit.
A dobozok is Norvégiára emlékeztetnek Forrás: Hagymásy Laura
Beszélgetésünk állandóan visszakanyarodott Norvégiába, mert fixa ideám, hogy ezeket a csodákat valahogy ki kellene vinni a skandináv országba, ott etetni a népet vele.
Egyelőre annak örülök, hogy Vas megyében sikerült néhány embernek megmutatni, hogy másképp is lehet csokit enni, mint ahogy eddig tettük.
Ezért tartottam itt karácsony előtt workshopot, hiszen ezeket a csokikat otthon is bárki elkészítheti. Különösen a gyerekek hálásak azért, hogy itt lehetnek, miközben a velük érkező felnőttek is gyerekké válnak a munka közben. A műhelyemben – amelyet kreatív helynek tartok – nagyon sokan fordulnak meg, bonbonokat, táblás csokikat, konyakos meggyet készítünk. Ezek az alkalmak csapatépítésre is kiválóak. Mivel a párom gravírozással és serlegek készítésével is foglalkozik, jól össze tudunk dolgozni, mert nekem az is nagyon fontos, miben adom át a csokikat, így a különféle dobozokat személyes üzenetekkel látjuk el.
Van egy olyan dobozom, amelyen egy erdő van, erről is sokszor Norvégia jut eszembe.
Egy vasi másik faluban, Toronyban pedig az Égigérő Műhellyel közösen csinálunk programokat. Karácsony előtt ott festettünk egy kalendáriumot, másnap pedig ők jöttek el hozzám, hogy a belevaló csokit elkészíthessük.
Hagymásy Laura csokoládét készít Forrás: Lantos Gábor
Hagymásy Laurát a csokoládé végleg Séhez köti? Aki ismeri őt, tudja, hogy ezt a kérdést még talán ő sem tudja megválaszolni. A szilvesztert mindenesetre egy olyan helyen töltötte, ahol még sosem csalódott. Onnan írt nekem. „Az ünnepi őrület után sikerült pár napra eljönni, legendákat kerestünk, az isdali nő nyomába szegődtünk.” Ő volt az, akinek az ügye 49 év után is foglalkoztatja az ittenieket.
Az Isdalen-völgyben 1970 novemberében egy teljesen összeégett holttestet találtak, a mai napig nem tudták azonosítani a nőt.
Azt a völgyet nagyon régóta a Halál Völgyének is nevezték. A nő holttestére olyan helyen bukkantak rá, ahol nem jártak turisták. Neve nincs, csak Isdal Womenként ismeri mindenki. A titkot persze Hagymásy Laura sem tudta megfejteni.
Régóta tudják, hogy mi van a föld alatt Sében és Dozmaton, most az Európai Unió támogatása ad lehetőséget, hogy jobban megismerhessük.
Az már köztudott, hogy Savaria városát i.u. 50 körül alapította Claudius császár. Igazi római város volt, hiszen nem egy régebbi, mások által épített települést foglaltak el és alakítottak át. Így azonnal neki is álltak kiépíteni a város működéséjez szükséges infrastruktúrát, az utakat, és a vízellátást szolgáló vízvezetékeket.
Savariában az i.u. I. században épült meg a vízvezeték
A római vízvezetékek ma is híresek, néhol magasba emelt vezetékeken, máshol a föld alatti csatornákon szállították a vizet a forráshelyről a városokba. Mivel a gravitációra bízták a szállítást, rendkívül pontos mérnöki munkára volt szükség.
Római vízvezeték Sé és Dozmat környékén Fotó: Forrás: oszk.hu
Igaz, hogy Szombathelynek akkor is voltak patakjai, a Gyöngyös és az Aranypatak, de vízvezetéket építettek ki a mai Sé és Dozmat területén keresztül. Régészeti kutatások és irodalmi adatok alapján ma már szinte teljes egészében ismert a létesítmény szerkezete, nyomvonala és működése.
Körülbelül 25 kilométer hosszú, föld alatti vezetékről van szó, ami követi a Bozsok és Szombathely között található dombokat, a vezeték akár 80 ezer m3 vizet is képes volt Savariába juttatni naponta.
Ennek a feltárása is a része a Savaria Múzeum és a Savaria Turizmus Kft. közös projektjének, amit osztrák közreműködéssel, uniós pályázat segítségével akarnak megvalósítani. De a programnak van másik eleme is.
Hétezer éves település a Malom-dűlőn
A séi Malom-dűlőn a 70-es években találták meg egy legalább hétezer éves, újkőkorszaki település maradványait. Az elmúlt 40 évben annyit már kiderítettek, hogy az újkőkori művészet ilyen gazdag és változatos leletanyagával máshol nem találkoztak.
Ezer feltárt négyzetméteren másfél száz művészeti alkotás, kisplasztikai készítmény került elő, nagy részük magas esztétikai minőséget képvisel. A szakmai közvélemény már leírta, hogy a séi lelőhely és környéke valószínűleg gyártási központ is volt, ahonnan messze sugárzóan indulhattak ki művészeti és kultusszal kapcsolatos hatások is.
Római vízvezeték Sé és Dozmat környékén Fotó: Forrás: oszk.hu
Ezt a lelőhelyet is feltárják az uniós pályázat segítségével. Valamint folytatják a Romkert felújítását, a volt helytartói palotával, a Borostyánkő úttal, a kereskedő- és iparosnegyeddel. Szombathely középkori várának területén lehetőség van arra, hogy korhű helyreállítással megépüljön a még hiányzó falrész és kapujával annak autentikus zárjával fedetté és berendezhetővé váljon ez egykori vár pincéje.
A középkori palota külső homlokzatának korhű rekonstrukcióját is tervezik, belül pedig kiállítóteret alakítanak ki a középkori leletek, rekonstrukciók számára.
A feltárásokat, restaurációkat a múzeum irányítja és hajtja végre, a Savaria Turizmus Kft. kincsestérképet, útikalauzt készít, mobil appot fejleszt, és gondoskodik a projektrendezvényekről.
A pályázaton összesen 284 400 eurót, azaz 93 millió forintot lehet elnyerni, ehhez összesen négymillió forint saját erő kell. A városi közgyűlés a múlt héten hozzájárult, hogy induljanak a pályázaton.
