A Szünöse Szombathelyen

A Szünöse-major Szombathely közigazgatási területén belül, a város központjától számolva a legtávolabbi lakott hely. Magánterület.

Szünöse az elmúlt háromszáz évben – a szocializmus éveit nem számolva – mindig magánterület volt. A település már az 1700-as években uradalmi majorként működött. Az ott élők hajdan nem gazdák, nem tulajdonosok voltak, hanem béresek, cselédek – azaz mezőgazdasági munkások. A ház, amelyben ők laktak, az uraságé volt. A földes­úré volt a „kiskastélynak” nevezett épületet is, amelyik pedig a gazdatiszt otthonaként szolgált.

Hányan éltek Szünösében? Kevés az adat. Az 1800-as években általában 15-20, olykor 30 embert említenek az összeírások, a XX. században ennél kicsit többet, általában ötvenet-hatvanat. Sőt 1950 után volt egy rövid időszak, amikor a majorban élők száma a százat is elérte. Ekkor egy ideig iskola is működött itt.

A Szünöse-major főutcája ma

Napjainkban Szünöse már nem nevezhető mezőgazdasági majornak. Azt, hogy akkor igazából micsoda, nem nagyon lehet egyetlen szóval meghatározni. Nincs közkeletű definíció. Akit nem riasztanak a hivatalos kifejezések, mondja azt, hogy „külterületi lakott hely”.

A besorolás korábban sem volt egyszerű. Az 1700-as években a Sklerlecz család volt itt a legnagyobb tulajdonos. 1831-ben pedig mint „közbirtokosságú pusztát” jelölték meg a területet. Akkor hét, valahol távolabb lakó famíliának volt itt tulajdona. Így például az Ernuszt, az Eölbey és a Hettyey családoknak. A major nagyobbik része a herényi Gothard Istváné volt, valamennyi épület (kúria, cselédház, istállók, juh­akol) az ő területén állt. Már ebben az időszakban voltak törekvések a közigazgatás észszerűsítésére. Ez a legtöbbször falvak egyesítését, ritkábban szétválasztását jelentette.

Az intézkedések érintették a rendezetlen hátterű településeket, így Szünösét is. 1850 körül a majort nem a közeli Séhez csatolták, hanem a távolabbi Herényhez. Az ok egyértelműen az, hogy Gothard István, a szünösei földek tulajdonosa Herényben élt.

Ha megnézzük a térképet, akkor most is jól érzékelhető, hogy a major környéke olyan különálló terület, amit csak egy keskeny „korridor” köt össze Herénnyel. Közvetve Gotthardnak köszönhető az, hogy amikor 1950-ben Herényt Szombathellyel egyesítették, Szünöse is a város részévé vált.
A Gothard család nagyjából egy évszázadig volt a major fő birtokosa. A területet a XX. század elején Széll Ödönnek adták el, később a Németh és a Vincze családok lettek a tulajdonosok. Az uradalmi majorból negyvenöt után téeszmajor lett. Időközben a lakosság is többször cserélődött.

A séi Sütfej az 1857-es kataszteri térképen. A Sütfej nem elírás

A séi Sütfej az 1857-es kataszteri térképen. A Sütfej nem elírás

Eddig csak az utolsó két-háromszáz évről volt szó, de tudunk-e valamit a régmúltról?

Szünöse 1950-ben Szombathelyhez „csatlakozott”, de az indulás idején még más vidékhez kötődött. Az első ismert forrás, amely említi, 1288-ból való. 750 évvel ezelőtt Szünöse még Szent Vid várához tartozó birtok volt. Területe akkor jóval nagyobb volt, mint a későbbi major közvetlen környéke.

Északon egészen Kőszeg-hegyaljáig nyúlt, Rohonccal is határos volt. Az oklevél délen Gencset, Herényt, Sét, Ondódot és Dozmatot nevezi meg – mint szomszédos településeket. A kezdeti időszakban az, hogy Szünöse, még három dolgot jelentett. Elsősorban egy Szünösének nevezett patakot, amelyik Bozsok határában ered és Sénél, a „Sütfejnek” nevezett helyen csatlakozik az Arany-patakhoz, másodsorban egy földterületet, harmadsorban pedig egy települést. Szünöse a középkorban még falu volt, hogy mikor vált majorrá, pusztává, nem tudjuk pontosan, talán az 1700-as évek elején.

Az Arany-patak és a Szünöse-patak találkozása: ez a Sütfej

Az Arany-patak és a Szünöse-patak találkozása: ez a Sütfej

A „Sütfej” nem elírás, így szerepel a térképen is, bár vannak, kik Sültfejnek mondják. Ritka kifejezés, de nem csak itt fordul elő. Vas megyében például Vönöckön és Répcelakon is találkozhatunk ezzel a földrajzi névvel. Mindenhol valamilyen vízfolyáshoz kapcsolódik. A „süt” (sült) szó talán a patakot jelentő séd szónak az egyik változata.

A település nevének a sok évszázados múlt ellenére nincs egységes írásmódja. A régebbi források általában Szünöseként említik, de már a XIX. század végén felbukkan a Szinese elnevezés is.

Forrás: vaol.hu

 

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ További információ a cookie-kezelésről