Norvégiából hazajött, hogy itthon csokiba öntse az északi fényt

Jegesmedvékkel szemezett, jéghotelben aludt, bejárta egész Norvégiát, amely az első szerelme lett. A második a kézműves csokoládé, amelyet egy Vas megyei faluban készít. Hagymásy Laura olyan világvándor, aki mindig hazatért, mert Magyarországtól soha nem tudott elszakadni. Mese a black metal zenétől a kirkenesi hóhotelen át egy kis magyar faluig, ahol a műhelyben a nyughatatlan lány keze alatt születnek meg az északifény-bonbonok.

„Amikor Kirkenesben mindennap egyedül gyalogoltam haza a jéghotelből, egy erdőben vezetett át az utam.

Ekkor éreztem azt, mennyire szerencsés vagyok, hogy naponta láthatom a fejem felett táncoló Aurora Borealist, vagyis az északi fény játékát.

Kirkenes amúgy Norvégia legnyomasztóbb városa, mert a II. világháború emlékei a mai napig elevenen élnek ott.

A kirkenesi jéghotel (hóhotel) bejárata

A kirkenesi jéghotel (hóhotel) bejárata Norvégiában Forrás: Cultura Creative/Cultura/Philip Lee Harvey/Philip Lee Harvey

Bár imádom Norvégiát, a mai napig bármikor szívesen visszatérek oda, de ott élni nem tudnék, ezért jöttem haza.

Debreceni születésű lány vagyok, most Vas megyében, a Szombathely melletti Sében élek, itt gyártom azt a bonbont, amelyet az északi fényről neveztem el. Meg még egy pár másik csokit is.

Hagymásy Laurával a világ (pontosabban Norvégia) több pontján összehozott bennünket a sors. Az első találkozás úgy esett, hogy 2012 februárjában Svédország északi részén mínusz 35 fokos hidegben álldogáltam egy pályaudvaron, de a mínusz 35 fok a sokat látott svéd vasutat is megviselte. Nekem mindenképpen vonatra kellett szállnom, hogy odaérjek Kirunába, mert a repülőm Oslo érintésével másnap indult a Spitzbergákra.

A svalbardi szállodám lefoglalva, az óra ketyegett, a vonat nem jött, Gällivare városában ragadtam.

Telefon a Spitzbergákra, a helyi szálloda recepcióján természetesen egy magyar lány vette fel a telefont, aki nagyot nevetve felelte, hogy ne izguljak, a szoba megvár, extra költségek nem lesznek, ő majd gondoskodik mindenről.

Ez a magyar lány volt Hagymásy Laura. Aki akkor még nem csokikat készített, hanem a Spitzbergákon igazította el a norvég, a német, a svéd, a dán, vagy éppen a magyar turistákat.

„Ez az egész szerelem Norvégiával a zenén keresztül teljesedett ki, mert fiatalon rajongója voltam az északi ország black metal muzsikájának. Ma már inkább az északi folkzene az, amely sokat ad nekem. Már az idegenforgalmi főiskola alatt ki akartam menni, de erre csak a diploma megszerezése után került sor. Ezért kezdtem el először angolul, később pedig norvégul is tanulni.

Amúgy nyughatatlan ember voltam, megfordultam Norvégia jó néhány helyén.

A Spitzbergák nem csak a jegesmedvék miatt különleges, ez tényleg olyan helye a világnak, amelyet mindenkinek érdemes lenne egyszer megnézni.

A Spitzbergák fővárosa, Longyearbyen. Itt is dolgozott Hagymásy

A Spitzbergák fővárosa, Longyearbyen. Itt is dolgozott Hagymásy Laura Forrás: robertharding/Michael Nolan/Michael Nolan

Nagyon jól éreztem magam, komoly állásom is volt a főváros, Longyearbyen legjobb szállodájában. A több idegen nyelv használata óriási kihívás volt számomra, mert arrafelé a norvég elvárja, hogy norvégul oldjam meg a problémáját, a svéd meg svédül, a dán meg dánul. Ezért aztán ezzel a két nyelvvel is elkezdtem ismerkedni.

A komoly kihívás akár évekig is marasztalhatott volna Svalbardon, de egyszer csak úgy éreztem, hogy haza kell mennem. Pedig számomra tényleg büszkeség, hogy dolgozhattam a Spitzbergákon.

Szóval, hazajöttem. Itthon meg azt éreztem, hogy vissza kell mennem. Ingáztam a két ország között, állásokat pályáztam meg, voltam bébiszitter, és dolgoztam a világ egyik legszebb jéghoteljében is.”

Utóbbi Norvégia északkeleti részén, Kirkenesben épült meg. 2013 januárjában egy helyi kávézóban futottam ismét össze Laurával. Én éppen egy 100 napos túra norvégiai szakaszát küzdöttem le, ő meg az összes csodálkozó emberrel küzdött, aki megtudta, hogy a jéghotelben nagyon hideg van.

Az északifény-csoki és az északi fény

Az északifény-csoki és az északi fény Forrás: Lantos Gábor

„Én is kipróbáltam, ki lehetett bírni, a lényeg az volt, hogy a jégágy összes takaróját és állatszőrét magamra kellett húzni. Gondot csak az illemhely felkeresése jelentett, mert a WC-t mégsem lehetett jégből megformázni. De nagy kaland volt a kirkenesi is, meg az alesundi is, ott egy családnál dolgoztam gyerekfelvigyázóként. Velük Szingapúrba is eljutottam. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy Bergenben a Fløyen Folkerestaurantban felszolgálhattam a norvég királynak; ez azért óriási dolog, mert sok norvég még csak nem is találkozhatott vele személyesen. Aztán megint hazajöttem, aztán egyszer csak Ausztriában találtam magam.”

Hagymásy Laura jelenlegi sorsa Ausztriában pecsételődött meg.

„Azért mentem el az osztrákokhoz, mert a német nyelvtudásomat akartam fejleszteni. Ott találkoztam először azzal a mesterrel, Edgar Spiegellel, aki bevezetett ennek a munkának a rejtelmeibe. Ő igazán különleges ember, az ő bonbonjait még senkinek sem sikerült felülmúlnia. Spiegel kreatív csokikészítő, fantasztikus, ahogy a csokikkal és velem is foglalkozott, nagyon sokat köszönhetek neki.

Nála kezdtem el tehát csokoládéval foglalkozni a kézműves manufaktúrában, miközben épp cukrász tanulmányaimat folytattam.

Vizsgáim után itthon volt szerencsém a Szamosnál dolgozni cukrászként, majd a Szamos Csokoládé Iskolába kerültem, ahol csokoládé- és süteménykurzusokat, csapatépítéseket tartottam angolul, magyarul, norvégul, ritkán németül.

Hagymásy Laura a műhelyében a Vas megyei Sé falujában

Hagymásy Laura a műhelyében a Vas megyei Sé falujában Forrás: Lantos Gábor

„A Szamos-műhelyben Andor, a csokimester segített nekem a legtöbbet. Eközben több kurzust is elvégeztem a Csokoládé Akadémián. Rájuk a mai napig nagy szeretettel gondolok, rengeteget segítettek nekem. Legutoljára pedig a budapesti Lady Lavender Csokiműhelyben segítettem be. Velük egyébként a mai napig országszerte tartunk csapatépítéseket. Egészen magával ragadó volt mindez, azt gondoltam, hogy ezt kellene csinálnom idehaza is. A csokit Magyarországon mindenki szereti, ugyanakkor ennek a fogyasztási kultúrája nem túl magas nálunk.

Az a 40 év, amikor a Boci és a Tibi mellett a nyugatról behozott Milka volt a csúcs, nem múlt el nyomtalanul. A kézműves csokoládéval kapcsolatban ma kétféle álláspont létezik. Az első, hogy minden ilyen valamiféle úri huncutság, a sznobizmus kifejezőeszköze, a másik meg, hogy nagyon drága.

Ezeket a falakat nem én fogom lerombolni, csak annyit tudok tenni, hogy itt, Vas megyében megpróbálom elhinteni a megfelelő kakaóbabokat.”

Ezek a bonbonok is Sében készültek

Ezek a bonbonok is Sében készültek Forrás: Origo

Mint minden kézműves ételnek, és mint minden kézzel készített csokoládénak, a megfelelő és kiváló alapanyag az alfája és az ómegája. A Sében található műhely asztalán két ibrikben kakaóbabok pihennek. „Kóstold meg őket” – jön a biztatás Laurától. Az első kifejezetten keserű, mert ehhez semmi sincs hozzáadva, ez az eredeti kakaóbab.

A második tálkában kitett étcsoki 54 százalékban kakaót tartalmazott, ez a Belgiumból származó Callebaut csokoládé alapanyaga.

Ha ehhez tejport adunk, tejcsoki lesz belőle. Laura elárulta, hogy az ízek és a bonbonok tölteléke szinte a végtelenségig variálható. Van itt azonban még két ibrik.

Ruby, a különleges csoki Belgiumból

Ruby, a különleges csoki Belgiumból Forrás: Lantos Gábor

A harmadikban a fehér színű csoki alapja fekszik (itt a kakaópor hiányzik a táncból, hogy a fehér valóban fehér csokoládé legyen), a negyedikben pedig a halvány rózsaszínre hajazó Ruby csokoládé alapanyaga.

Ez talán még kevésbé ismert idehaza, sokan a színe miatt idegenkedve fogadják, amúgy a rubintról kapta a nevét, alapanyaga nemesített kakaóbab, amely 47 százalék kakaót tartalmaz.

„Tíz olyan íz van, amellyel elkezdtem ezt a munkát, most nyolcat tettem ki az asztalra – mondja Hagymásy Laura. – Szerintem csináljuk azt, hogy sorban megkóstolod, aztán rögtön le is osztályozhatod.” No, ezt nem kellett megismételnie. Jöjjön az eredmény, meg az osztályzatom 1-10-ig.

  • Pisztáciás bonbon – 9 (erős kezdés, maradjunk annyiban)
  • Kávés bonbon – 3 (ez nem annyira jött be, valószínűleg azért, mert sosem iszom kávét)
  • Belga sörös (alapanyaga a Leffe sör) – 8 (pedig sört sem iszom soha)
  • Szilvás, fahéjas csoki – 11! (Pedig arról volt szó, hogy a maximális osztályzat a 10-es lehet, ugye. Ennek a csokinak a külső rétege vékony és roppanós, a belseje szinte szétolvad az ember szájában – mint a falusi pástétom Louis de Funesnél a Fantomasban.)
  • Klasszikus rumos trüffel – 8 (ez talán az a fajta, amelyet mindenki ismer)
  • Citromos, lime-os – 7
  • Fehér csokis (szilva)pálinkás – 8
  • Sós karamellás táblás csokoládé – 10 (ez megint elmondhatatlanul különleges és harmonizáló ízzel lepett meg)

Mire idáig eljutottunk, következett (volna) az, hogy én is legyártok egy doboz bonbont, de meggyőztem Laurát, hogy ez senkinek sem lenne jó. Határtalanul visszafogott kézügyességemben nem bíztam, de azt vállaltam, hogy a kihűlt bonbonokat kiütögetem a formából. A szemem előtt lett a semmiből a frissen elkészített bonbon, amelynek ízét én választottam ki – természetesen a szilvás, fahéjas lett a nyerő. Meg kaptam még egy doboz északifény-csokit.

A dobozok is Norvégiára emlékeztetnek

A dobozok is Norvégiára emlékeztetnek Forrás: Hagymásy Laura

Beszélgetésünk állandóan visszakanyarodott Norvégiába, mert fixa ideám, hogy ezeket a csodákat valahogy ki kellene vinni a skandináv országba, ott etetni a népet vele.

Egyelőre annak örülök, hogy Vas megyében sikerült néhány embernek megmutatni, hogy másképp is lehet csokit enni, mint ahogy eddig tettük.

Ezért tartottam itt karácsony előtt workshopot, hiszen ezeket a csokikat otthon is bárki elkészítheti. Különösen a gyerekek hálásak azért, hogy itt lehetnek, miközben a velük érkező felnőttek is gyerekké válnak a munka közben. A műhelyemben – amelyet kreatív helynek tartok – nagyon sokan fordulnak meg, bonbonokat, táblás csokikat, konyakos meggyet készítünk. Ezek az alkalmak csapatépítésre is kiválóak. Mivel a párom gravírozással és serlegek készítésével is foglalkozik, jól össze tudunk dolgozni, mert nekem az is nagyon fontos, miben adom át a csokikat, így a különféle dobozokat személyes üzenetekkel látjuk el.

Van egy olyan dobozom, amelyen egy erdő van, erről is sokszor Norvégia jut eszembe.

Egy vasi másik faluban, Toronyban pedig az Égigérő Műhellyel közösen csinálunk programokat. Karácsony előtt ott festettünk egy kalendáriumot, másnap pedig ők jöttek el hozzám, hogy a belevaló csokit elkészíthessük.

Hagymásy Laura csokoládét készít

Hagymásy Laura csokoládét készít Forrás: Lantos Gábor

Hagymásy Laurát a csokoládé végleg Séhez köti? Aki ismeri őt, tudja, hogy ezt a kérdést még talán ő sem tudja megválaszolni. A szilvesztert mindenesetre egy olyan helyen töltötte, ahol még sosem csalódott. Onnan írt nekem. „Az ünnepi őrület után sikerült pár napra eljönni, legendákat kerestünk, az isdali nő nyomába szegődtünk.” Ő volt az, akinek az ügye 49 év után is foglalkoztatja az ittenieket.

Az Isdalen-völgyben 1970 novemberében egy teljesen összeégett holttestet találtak, a mai napig nem tudták azonosítani a nőt.

Azt a völgyet nagyon régóta a Halál Völgyének is nevezték. A nő holttestére olyan helyen bukkantak rá, ahol nem jártak turisták. Neve nincs, csak Isdal Womenként ismeri mindenki. A titkot persze Hagymásy Laura sem tudta megfejteni.

Hogy hol történt mindez? Bergenben, Norvégiában.

Forrás: origo.hu

 

Ossza meg, ha tetszett!
error

 Archívum

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ További információ a cookie-kezelésről