A szombathelyi tűzoltók elszorították a sérült vezetéket.
Munkagép szakított el egy gázvezetéket a Szabadság utcában. Az esethez a szombathelyi hivatásos tűzoltók vonultak ki. Az egység elszorította a sérült vezetéket és ezzel megszüntette a gázszivárgást. A helyszínre érkeztek a gázszolgáltató szakemberei is.
Forrás: www.katasztrofavedelem.hu
SÉ Három, egymás utáni, kisméretű földrengés okozott riasztó, morgó, robbanásszerű hangot csütörtök reggel Sé környékén.
A Toronyban élő Viszked Tamás és felesége kamion zajára gyanakodtak. A közösségi oldalon délután kezdődött a találgatás. Égzengés? Robbantás? Újra elindult titokban a lignitbánya? Végül egy hölgy „kiderítette”: az Illés Akadémián robbantottak fel tűzszerészek régi aknavetőket. A létesítmény vezetőinek azonban erről nem volt tudomásuk. Egyed László, a katasztrófavédelem szóvivője szerint ügyeletükre nem érkezett ilyen jelzés, márpedig több falut megrázó robbantást aligha lehet a rendőrség és a tűzoltók tudta nélkül végezni.
Felhívta a figyelmet a terjedőben lévő bystander, azaz járókelő effektusra: az emberek, ha valami baj történik, fotóznak és posztolnak inkább, minthogy segítséget kérjenek.
A talányt végül a szeizmológusok oldották meg, bár első körben mi is és az érdeklő séi anyuka is azt a választ kapta: nem volt rengés. A Séhez legközelebbi soproni és grazi állomások ugyanis nem érzékeltek földmozgást.
Később azonban dr. Kiszely Márta, az MTA CSFK GGI Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatóriumának szeizmológusa elmondta: az országrészben ritka szeizmológiai hálózat mellett léteznek új, úgynevezett AlpArray állomások, melyek célja a Föld külső héjának szerkezeti és geodinamikai kutatása az Alpok hegyláncának területén. E hálózat egyik, vassurányi szeizmográfján pedig jól láthatók a három, egymás utáni, kisméretű földrengés jelei 5 óra 27 és 28 között. (Greenwichi idő szerint.)
Forrás: vaol.hu
Felhívjuk a tisztelt lakosság figyelmét egy bádogos brigádra, akik trükkös módon próbálnak munkához, majd pénzhez jutni.
Az ötfős csoport egyedülálló, vagy otthon egyedül tartózkodó idősebb embereket keres fel. Becsengetnek, majd szóvá teszik a ház ereszcsatornájának állapotát. A kérdést, hogy elvégezhetik-e a csatorna cseréjét, talán fel sem teszik. A választ szinte meg sem várva nekiállnak a régi ereszcsatorna leszerelésének. Pár ezer forintért ígérik a munka elvégzését. Van, aki bedől ennek. Az egyik károsulttól az elmúlt héten 10 000 forintot kaptak, de még további 100 000 forintot követelnek a hamar elvégzett munkáért.
A brigád ma ismét próbálkozott. A meglepett károsult még fel sem ocsúdott, már az udvaron álltak az autójukkal, az udvari részen láttak neki a munkának. Hamar elvágták pár helyen az ereszcsatornát, majd rakosgatni kezdték a magukkal hozott barnás színű elemeket. Vizet, kávét kérnek a tulajdonostól, ezzel elterelik a figyelmét a nagy munkáról, terepszemlét tartanak a ház körül.
A mai kiszemelt idős ember időben értesítette a család többi tagját. A meg nem rendelt munkát végzőket a mai napon határozott hangon a munka befejezésére, majd távozásra szólítottuk fel. Rövid időn belül el is hagyták a családi ház udvarát. Szerencsére nem vittek el magukkal értékeket, de otthagyták az elvágott ereszcsatornákat, amit majd másnak kell megjavítani. Kárt okoztak ezzel.
Az elmúlt héten egy fehér csatornát cseréltek le fél óra alatt barnára, hiába kérte őket a tulajdonos, hogy hagyják abba a munkát.
A brigád autójáról – bár gyorsan távoztak – sikerült fotót készíteni. A rendőrséget értesítettük, felvették az adatokat. A nyomozók elmondása szerint a trükkös bádogosok máshol is próbálkoztak már hasonló módon pénzhez jutni.
Érdekesség, hogy lengyel rendszámú autóval közlekednek.
Kérjük, legyenek körültekintőek, ha idegenek csengetnek be a házba! Ha nem kérnek előre nem tervezett munkavégzést, és az idegenek erőszakosak, hívják a 112-es hívót, vagy szóljanak szomszédjuknak, ismerősüknek!
Ne adjanak megbízást az alacsony árral kecsegtető munkásoknak, amíg nem tájékozódtak a piaci árakról. Megbízás esetén a szerződés aláírása előtt kérjék ki rokonuk, vagy ismerősük segítségét, és olyan szerződést, melyben nincs meghatározva a munkavégzés pontos összköltsége, ne írjanak alá!
Sörös István polgármester
Máshol is történt már hasonló eset:
http://zaol.hu/cimlapon/vigyazat-csalo-badogosok-tizezerert-vallaltak-a-munkat-majd-290-ezer-forintot-kertek-1500559
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/luxusaron_dolgoztak_a_csalo_badogosok/2207865/
http://vhir.hu/cikk/12846-szerzodessel-hazalnak-a-badogosok
Hosszas várakozás után kedden délelőtt hivatalosan is ismertették a Területi Operatív Program (TOP) pályázatainak Vas megyei nyerteseit.
Történelmi léptékű beruházások indulhatnak el a következő időszakban, rengeteg településre jut a 21 milliárd forintnyi támogatási összegből.
A Vas megyei városok polgármesterei jelenlétében jelentették be a jó hírt, hosszas előkészítő munka után döntés született arról, mely települések a Területi Operatív Program (TOP) pályázatainak nyertesei. Dr. Kondora Bálint, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke felvezetőjében elmondta: történelmi fejlesztés várható, amely az egész megyére hatással lesz. Az alelnök köszönetet mondott a megyei önkormányzat munkatársainak, akik számos projekt előkészítésében működtek közre.
Dr. Hende Csaba, Szombathely mellett további 11 település országgyűlési képviselője hangsúlyozta: a megyeszékhely nem szakítható el a megyétől, hiszen minden fejlesztés, amely Szombathelyen történik, a megye minden egyes polgárát érinti. – Egységes szemléletre, gondolkodásra van szükség, még akkor is, ha a támogatási rendszer logikája leválasztja a várost a megye többi részéről. Ezen fejlesztési tervekről korábban már beszámoltunk, eddig több mint 8 milliárd forint támogatást hívtak le, és további közel ugyanekkora összeg várható.
Az országgyűlési képviselő körzetében emellett jelentős csapadékvízelvezetési projektek várhatók, többek között Nardán, Balogunyomban, Bucsuban és Sében, de a kerékpáros közlekedés fejlesztése területén is óriási előrelépés történhet, Szombathely és Sé összekapcsolására 152,8 millió forintot érkezik. Dr. Hende Csaba kitért a Pinka-völgyben élő horvát és német nemzetiségű települések polgáraira is. Mint mondta, büszkék vagyunk arra, hogy ilyen szorgalmas és becsületes emberekkel lakhatunk együtt és építhetjük az országot. Ezen települések is léphetnek előre, Pornóapátiban a korábban tűzvész sújtotta tagóvoda épületének felújítására nyertek támogatást, de a felsőcsatári nemzetiségi általános iskola épületeinek energetikai korszerűsítésére is lehívható lesz 96,7 millió forint. – Köszönöm a községek vezetőinek, hogy a terveket kidolgozták, és végig keményen küzdöttek azért, hogy közös munkánk sikeres legyen – zárta gondolatait dr. Hende Csaba.
Ágh Péter, észak Vas megye országgyűlési képviselője, a Miniszterelnökség Vas megyei fejlesztésekért felelős miniszteri biztosa kiemelte: a választókerületéhez hét város és hetven falu tartozik. – Mindenki érdekelt volt abban, hogy ezen fejlesztéspolitikai ciklusban sikerre vigye e a települését – hangsúlyozta az országgyűlési képviselő, majd hozzátette, olyan fejlesztéspolitikára törekedett a kormány, hogy minél közelebb kerüljenek a pályázatok a településekhez. – Történelmi a mostani bejelentés, hiszen bár rengeteg nyertes pályázatot sorolhatunk most fel, minden egyes fejlesztés révén az adott település lépésről lépésre előbbre tud jutni. Sárvártól Celldömölkig, Kőszegtől Répcelakig, Bükön át Vépen keresztül Csepregig minden város több száz millió forintos támogatásban részesült, és a kistelepülések közül is számos helyen sikerül évtizedes problémákat megoldanunk – összegezte a képviselő. Ágh Péter körzetében is sok jelentős fejlesztésekre nyertek forrást: megújul számos bölcsőde, óvoda, szociális intézmény és orvosi rendelő, de energetikai és csapadékvíz elvezetési, valamint városrehabilitációs programok is megvalósulhatnak a forrásoknak köszönhetően.
V. Németh Zsolt, a 3-as számú választókerület országgyűlési képviselője, vidékfejlesztési államtitkár a bejelentésen hangsúlyozta, a TOP-os pályázatok esetén fontos elvárás, hogy ne törje meg a már működő oktatási, kulturális és közösségi központok lendületét, ugyanakkor a területi kiegyenlítés, szintre hozás is megvalósuljon. – Láthatjuk, hogy mindkét elvárásnak megfelel a mostani eredménylista – vont egyenleget az államtitkár, kiemelve, hogy Szentgotthárd és Körmend városa is kap támogatást például az ipari park fejlesztésére, de ezzel együtt a leginkább fejlesztésre szoruló Vasvár részesül a legmagasabb támogatási összegben a maga 800 millió forintjával. – Bízom abban, hogy a piacterek és agrárlogisztikai központok fejlesztése révén a helyi termékeknek újabb lendületet adhatnunk – húzta alá V. Németh Zsolt, aki annak is örült, hogy a választókerületéhez tartozó kis méretű települések is számos esetben részesültek támogatásban, amelyet többek között egészségügyi és szociális intézmények fejlesztésére fordíthatnak.
Kondora Bálint egy, a választókerületeken átívelő program sikerét jelentette be, a Kerékpáros turizmus fejlesztése Vas megyében nevet viselő projekt 300 millió forintos támogatásban részesült. – Celldömölktől az államhatárig, az Észak-Vas megyei gyógyfürdőket köti össze kerékpárutakkal a program – ismertette a részleteket az alelnök, hozzátéve, hogy a turizmusfejlesztés rendelkezik második körös forrásokkal, 759 millió forintnyi pályázható tartalék áll még rendelkezésre.
Majthényi László, a Vas megyei közgyűlés elnöke örömét fejezte ki, hogy mind az országgyűlési képviselők, mind a polgármesterek elégedettek. Mint mondta, az ipari parkok, a turizmus, az önkormányzati épületek, valamint a helyi identitás és kohézió erősítése a helyi programok révén elnevezésű projekt még rendelkezik tartalék forrással, így újabb pályázatokat lehet beadni. Az elnök arról is beszélt, hogy további húsz projekt még jelenleg is elbírálás alatt van.
Cseszkó Tamás
Forrás: vaol.hu
Sé, Graz – Egy vegán párhoz látogattunk el, Konti Andráshoz és Ferincz Petrához, akiknek 19 hónapos kislánya is növényi alapú étrend szerint táplálkozik.
Tavaly nyáron készült el és télen jelent meg Magyarország első tudományos minőségű közleménye növényi alapú (vegán) étrend témában egy magyar orvosszakmai folyóiratban. A tanulmány a vegánt mint elsődleges megelőző étrendet mutatja be, ezenkívül felfedi az ezzel kapcsolatos fehérje-, vitamin- és ásványianyag-hiányt érintő téveszméket is. Egyes táplálkozáskutatók ugyanis egyebek mellett a B12-vitamin, a vas és a kalcium pótlásának szükségességére hívják fel a figyelmet, és arra, hogy új fehérjeforrásokat kell találnia annak, aki csak növényi eredetű ételeket fogyaszt és kerül minden állati eredetű összetevőt. (Nemcsak a húst és a halat, hanem a tejterméket, a tojást és gyakran a mézet is.)
Tudományos vizsgálódás és a kutatási eredmények további boncolgatása helyett pillantsunk be a Vas megyéből elszármazott, most Grazban élő Ferincz Petra és Konti András, valamint 19 hónapos kislányuk, Anna vegán mindennapjaiba. András harmincéves vegán szakács és hobbipék, Petra két évvel fiatalabb, mindketten hosszú évek óta növényi alapú étrendet követnek.
– Hogyan találtatok rá erre az életformára és mióta éltek így?
András: – Petrával a középiskolában ismerkedtünk meg, akkor én már vegetáriánus voltam. Később ugyanarra az egyetemre jártunk Budapesten – mindketten kertészmérnökök vagyunk. Petra ökológiai gazdálkodásra én a gyógy- és fűszernövényekre szakosodtam. Már akkor utazgattunk együtt külföldre, két nyári szünetünket is Olaszországban töltöttük, ahol családi biogazdaságoknál önkénteskedtünk. Ezeken a helyeken ettük a legfinomabb zöldségeket és gyümölcsöket, és ebben az időszakban kezdtünk átállni teljesen a növényi alapú étrendre. Az egyetem után olyan munkalehetőségeket kerestünk külföldön, ahol mélyebben bele tudtuk ásni magunkat a vegán konyha és életmód fortélyaiba.
A vegán étrendet követők közül sokak életmódbeli választása egy tiltakozásra alapul: az állatokkal való könyörtelen bánásmódot utasítják el. Ami az állati termékeket előállító nagyüzemekben történik, azt én is borzasztónak tartom, és bizony jó lenne, ha ezek részleteiről több tudomása lenne az embereknek, ugyanakkor csak erre a szembenállásra felépíteni egy életmódot felületes és kockázatos lenne.
Petra: – Több, mint tíz éve vagyok vegetáriánus és hat-hét éve vegán. Komoly felnőttkori asztmával küzdöttem, ami 16-17 éves korom körül jelentkezett, amikor még mindent fogyasztottam, főként rengeteg tejterméket. Többszöri kórházi kezelés és rosszullét után, valamint látva a gyógyszereim mellékhatásairól szóló féloldalas tájékoztatót, kezdtem egyre tudatosabban étkezni és fokozatosan elhagyni a tejtermékeket is a hús és a tojás után. A tejtermékek nyálkásítják a tüdőt, és nagyon rossz hatással vannak az asztmásokra. Már évek óta tünetmentes vagyok és gyógyszereket sem szedek.
Petra: – Vegetáriánusok egyik napról a másikra lettünk, a vegánság jóval tudatosabban és lassabban alakult, sok utána olvasással. A finomított cukor elhagyása nehezebb volt, vágytunk az édességre, most viszont már a nagyon édes dolgok egyáltalán nem esnek jól. A sajtot is nehéz volt elhagyni. Elég fittek vagyunk és vékonyak. Nagyon ritkán betegszünk meg, de ilyenkor is gyógyszerek nélkül kúráljuk magunkat. Anna eddig talán egyszer volt beteg, de lehet, hogy csak a foga miatt, mert pár nap alatt átesett rajta gyógyszerek nélkül is.
Egy átlagos napon hogyan, mit és hányszor étkeztek?
A.: – Amennyire a lehetőségeink engedik, közösen készítjük az ételeinket és közösen is fogyasztjuk el őket, számunkra ez egy plusz lelki táplálék. Próbálunk olyan étrendet összeállítani magunknak, amik az életmódunkhoz, az érzelmi igényeinkhez és az alkatunkhoz passzolnak. Ez folyamatos éberséget kíván, ami viszont nem feltétlenül jelent komoly kihívást, ha az ember kerüli a finomított élelmiszerek és az izgató, élénkítő szerek (kávé, üdítőitalok, cigaretta, alkohol stb.) fogyasztását.
Nem használunk táplálék-kiegészítőket és vitaminokat. Egyedül B12-tablettát szedünk egy-kétheti rendszerességgel. Ez az a vitamin, ami az élelmiszerekben nem biztos, hogy megfelelő mennyiségben fordul elő. Anna még szopizik, úgyhogy nála még nem is probléma a B12-vitamin.
P: – Főként gabonákat, zöldségeket, gyümölcsöket, hüvelyeseket, algákat és magokat fogyasztunk. Ezeket nagyon változatosan lehet variálni, széles a paletta, és az elkészítésük sem tart félóránál tovább. Előre kell gondolkodnunk, például a hüvelyest be kell áztatni éjszakára. Ugyanígy a gabonákat és a magvakat is be szoktuk áztatni, mert így könnyebben emészthetőek lesznek. Picit időigényesebbek a rakott, sütőben sült dolgok. Mindent itthon csinálunk, kenyeret is hetente többször sütünk kovásszal. Nincs olyan zöldség, amit ne szeretnénk. Anna kedvence most a quinoa, a tofu, a gránátalma, a krumpli, az avokádó, a mazsola és az olívabogyó, de minden mást megeszik ő is, és nagyon jó étvágya van. Nem fogyasztunk állati eredetű és feldolgozott élelmiszereket. Rizsből is csak barna van itthon. Édesítésre rizsszirupot, aszalt gyümölcsöket használunk. Anna is ezeket kapja. Ő egyáltalán nem édesszájú, neki szinte alig édesítünk. Nem eszünk tejet és tojást sem.
Átlagban naponta két-három alkalommal eszünk meleg főtt ételt. Reggelire többnyire kásákat, gyümölcsökkel, aszalt gyümölcsökkel, mandulavajakkal vagy zöldségekkel. Napi szinten iszunk smoothie-t (krémes állagú gyümölcs- vagy zöldségital). Ebédre általában egy fogást eszünk, mondjuk egy krémlevest vagy zöldséges egytálételt, és később uzsonnaidőben még valami nasit, ezt is magunk készítjük. A vacsora zöldséges ragu gabonával. Hiánybetegségek általában azoknál alakulnak ki, akik vegánként is a hús-, és sajtutánzatokat eszik sült krumplival és olajban sült fast foodokkal. Ha valaki egyszerű növényi ételeket fogyaszt, nagy problémák nem lehetnek.
– Térjünk ki Anna étkezési szokásaira. Milyen az ízlése? Van, amivel még nem kínáltátok?
P: – Anna ugyanazt eszi, amit mi, de neki kevésbé sózunk és fűszerezünk. Temphét (fermentált szójakészítmény) és földimogyorót nem eszik még. Nem szeretnénk ráerőltetni ezt a fajta étrendet, életmódot, de úgy hisszük és abban bízunk, hogy a gyerekek mintákat követnek: ha Anna látja, hogy milyen nagy örömmel készítjük együtt az ételeinket, ő is ezt fogja továbbvinni. Amilyen ízeket most megismer és szeret, azokat fogja később is keresni, de biztos, hogy megkóstol majd mást is, nem szeretnénk neki tiltani semmit. Hét hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott, utána kezdtük a hozzátáplálást, először zöldségekkel, gabonapépekkel, és jóval később kapott gyümölcsöt is, hogy ne az édesebb dolgokat szokja meg. Nála most a főzés egy külön program, amit nagyon élvez. Szól, ha éhes, vagy már a konyhában keresgél, mondja, hogy főzzünk, sokszor azt is, hogy mit. Ismeri a gabonákat és a zöldségeket, amiket fogyasztunk, néha mutat a nagyszülőknek számukra ismeretlen zöldségeket.
– Hol vásároltok?
P: – Bioboltban és nagyobb szupermarketekben. Ausztriában zöldségek terén ilyenkor télen is elég jó választék.
A: – Szerencsés helyzetben vagyunk, sok terményt kapunk a szüleink, nagyszüleink kertjéből. Szeretnénk magunk is idővel több zöldséget és gyümölcsöt termeszteni. Ez remek kikapcsolódási lehetőség, és egy kisgyereknek is élmény a kertészkedés. A saját paradicsomnál és sárgarépánál finomabb és táplálóbb nincsen.
– Drágább így az élet?
P: – Próbálunk sokat mozogni, sétálni, munkába is biciklivel jártunk. Jelenleg Anna mellett kevés időm jut extra edzésre, heti egyszer szoktunk járni baba-mama pilatesre. A várandósság alatt jógára jártam, András pedig úszni szokott. Az élet drágább, de nekünk ez áll a fontossági sorrend elején, és ez amolyan befektetés is, nem kell költenünk gyógyszerekre.
FEJLŐDÉS CSAK NÖVÉNYI ÉTELEKKEL?
A táplálkozástudósokat foglalkoztatja, hogy csak növényi anyagokból lehet-e fedezni egy fejlődő szervezet igényeit. Az Amerikai Dietetikusok Társasága (ADA) szerint igen: egy jól megtervezett vegán diéta kielégíti a kisgyermekek és fiatalkorúak igényeit, megfelelő fejlődést biztosít, és nem kevésbé egészséges táplálkozás, mint a hús-evő étrend. Ráadásul életünk bármely szakaszában – a terhesség és a szoptatás alatt, a csecsemő-, a gyermek- és a kamaszkorban is megfelelő. Megváltozott élettani állapotban szükséges lehet bizonyos kiegészítés, tehát terhesség, szoptatás esetén a D- és B12-vitamin pótlása, öt év alatti gyerekek esetén pedig ügyelni kell a megfelelő kalória-bevitelre, esetleg pluszban vasra és D-vitaminra lehet szükség.
Tóth Kata
Forrás: vaol.hu
Kivételes szépségű és egyedülállóan tartalmas művészeti album jelent meg A Kárpát-medence ősi kincsei (A kőkortól a honfoglalásig) címmel a Magyar Nemzeti Múzeum és a Kossuth Kiadó közös kiadásában. A könyv a Kárpát-medence régészeti gyűjteményeiben fellelhető kincsek legjavát tárja elénk. Mintegy 800 000 esztendő gazdag kulturális és művészeti örökségét mutatja be a ma emberének, és őrzi meg gyermekeink, unokáink számára.
A közel 2000, szemet gyönyörködtető, részletgazdag felvételnek köszönhetően a hangsúly elsősorban a látványra helyeződik.
A kötetben megcsodálható régészeti kincsek jelentős részét kifejezetten az album számára fotózta a szerző, Vágó Ádám fotóművész.
A kötetben számos séi lelet is megcsodálható, köztük a híres Séi Vénusz és más idolok is.
Elmentünk oda, ahol az Árpád-kori vaskéses harcost megtalálták.
Sében jártunk, ami csak 5 kilométerre van Szombathelytől és lassan már az agglomeráció részének is mondható. 1910-ben még csak 415 lakossal büszkélkedhetett ez a vasi település, de Szombathely közelségének köszönhetően 30 év alatt megháromszorozódott a lakosság száma. Vagyis, aki nyugodt környezetre vágyott és megtehette, az itt épített házat magának.
A falu neve a régi magyar séd, vagyis patak szóból származik. Sétől délre már az újkőkorban állt egy gyűrű alakú földvárral körülvett település. Ezen a helyen találták meg a Séi Vénusz nevű agyagszobrocskát is.
A népvándorlás óta folyamatosan lakott területről van szó, ezt rézkori, vaskori, római kori és természetesen népvándorláskori lelet is bizonyítja. A rómaiak Kőszegi-hegységből Savariába vizet szállító vezetéke itt is áthaladt. De nem csak vezeték darabjait találták meg a faluban, hanem egy római villa maradványait, fűtésrendszerének padozatait, illetve néhány freskó-töredéket is.
Későbbi korokból akadt itt istennő-szobor darab és vaskéssel eltemetett kora Árpád-kori harcos is. 1346-ban Sé még Ovad falu része volt, a mai települést 1404-ben említették először, akkor még See néven. Az első birtokosa a Sey család volt, akik Káltól és Bulcsútól származtatták magukat. Sey Mihály 1418-ban hősiességével nemesi címereslevelet szerzett Zsigmondtól. A család kúriája 1720-ig állt a faluban, ám akkor lebontották. A 18. század elején végül a Seyek Tolnába távoztak.
A Canonica Visitaio szerint 1815-ben Kis Sében 45 gyónóköteles és 21 kötelezettség nélküli, Nagy Sében pedig 65 gyónóköteles és 30 kötelezettség nélküli ember élt. A falu jelenlegi templomát 1901-ben építették, az előző a mai temető területén volt.
Viszont, nem a vaskéses ember a leghíresebb séi, hanem Rapport Richárd, a Haladás VSE sakknagymestere.
Forrás: frisss.hu
Sé – Ezen a hét végén a séi Faluházban láthatók Szombathelyi Vasútmodellező és Vasútbarát Egyesület terepasztalai és miniatűr vasúti járművei.
A rendkívül népszerű kiállítás kapcsán Nacsa Zoltánt, az egyesület vezetőjét kértük meg, hogy meséljen arról: kik és miért is űzik ezt a meglehetősen sok időt és pénzt felemésztő hobbit?
– A vasútmodellezés híveinek kis közössége Vasútmodellező Klub néven 1993 áprilisában alakult meg pár lelkes vasútbarát és modellező összefogásával – tudtuk meg Nacsa Zoltántól. – Erre a célra helyet az MMIK biztosított. Elsődleges célunk volt, hogy tudjanak rólunk, ismerjék meg céljainkat, így 1993 decemberében egy bemutatkozó kiállítást szerveztünk a tagság addig otthon végzett saját munkáiból. A kiállítás nagyon jól sikerült és ennek köszönhetően sok fiatal csatlakozott a vasútmodellezők táborához. 3-4 év elteltével kialakult egy stabil 20-22 főből álló közösség, akik hagyományos terepasztalok készítésén keresztül kóstolhattak bele a modellezés rejtelmeibe.
– A megszerzett tudásra alapozva kezdtük el építeni 1998 februárjától a modul asztalokból álló rendszerünket, ami kilenc év alatt készült el és jelenleg 22 részből áll. Kiállításaink alapját képezi változatos tájaival, tereptárgyaival és a hozzá kapcsolódó életképeivel, valamint az életszerű környezetben megjelenő vasútforgalommal. A rendszert 11 szerelvény szolgálja ki automatikus térközbiztosítással, így folyamatos mozgást biztosítva a kiállítás teljes idejére. Ehhez a rendszerhez tartozik még egy 3×1,5m alapterületű vontatási telep körfűtőházzal a hozzá kapcsolódó kiszolgáló létesítményekkel.
Az elnök hozzátette: egyesület nem öncélúan működik, kiállításain megosztja a modellvilág csodáit a nagyközönséggel. Az évek hosszú során számtalan kiállításon vitték magukkal Vas megye, szűkebben Szombathely hírét. Bemutatták munkájukat Győrben, Sopronban, Pécsett, Veszprémben, Székesfehérváron, Zalaegerszegen, Budapesten, Biatorbágyon, Balatonfüreden, hogy csak néhány helyet említsünk. Amerre jártak, moduljaik nagy sikert arattak, öregbítve ezzel városunk hírnevét is.
– 2009-ig nem csak vasúttal kapcsolatos munkákat végeztünk – folytatta beszámolóját Nacsa Zoltán. – Felújítottuk például a Savaria Cipőgyár 1:100 arányú 1965-ös állapotát ábrázoló terepasztalát, elkészítettük a Kis-Balaton 1:5000 kicsinyítésű terepasztalát, 1:160 kicsinyítésben Zalalövő megújult állomását, a kilencven éves évforduló tiszteletére modelleztük a Savaria Múzeum épületét, a Megoldás Kft. üzemcsarnokát. Az idő múlásával egy új helyzet kialakulásának köszönhetően egyesületté kellett alakulnunk, így jött létre a Szombathelyi Vasútmodellező és Vasútbarát Egyesület, amely 2009. május 15-én alakult meg. Az egyesület tagjai közt a nyugdíjastól az egyetemistán át a középiskolásig minden korosztály megtalálható. Az egyesület továbbra is a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ alagsorában tevékenykedik, foglalkozásaink keddenként 17-20 óra, valamint péntekenként 15-20 óra közt zajlanak. Céljaink továbbra is e hasznos időtöltés népszerűsítése, egy új modulrendszer elfogadásának köszönhetően pedig a valóság ábrázolása. Ennek köszönhetően kezdtük el építeni 2009-től Kőszeg vasútállomását a hozzátartozó vágányrendszerrel és kiegészítő épületeivel együtt. Ezt a rendszerünket is tovább fejlesztettük nyílt vonali elemekkel – ebből néhány elem a kőszegi vonalon a valóságban is megtalálható – egy tároló állomással és jelenleg egy épülő üzemi területtel. Áttértünk a hagyományosról a digitális üzemeltetésre, ahol az elektronikának köszönhetően már minden szerelvény egymástól függetlenül működik, ennek eredménye még valósághűbb vasútüzem bemutatása.
– Munkáink révén nemcsak hazai, hanem külföldi kiállításokra, találkozókra is meghívást kaptunk. Így jutottunk el Unterrohrba, ahol egy grazi vasútmodellező klubbal együttműködésre léptünk és az elmúlt 6-7 évben meghívást kaptunk több nemzetközi kiállításra Bécsbe és Grazba is. Legutóbb Oberwartban voltunk, ahol osztrák, olasz, cseh, német modellezők asztalrendszeréhez csatlakozva képviselhettük a magyar vasútmodellezőket. Itthon a legismertebb kiállítás-sorozatunk 22 éven át tartott Szombathelyen, melyet minden év decemberében rendeztünk meg az MMIK épületében, illetve a megváltozott körülmények miatt 2014-ben és 2015-ben már más helyszínen.
– Ebben az évben a hagyományainkkal szakítani kellett, mert szeptemberben tudtunk helyet találni a rendezvényünknek a Weöres Sándor Színházban. Ennek ellenére a siker és a látogatottság területén a hagyomány megmaradt, tovább erősítve bennünk a hitet, hogy jó úton járunk. Ennek köszönhető a jelen állapot is, hiszen most Sé település vezetőségének meghívására a Faluházban képviselhetjük a vasútmodellezés minden szépségét és mutathatjuk be munkáinkat nemcsak Sé, hanem a környező településeken élő és a modellezést kedvelő látogatók részére is.
A modellező végül hozzátette:
– Egyesületünknek továbbra is fő célja, hogy munkáinkon és kiállításainkon keresztül minél szélesebb körben képviseljük a vasútmodellezés minden szépségét, nyerjünk meg fiatalokat, akik saját munkáikon keresztül tovább viszik és öregbítik egyesületünk hírnevét.
Pataki András
Civil Tudósítónktól
Forrás: vaol.hu
Szombathely – Dr. Pozsonyi János bírót, törvényszéki tanácselnököt sokan ismerik Szombathelyen. De eddig hányan ismerték Pozsonyi János Péter grafikust? Az egyik a hiteles ember, a másik a hiteles művész. És a kettő – ugyanaz.
Rendkívül nagy érdeklődés mellett nyílt meg dr. Pozsonyi János – pontosabban Pozsonyi János Péter – 80 cizellált, finom, felvágyódó és egyedi grafikát fölvonultató kiállítása a Simon István utcai Oladi Galériában. Pedig – amint a művész felfedezője, Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész köszöntőjében megjegyezte – a kiállítás híre, meghívója okozott némi zavart a címzettek körében. Hiszen Pozsonyi János képzőművészt sokan ismerik, ahogy a Pozsonyi Péter név sem ismeretlen Szombathelyen. De kicsoda Pozsonyi János Péter?
Tóth Csaba éppen a (vasi) képzőművészet jelentős alakja, Pozsonyi János (1933-2008) életművének feldolgozásával volt elfoglalva, amikor – csak úgy mellékesen – előkerültek Pozsonyiéknál azok a mappák is, amelyek ifjabb Pozsonyi János négy évtized során – ahogy ő fogalmaz – lett munkáit tartalmazzák. Szükség volt némi meggyőzésre, hogy a köztiszteletben álló bíró engedjen az unszolásnak, és önálló kiállítással lépjen a nyilvánosság elé. Mert bár ifjabb Pozsonyi János már a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium diákjaként felhívta magára a figyelmet rajzkészségével, sikereket ért el (pont 40 éve egy országos versenyen), aztán kiállításokon is részt vett, végül mégis másféle irányt vett, más hivatást választott. (Talán túl nagy volt a felelősség: édesapja képzőművész, édesanyja rajztanár.)
Ifjabb Pozsonyi János a nyilvánosság elől ugyan elzárkózott, de az alkotómunkát nem hagyta abba. Így történhetett meg, hogy négy évtized alkotásaival léphetett most a közönség elé. A cizellált, kidolgozott, a népművészetet jellemző mitologikus látásmód, mágikus képalkotás mellett Pozsonyi Péter János (ez a művész anyakönyvezett teljes neve) egyedi grafikának legfőbb jellemzője Tóth Csaba meglátása szerint a mögöttük mindig kitapintható gondolat. Pozsonyi János Péter halasi csipke finomságú alkotásai ráadásul egytől egyig vertikális kompozíciók: összekötik a földet az éggel. A vertikális kompozíció, hívta föl a közönség figyelmét Tóth Csaba, a barlangrajzok óta az életet jelenti.
Nem véletlen, hogy a Két lehetőség (mert, ahogy mondta, mindig van előttünk két lehetőség) címmel megrendezett különös és szép kiállítás meghívóján Dietrich von Hildebrand-mottó olvasható: A nagy dolgokhoz csak az istenadta úton juthatunk el. Így van ez az evilág és a túlvilág viszonylatában is. Az evilági helyzetet megjárva kell az örökkévalóság számára megérnünk. Mindehhez a megnyitón például Bach, Bartók, Schubert – és Poulenc zenéje szólt: Olyan, mint egy sóhajtás. A zenékhez természetesen köze van Dr. Pozsonyiné Falusi Anikónak (SEK, Zenei Tanszék), a művész feleségének is. Amikor a megnyitó végén Pozsonyi János Péter/dr. Pozsonyi János szerényen kiállt a népes közönség elé, megköszönve az érdeklődést, a támogatást – Tóth Csabának, a családjának, az Oladi Galériát működtető intézménynek -, azt is megjegyezte: fontos motiváció volt számára, hogy amikor a lánya egy évig külföldön tanult, azzal ment el, hogy ugye lesznek képek. Lettek. Vannak. Kár, hogy az édesapja ezt a tárlatot már nem láthatja; de talán látja mégis.
Pozsonyi János Péter legelső nagyszabású önálló és koherens kiállításán tehát pontosan 40 év terméséből láthatunk most nyolcvanat az Oladi Galériában. Egytől egyig egyedi alkotás (nincs sokszorosítás): rajz, illetve vegyes technika. Az első kiállított grafikák 1976-ból valók (A Tündérkirály és a Haragosi, Goethe-, illetve Weöres Sándor-illusztráció), de van három kiállított kép 2016-ból is (Vihar, A világ fejedelme, A vég kezdete). A művek kronológiáját figyelve akadnak az alkotásban akár több évig tartó szünetek. Tóth Csaba szerint érdemes ezekre az üres helyekre is odafigyelni, az időszakos hallgatás okait megfontolni: a grafikus Pozsonyi János Péter kivételessége ezek szerint abban is megnyilvánul, hogy művészete sosem öncélú. Csak akkor alkot, amikor van mit mondania.
Forrás: vaol.hu
Idén 5 ifjú tehetség kaphatja meg a „Jubileum arca” címet. A több száz eddigi nyertesből kiválasztottak 20 főt, akik között ott van Marci is. Vele beszélgettünk, de lehet rá szavazni is!
Magas, jóképű, sportos huszonéves. Frakk nélkül, farmerben inkább néznénk sportolónak, mint zongoraművésznek. Mosolyog ezen ő is, ha lenne ilyen válogatás, biztos bekerülhetne az 50 legmagasabb zongorista közé. Művészcsaládból jött, édesapja a szombathelyi szimfonikus zenekar vezetője, kürtművész, édesanyja fuvolaművész. Van egy másik szenvedélye, a foci, a séi csapatban játszik. Beszélgetésünk apropója, hogy olyat Bécsben még magyar nem zongorázott, mint ez a szombathelyi srác: nemrég hatalmas sikert ért el a Nemzetközi Rosario Marciano Zongoraversenyen, ahol második lett.
– Most épp mire gyúrsz?
– Legfőképpen már az iskolára, októberben indul a grazi zeneművészeti egyetemen az utolsó évem a mesterszakon, ott márciusban fogok diplomázni. Júniusban felvételiztem a párizsi Schola Cantorumba, az olasz Maurizio Moretti osztályába, két hét múlva megyek először. Havonta fogok odajárni, lesz egy zongoraórám, aztán jöhetek is vissza.
– Egy zongoraóráért érdemes átrepülni fél Európát?
– Más óráira is be lehet menni, sokat lehet tanulni abból is. Párizs a zene fővárosa, kár lenne egy ilyen lehetőséget kihagyni. A kurzus háromszintű, az alap után következik a mesterszint, erre vettek fel, utána lehet a koncertzongorista-képzésre jelentkezni. Évente kell felvételizni, mindig csak egy szintet lehet továbblépni.
– Eleve úgy indultál, hogy érdemesebb Nyugat-Európában továbbtanulni, meg se próbáltad a budapesti zeneművészetit?
– Úgy kerültem ki Grazba, hogy 2003-ban volt egy osztrák verseny, a Prima la musica, ahol édesanyám fuvolista növendékét kísértem zongorán. Egy grazi professzor is ott ült a zsűriben, akinek a lánya szintén továbbjutott az országos versenyre. Megkérdezte tőlem, lekísérném-e az ő lányát is, aki szintén Grazban tanult. Ott találkoztam egy orosz tanárnővel, Lioudmilla Satz-cal, aki fiatal tehetségekkel foglalkozott, felvételiztem hozzá, így jutottam be az osztályába. Kétszer jártam hozzá hetente.
Közben itt Szombathelyen a Bolyaiban végeztem a normál tanulmányaimat, éltem a középiskolások életét. Amikor 2010-ben leérettségiztem, már nem volt kérdés, hol tanuljak tovább, 2010 októberétől kint voltam Grazban. Sohasem felvételiztem a Zeneakadémiára, csak az ELTE média- kommunikáció szakára. Felvettek, de úgy alakult, hogy ez már nem fért bele.
– Grazból egyébként könnyebb zenészkarriert építeni, mint Budapestről?
– Mások a lehetőségek. Ha Pesten bekerülsz a belsőbb körökbe, akár családon és ismerősökön keresztül, akkor egyenes az utad. Kint Grazban jobban működik az, hogy valaki felfigyel rád, és elhív a tanítványának. Párizsba is így kerültem ki, hogy a nemrég lezajlott bécsi versenyen meghallott egy olasz mester, és elhívott, hogy felvételizzek az osztályába.
Kint Ausztriában az egyetem mellett is könnyebb úgy dolgozni, hogy közben a zenével foglalkozhatunk. Jó lehetőség, hogy havonta vannak koncertjeink is.
Számtalan ingyenes mesterkurzust hirdetnek, minden hónapban neves művészek, orosz, amerikai, finn, japán tanárok jönnek. Nemcsak tanulni lehet tőlük, de kapcsolatépítés terén is hatalmas lehetőséget jelentenek.
– Soha sem fordult meg a fejedben, hogy ne zongoraművész légy?
– 2003 után már nem volt kérdés, onnantól kezdve, hogy Grazba kerültem, a zongora lett az életem. De mindig is nagy sportrajongó voltam, ezért iratkoztam be a média-kommunikáció szakra is, mert szívesen lettem volna sportriporter. Az azonban, hogy emiatt a zongorát elhanyagoljam, nem volt benne a pakliban.
– Miért pont a zongorát választottad?
– 5 éves koromban barátoknál Velemben jártunk, ott egy kapualjban, az oldalára fordítva állt egy zongora. Nem tudtam mi az, csak ösztönösen – szüleim mesélték – leültem mellé. Amikor hazaértünk, kérdeztem: „Anya mi volt az a nagy barna bútor? Ők mondták, hogy ez bizony egy zongora. Csak egy kicsit megviselt állapotban volt. Akkor jelentettem ki, én azon szeretnék játszani. Be is írattak zeneiskolába, de mivel csak öt éves voltam, először privát járhattam. Amikor aztán otthonra is kellett egy hangszer, azt kaptam meg, ami ott a kapualjban állt Velemben. Ez lett az első zongorám.
– Megvan még?
– Már rég nincsen, az egy bécsi mechanikás hangszer volt, arra remek, hogy megtanuljak rajta játszani, de amin most gyakorlok, az már a harmadik zongorám, sokkal professzionálisabb.
– Más hangszert próbáltál?
– Meg tudom fújni a kürtöt, és doboltam másfél évig. A fuvoláról is sokat tudok, Bécsben korrepetitorként dolgozom egy fuvolaosztályban, csak épp megfújni nem tudom a hangszert, de ismerem a technikáját. Tervbe vettem viszont, hogy megcsinálom a karmesteri szakot, ehhez kötelező hegedülni tanulni. Ilyen nagy kézzel, nem tudom, mire jutok.
– És az a testtartás, amiben játszani kell…
– Ehhez képest a zongora tényleg a legkényelmesebb, csak hátradőlsz, semmi természetellenes erőfeszítés, az egyik legbarátságosabb hangszer a testnek.
– A zongorista, ha zenekarral játszik is, mindig a középpontban van. Kell hozzá egyfajta megjelenés, színészi képesség, szereplési vágy. Ezzel mennyire foglalkozol?
– Engem inspirál, ha mások előtt játszhatom, ha eljönnek és megtisztelnek azzal, hogy meghallgatnak, ez doppingol. Sokkal jobban szeretem a koncerteket, mint a versenyeket. Egy koncerten a lényeg, hogy a néző jól érezze magát, és ha mosolyogva, elégedetten távozik, nyert ügyem van. Ellenben sohasem szerettem igazán a versenyeket, a legjobban akkor élvezem a játékot, ha egy zenekar áll mögöttem.
– Elhatároztad, valamennyi hazai településre elviszed a komolyzenét, ezért indítottad a „Zene mindenkinek” sorozatot.
– A lényeg, olyan helyekre, és olyan embereknek szeretném elvinni az élő zenét, akik nem engedhetik meg maguknak (anyagilag vagy akadályoztatás okán), hogy beüljenek a koncerttermekbe. A vágyam az, hogy az ország összes településén létrejöhessen egy ilyen koncert. Próbálok olyan műsort összeállítani, amiben jó arányban szerepelnek az ismert klasszikusok, a filmzenék és a könnyűzenei slágerek.
– A jazz közel áll hozzád?
– Gershwint például nagyon szeretem, hallgatni és játszani is. Tekinthetjük őt a jazz egyik nagy előfutárának, de ahhoz, hogy igazán jól tudjak jazzt játszani, még érnem kell. Nem mondom, a standard alapok megvannak, bulikon vagy szülinapon, más hangszeressel néha előfordul, hogy improvizálok, de szólóban sohasem.
– Melyik zongoraverseny az álmod, amit egyszer a nagyközönség előtt szívesen eljátszanál?
– Már nem álom, mert februárban megvalósult, akkor nagyzenekarral eljátszhattam minden zongorista legnagyobb vágyát, Csajkovszkij B moll zongoraversenyét. Mostantól, ha csak Mozartot és Beethovent kell játszanom, mondjuk Venezuelában, azzal én már kiegyezem 🙂
– A szólókarrieren túl mi várhat egy fiatal zongoristára? Miközben egy frissen végzett hegedűs elhelyezkedhet egy zenekarnál, a zongoristának nehezebben fix megélhetést találni.
– Nekik kezdetben tényleg könnyebb, viszont más hangszeres zenészeknek nehezebb szólókarriert építeniük. Nekünk, zongoristáknak a zenekar ugyan kiesik, de a tanári pálya adott, és még sok egyéb: operakorrepetitori, normál korrepetitori állások sora, a klasszikus háttérzenét kérő sajtótájékoztatókról, kiállítás-megnyitókról, születés és esküvői fellépésekről nem is beszélve. Nagyon sok kicsi lehetőség.
Én is pont ezért csinálom meg a zongoratanárit, hogy legyen más is a tarsolyomban, ha a szólókarriert nem sikerül úgy beindítani, legyen valami fix. És ezért is tervezem, hogy elvégezzem a sportedzői szakot.
Egyébként nem röstellem, a szombathelyi operabemutatókon voltam már világosító, ügyelő, kellékes, rendezőasszisztens, karmesterasszisztens, sofőr, szívesen elvégzek bármit, amit rám bíznak.
– Nem tudom, mennyi idővel jár, ha az ember focizik, de az, hogy zenél és egyetemista, az biztos sokkal. Graz és Párizs között ingázva hogyan van időd hazaugrani egy meccsre?
– Mikor hogyan. A mostani bécsi versenyre ráment a nyaram, június elején tudtam meg, hogy lesz, augusztus 21-ig aztán erről szóltak a napjaim. Két órás volt a versenyprogram, amit le kellett játszanom. Zongoristák között terjedő nem írott szabály az, hogy egy nap a bemutatandó darab teljes idejének hatszorosát kell a gyakorlásra fordítani. Ha egy nap ezt a 2 órás versenyprogramot végig akartam volna gyakorolni, az 12 óra zongorázást jelentett volna naponta. Ebből 6 órát vállaltam, ami önmagában nem kevés.
Ha nem versenyre készülök, akkor 3-4-5 órát gyakorlok, ezen túl intézem az egyetemi dolgaim, de mindig szakítok időt a magánéletemre és arra, hogy legyenek hobbijaim. Fontos számomra a nem zongorázással eltöltött idő, a kirándulások, utazások és egyéb élmények, később ezekből is táplálkozom.
Így tanultam meg Brahmsot játszani, kellően fájdalmas tapasztalat volt. 19 évesen nem volt még ilyen élményem, nem tudtam vele mit kezdeni. Aztán, amikor az ex-barátnőm szakított velem, akkor egy hétig nem zongoráztam, majd egy hétig csak Brahmsot játszottam. Utána a zongoraórán a tanárom megkérdezte, mi a baj? Mondtam, semmi, csak megtanultam Brahmsot játszani. A tanárom egyből rákérdezett, mi újság a barátnőmmel.
Visszatérve a napirendre, nálam azért a zongora az első, de nem szeretek reggel korán gyakorolni. Általában dél lesz, mire leülök játszani, este ötig gyakorlok, utána szabad vagyok. Lehet edzésre járni, meccsre menni, haverokkal találkozni.
– Zenészek vagy sportolók köréből kerülnek ki inkább a barátaid?
– Vannak focisták és zenészek is, vegyesen. Régebben előfordult, hogy furcsállták, innen is onnan is, amikor megtudták, hogy csatárként zongoraművész vagyok, és viszont. De nem egy sportoló haveromat sikerült már meggyőznöm arról, hogy legalább egyszer jöjjön el egy koncertemre, mert nem fog fájni. Ha nem is lettek koncertre járók, azért bejött nekik az élmény.
Fiatalabb koromban, gimnazistaként nem így volt, akkor nem mentem bulizni, nem jártam semmilyen szakkörre, csak sakkra, suliidőben nem jártam edzésekre sem, pedig hívtak focizni, de nem volt időm rá. Most, hogy a suli és a zene egy, sok idő felszabadult.
Ráadásul kifejezetten előnyömre válik, hogy zongoristaként is aktívan sportolok, képzelheted, milyen lehet egy órás versenyprogramot egyvégtében lejátszani, fizikailag is megterheli a testet.
– Milyen poszton, és hol focizol?
– A séi csapat igazolt középpályása – csatára vagyok, emellett kispályás meccseken néha beállok a kapuba. Ha ötévesen, ott Velemben a zongorán ott egy focilabda, lehet, hogy most arról beszélgetünk, milyen szezonja volt a Haladásnak.
– Nem félted a kezed?
– Nagypályán nem állok neki védeni, ott bármi megtörténhet, nehezebben kiszámítható, kispályán viszont figyelek magamra, milyen kesztyűben játszom, hogy kizárjam a sérüléseket. A párizsi felvételim előtt történt a nyáron, hogy valaki egy nagypályás meccsen átgyalogolt a kezemen, csúnyán nézett ki utána a kézfejem. A repülőn próbáltam a vart valahogy lekaparni a félig gyógyult sebről, hogy ne legyen annyira feltűnő. Soha életemben nem játszottam olyan jól felvételin, mint akkor, de megkérdezték utána, mi történt a kezemmel.
– Otthon, autóban milyen zenét hallgatsz? Kötelező komolyakat?
– Hallgatok én könnyűzenét is, Magna Cum Laudet, filmzenéket, kedvencem a Queen. Otthon most többnyire komolyzene szól, de Brahmsra például nem lehet futni.
Ha otthon játszol, néha még megmondják, ezt így kéne vagy úgy?
Meghallgatnak persze, néha én is kérem, véleményezzék, emiatt a koncertjeimet sohasem tudják igazán élvezni. Ha apa gratulál, az nekem a legnagyobb dicséret, mert ritkán dicsér, mostanában egyre többször 🙂
– Testvéred még gimnazista, de már a Falco-ban edz, az utánpótlás-csapat kapitánya, tavaly kint volt az EB-n.
– Neki pont fordítva alakult az élete, mint nekem. Ő meglátta a kosárlabdát a zongorán. Elment sportágválasztóra, és beleszeretett. A következő évben iratkozott be a zeneiskolába, felvették őt is az ifjú tehetségek osztályába, részt vett egy meghallgatáson az orosz tanárnőnél Grazban, mint én, de a sport fontosabb lett számára. Szokott zongorázgatni, de klasszikust már alig játszik, könnyűzenét annál inkább, van egy sulizenekaruk, ahol billentyűs. Van egy közös vicces négykezesünk, Liszt Magyar rapszódiák átiratunk, amivel többször nagy sikert arattunk. De ritkán zongorázunk közösen, annál többet sportolunk együtt, eljárunk egymás meccseire.
Idén 10 éves az Új Európa Alapítvány, melynek alkalmából 5 ifjú tehetség kapja meg a művészeti kategóriában a Jubileum arca és a tehetség nagykövete kitüntető címeket. A több száz eddigi nyertesből kiválasztottak 20 főt, akik között ott van Marci is.
Ezen az oldalon lehet szavazni rá, a Szavazz Te is gombra kattintva:
jubileum.ujeuropaalapitvany.hu/jelolt/kiss-marton-balazs/
http://jubileum.ujeuropaalapitvany.hu/jelolt/kiss-marton-balazs/
Forrás: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/kiss_marton_interju_zongoramuvesz