A település története

A hamisítatlan történelmi táj régóta lakott voltát sok újkőkori lelet igazolja. A csaknem 6000 éves “Séi Vénusz” nevet viselő idol, agyagszobrocska az egyetemes művészettörténetnek is kiemelkedő alkotása. A régészeknek apró cseréptörmelékekből nemes vonalú, változatos díszítésű nagy korsókat, fazekakat, talpas edényeket, agyagkanalakat: a kőkori háztartások kellékeit sikerült összeállítaniuk. Az ügyes kezű régi mesterek finom vonalú, valaha színes szőttesek szépségével és vidámságával ragyogó edényei felvillantanak valamit egy ősi kultúra ízlésvilágából. A leletanyag a Savaria Múzeumban tekinthető meg, Szombathelyen.

A rómaiak nagy gondot fordítottak az egykori Savaria elegendő vízzel való ellátására. Ebből a célból a kőszegi-rohonci hegyek forrásvizét gyűjtötték össze, és földalatti vezetékeken keresztül vitték a városba. A rózsaszínű cementtel burkolt csatorna nyomait Sé területén is megtalálhatjuk. A föld további titkokat rejt, elegendő munkát kínál a ma és a jövő kutatóinak. A korai rézkortól kezdve az Árpád-korig sok korszak képviseltetik a leletek között. Feltehetőleg népvándorlás kori az a sír, amelyben vaskést tartó férfi csontvázára bukkantak.

A község neve a finn-ugor eredetű patak – kis vízfolyás, csermely – jelentésű séd szóból keletkezett. 1346-ban az Ovadi nemesek osztozkodtak a falu határában. Ennek a családnak lehet mellékhajtása a Séi család. Sye Mihály 1418-ban kapott Zsigmond királytól címeres nemeslevelet Regensburgban, mert hősiességével kitűnt a királyi testőrségben és a viadalokban. Sé jelenlegi címerében a nemeslevél két motívumával (korona és kard) emlékezik meg a nemesi ősökről.

A címerben osztott kék pajzsban, alul zöld talajon arany búzakalász található, fent háromgombú arany korona, ennek középső gombján a markolattal egy kétélű egyenes kard akként fekszik, hogy hegye a címerpajzs felső bal sarkának, s a markolat gombos vége a korona jobb szélső gombjának irányát veszi föl. A pajzs fölött ezüst zárt sisakon arany lombkorona helyezkedik el. A takaró jobbról is, balról is, arany-kék. A búzakalász a falu múlt századi pecsétjének központi eleme volt.