A különbözõ népek eredetmondái, mítoszai, meséi hihetetlenül gazdag szellemi-irodalmi örökséget tartalmaznak. Az önmagáról már gondoskodni képes ember választ keresett azokra a kérdésekre, amelyek a ma emberét is ugyanúgy foglalkoztatják. Hogyan keletkezett a világ és benne az ember? Miért élünk, és miért halunk meg? Ki és mi irányítja a természet rendjét, évszakok körforgását, a létezõk születését és pusztulását? Végül is mi a célja mindennek? Az õskor embere válaszolt az önmaga által feltett kérdésekre. Az ember már a kezdetektõl úgy tudja, hogy isteni lények akaratából született meg, hogy része a természetnek, a földi világot ajándékba kapta, a természet adományait ugyan használhatja, de hálával tartozik, és áldoznia kell a kapott javakért. Az újkõkorban kialakult egységes gazdálkodási rendszer, a földmûvelõk és állattartók társadalma egységes eszmerendszert hozott létre Európában. E hagyomány jellemzõi az égitestek, fõként a Nap, a Hold, a csillagok tisztelete, az idõjárást, az évszakokat irányító isteni lények létezésének tudata, az élelem, a bõ termés biztosítására végzett bonyolult ceremóniák, vallásos jellegû cselekmények, rítusok. A széleskörûen hírnevet szerzett séi újkõkori település megtalálása az 1970-es évek fontos eseménye volt. 1973 õszén ötezer forint kutatási összegbõl meghúzhattam az elsõ kutatóárkot a séi Malomi-dûlõ legmagasabb részén, az Arany-patak fölé emelkedõ dombháton. Sok év távlatából visszatekintve ma már összefoglalhatjuk az akkor elindult ásatási sorozat helyi és nemzetközi tudományos jelentõségét. A cikk további olvasásához kattints a címre! (tovább…)
