Séi mûvésztelep 6000 évvel ezelõtt?

A különbözõ népek eredetmondái, mítoszai, meséi hihetetlenül gazdag szellemi-irodalmi örökséget tartalmaznak. Az önmagáról már gondoskodni képes ember választ keresett azokra a kérdésekre, amelyek a ma emberét is ugyanúgy foglalkoztatják. Hogyan keletkezett a világ és benne az ember? Miért élünk, és miért halunk meg? Ki és mi irányítja a természet rendjét, évszakok körforgását, a létezõk születését és pusztulását? Végül is mi a célja mindennek? Az õskor embere válaszolt az önmaga által feltett kérdésekre. Az ember már a kezdetektõl úgy tudja, hogy isteni lények akaratából született meg, hogy része a természetnek, a földi világot ajándékba kapta, a természet adományait ugyan használhatja, de hálával tartozik, és áldoznia kell a kapott javakért. Az újkõkorban kialakult egységes gazdálkodási rendszer, a földmûvelõk és állattartók társadalma egységes eszmerendszert hozott létre Európában. E hagyomány jellemzõi az égitestek, fõként a Nap, a Hold, a csillagok tisztelete, az idõjárást, az évszakokat irányító isteni lények létezésének tudata, az élelem, a bõ termés biztosítására végzett bonyolult ceremóniák, vallásos jellegû cselekmények, rítusok. A széleskörûen hírnevet szerzett séi újkõkori település megtalálása az 1970-es évek fontos eseménye volt. 1973 õszén ötezer forint kutatási összegbõl meghúzhattam az elsõ kutatóárkot a séi Malomi-dûlõ legmagasabb részén, az Arany-patak fölé emelkedõ dombháton. Sok év távlatából visszatekintve ma már összefoglalhatjuk az akkor elindult ásatási sorozat helyi és nemzetközi tudományos jelentõségét. A cikk további olvasásához kattints a címre! A különbözõ népek eredetmondái, mítoszai, meséi hihetetlenül gazdag szellemi-irodalmi örökséget tartalmaznak. Az önmagáról már gondoskodni képes ember választ keresett azokra a kérdésekre, amelyek a ma emberét is ugyanúgy foglalkoztatják. Hogyan keletkezett a világ és benne az ember? Miért élünk, és miért halunk meg? Ki és mi irányítja a természet rendjét, évszakok körforgását, a létezõk születését és pusztulását? Végül is mi a célja mindennek? Az õskor embere válaszolt az önmaga által feltett kérdésekre. Az ember már a kezdetektõl úgy tudja, hogy isteni lények akaratából született meg, hogy része a természetnek, a földi világot ajándékba kapta, a természet adományait ugyan használhatja, de hálával tartozik, és áldoznia kell a kapott javakért. Az újkõkorban kialakult egységes gazdálkodási rendszer, a földmûvelõk és állattartók társadalma egységes eszmerendszert hozott létre Európában. E hagyomány jellemzõi az égitestek, fõként a Nap, a Hold, a csillagok tisztelete, az idõjárást, az évszakokat irányító isteni lények létezésének tudata, az élelem, a bõ termés biztosítására végzett bonyolult ceremóniák, vallásos jellegû cselekmények, rítusok. A széleskörûen hírnevet szerzett séi újkõkori település megtalálása az 1970-es évek fontos eseménye volt. 1973 õszén ötezer forint kutatási összegbõl meghúzhattam az elsõ kutatóárkot a séi Malomi-dûlõ legmagasabb részén, az Arany-patak fölé emelkedõ dombháton. Sok év távlatából visszatekintve ma már összefoglalhatjuk az akkor elindult ásatási sorozat helyi és nemzetközi tudományos jelentõségét. A régészeti kutatások során felszínre került, épített kettõs árokrendszer, valamint a szépségével kitûnt festett kerámia és a mûvészi plasztikai munkák: állatalakos fedõk, nõi szobrocskák töredékei és egyéb különleges tárgyak többféle szempontból is jelentõssé tették a séi régészeti lelõhelyet. Nem utolsó sorban azonban a nemzetközi kutatás figyelmét a séi leletek mûvészi értéke, szépsége keltette fel. Még Amerikából is kaptunk felkérést a hírnevessé vált „Séi Vénusz” képmása megjelentetésének engedélyezésére. A séi kutatássorozat 1980-ban leállt, további két kisebb mentést végezhettünk még 1990-ben és 1995–96-ban a lelõhelyen. Csak feltételezni tudjuk, hogy ha az árokrendszerrel határolt terület egy tizedén 140 nõi szobrocska töredéke került elõ, a majdan feltárandó teljes területen akár több ezer további töredéket is kiáshatnak még utódaink. A tudományos kérdések megválaszolásához tehát az árkokon belüli terület teljes feltárására lenne szükség. Természetesen ez még nem jelentené a település maradéktalan megkutatását, amely az árokrendszeren kívül még több hektárnyi felületet foglal el. Úgy gondolom, a séi szabályos ovális alakú kerített terület, melyet V-keresztmetszetû árkokkal vettek körül – maga is jelkép volt, akár Nap-jelkép, de világ-jelkép is lehetett, hiszen ismerünk népi elképzeléseket tojás alakú univerzumról is. A kerített területen belül több kis kerek és mély, kútszerû, lapos aljú gödröt ástunk ki, amelyekbõl festett, ember alakú edények és nõi szobrocskák töredékei kerültek elõ. Ezek kétség nélkül áldozati helyeknek nevezhetõk, hiszen a legtöbb nép az alvilág isteni szereplõit a földbe ásott – olykor különlegesen mély – gödrökkel közelítette meg. A gödrökbe szórt nõi szobrocska-töredékek újabb tudományos vizsgálatokat igényeltek, amelyek már eredményeket is hoztak. Több európai területen úgy tûnik, hogy a szobrokat vallásos jellegû elképzelések alapján, rítus rendje szerint feldarabolták, majd az áldozati gödrökbe dobták, vagy a szentelt területen szétszórták. Hagyományaink ismét segítenek az értelmezésnél: a kis nõi figurák a gabona megtestesítõi, a gabonaszellem jelképei lehettek, vagy valamilyen szoros kapcsolatuk volt a gabonával, széttörésük-szaporításuk nyilvánvalóan a termény bõségét biztosító hagyományos ceremónia, ünnepi rituális cselekmény része volt. A séi nõi szobrocskák között kiemelkedõ szépségû darabok is vannak, típusuk jellegzetes – ma már a szakmai irodalom séi típusnak nevezi meg õket. Joggal vetheti fel a szakirodalom azt az elképzelést, hogy a séi település és környéke gyártási központ lehetett, és az elterjedésnek itt volt a kiindulási helye. Felmerült a valószínûsége annak, hogy az Arany-patak völgye sûrûn egymást érõ neolit településeivel és a mai Szombathely környéke vallási célzatú mûvészeti alkotások készítésének egyik közép-európai központja volt. Mit tudunk a festett kerámiák technikai kivitelezésérõl? A színek nagyon kevés kivételtõl eltekintve finoman iszapolt, jól kiégetett, simított kerámiákon jelennek meg, világosszürke, drapp vagy fényes fekete agyag alapon. A motívumok szélei tiszták, élesek, mintha segédeszközt is használtak volna a felrajzoláskor. Ezen túl a spirális díszek, amelyek sûrû vonalai hallatlanul biztos, gyakorlott kezekre vallanak, szinte megismételhetetlen szabadkézi rajzi tudást sejtetnek. A tálak belsejének kettõs-hármas párhuzamos vékony vonalkötegekkel körbehúzása arra enged következtetni, hogy kézi korongon forgott a kész tál és a festõ szerszámot rögzítették, vagyis sok technikai fogást alkalmazhattak a kerámiák befejezõ munkálatainál. Az ásatások során több bizonyítéka is elõkerült a helyi gyártási folyamatnak. Mindenekelõtt megtaláltuk a felhasznált földfestékeket sokszor hatalmas, olykor kisebb rögökben, melyek a vörös és sárga színek felhordására szolgáltak. Több esetben rátaláltunk a festéktörõ palettákra is – ezek vékony kõlapok voltak, melyeken kisebb kõgolyóbis segítségével zúzták porrá a festékanyagokat. Egy tûhegyesre csiszolt vékony vörös festékceruza lelet utalt a rajzolt minták felvitelének módjára is. A festett kerámiákon uralkodnak a vörös és sárga színek, ritkább a fehér, és néhány darabon fordult csak elõ barna vagy fekete, olykor lilásvörös mintázat is. Megfigyeléseink szerint íratlan szabályok alapján történt a festés felhordása az edények felületére: a tálak kívül és belül más-más mintákat kaptak, a nagyobb edények külsõ felületei pedig sávokra osztottak, a nyak, a váll és az edény hasa elkülönülõ motívummezõket alkotnak. Felfigyeltünk arra, hogy számos karcolt dísz, amely a nõi szobrokon megjelent, elõfordul a kerámiákon is, többnyire festett formában. Ezt a jelenséget nem a kõkori fantázia szegénységének éreztük, hanem annak, hogy a szobrok és a kerámiák ugyanazon kultusz részeit, eszközeit képviselik, és a közös ábrák az azonos tartalom jelképeiként jelennek meg a kultusztárgyakon. A séi kerámiákon klasszikus kivitelezésûek az antikvitás mûvészetében évezredekkel késõbb majd bõven elõforduló spirál-motívumok. A mi spirálkorongjaink és egyéb korong-díszeink egyértelmûen Napjelképnek tekinthetõk. Felfigyeltünk egyes jelek kiemelt szerepére a séi kerámiákon. Fontos a V-jel, amely a paleolitikumban kis állatszobrokon illetve barlangi festményeken sebzés jelként szerepel. Felötlik a gondolat: talán a séi árkok V-metszete sem véletlen, hiszen a földet „sebezték” meg az ásásukkal a település lakói. Néhány nõi szobor a nyakán visel V-jelet, ami biztosan nem ruhakivágást jelöl, mert a háton nem ér körbe. A festett kerámián a jel bezárva is megjelenik, néha meander, olykor többsoros spirál közepén foglal helyet. Jelentését sajnos nem ismerjük, de jelentõs eszmei tartalmat hordozhatott. Megidézzük talán legõsibb jelünket, a keresztet, amely szintén ismerõs a paleolitikum óta. Mélyített díszként is elõfordul Sében, de több változatban és színben a festett kerámiákon is. Eurázsia sámándobjain a kereszt a négy égtájat és a világ közepét szimbolizálja, nálunk azonban valószínûleg Nap-jelképként jelenik meg, olykor csoportosan, más jelképekkel együtt. Egy különleges, nagyméretû kerámia fajtáról is beszélnünk kell, amelyet kivétel nélkül gazdag festéssel láttak el a helyi mesterek. A csaknem méteres magasságot elérõ különös körvonalú edényt „vállas” edénynek nevezte el a szakirodalom, de ha figyelmesen nézzük körvonalait, a kiszélesedõ rész inkább nõi mellekre emlékeztet, amelyeken még jókora hengeres bütyköket, gombokat is elhelyeztek. A nõi szimbólumnak tekinthetõ séi áldozati edények „szent” mivoltát még fokozzák a reájuk alkotott festett további jelképek: gabona-kalász, Nap-spirál és egyéb organikus jellegû díszítmények. Ezek a gyönyörûen festett remekmûvek végül a földbe ásott kis áldozati gödrök mélyére kerültek, az õsi eszmék logikája szerint – a terményeket, fõként a gabonát megtermõ anyaföld tiszteletére és ajándékául. A neolit ember hite szerint varázsos cselekményei és mágikus erejû mûvészi tárgyai biztosították a föld termõerejének megújulását és folyamatosságát. Károlyi Mária régész Varázsos tárgyak egy varázstalan világban címû írásának felhasználásával.