Kedves Séiek!
A FALUNK MINDEN LAKÓJÁNAK Szeretetben teljes Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
Engedjék meg, hogy mindezt falunk díszpolgára, Csider Sándor a falu lakóihoz címzett egyik versével tegyük meg!
Lelkünket derű hatja át
Angyal és ember együtt nyitja
menny és föld kulcsos kapuját,
Jó élni, lenni! – így kiáltunk,
csillag repül az égen át.
Földiek vagyunk földön élők,
öleljük át a másikat,
kínáljuk jó meleg kaláccsal,
emeljünk pezsgős poharat.
Arannyá válik minden emlék,
őrizzük drága fényeit,
visszatér hozzánk, ki már elment,
hiányuk enyhül egy kicsit.
Minden fontos, mit ma mesélünk:
gyerekkort, édes álmokat;
ünnep idején áll az idő,
az óra végtelent mutat.
Csendesen mondd a szót: szeretlek
annak, kit valóban szeretsz,
kinek karjába megérkeztél,
akivel önmagad lehetsz.
Mindemellett megosszuk Önökkel Haller László plébánosunk Adventi levelét, szentbeszédét, mely hozzájárul a meghitt karácsonyi ünnephez!
„Ádventi időszakot élünk ebben a négy hétben, mely nekünk, keresztényeknek a várakozás és kegyelem ideje. Az ádvent négy hetében átéljük azt a várakozást, mely az ószövetség várakozására emlékeztet bennünket. A választott nép közel 1800 évet várakozott a Megváltó születésére, az Ábrahámnak tett ígéret után.
Ahogy a választott nép, úgy mi is könnyen belefáradunk a várakozásba. Hétköznapi tapasztalat, nem szeretünk várakozni, nem szeretjük, ha megvárakoztatnak bennünket. Inkább visszamegyünk a boltba, bankba, postára, ha hosszú a sor. Mindent itt és most, egyszerre akarunk. Nem jól van ez így. A várakozás megtanít bennünket a türelemre, a mások iránti odaforduló szeretetre.
Várakozni annyi, mint növekedni a szeretetben, tökéletesedni az erényekben, türelemben, melyek átformálnak bennünket szinte észrevétlenül.
Talán sokan mondják, hogy mi tartott Istennek ennyi ideig, hogy megvárakoztatta a választott népet? Mi tart Istennek ennyi ideig, hogy az igazságunk, szenvedésünk nem kerül most egyszerre felszínre, nyilvánosságra? Titkok ezek. Isten szuverén, addig és annyira tart minket várakozásban, ameddig az ő mindenhatósága és bölcsessége jónak látja.
És eljött a betlehemi éjszaka, és megtörtént a nagy csoda, akkor, amikor nem is számítottak rá. És megszületett a Megváltó, aki kibékítette az eget és a földet.
Ez karácsony üzenete: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Igen, mert békessége csak a szerető és jóakaratú embernek van. A gyűlölködőknek, az irigyeknek, a cselszövőknek soha nem lesz békessége. Ez Isten törvénye.
Hamarosan egy új évet köszönthetünk, a 2022-es évet. Mit hoz ez nekünk? Azt mondom, hogy rajtunk múlik. Azt fogja elhozni, amit én és mi akarunk. Rajtunk múlik. Ennyire egyszerű.
Sokan vannak a pesszimizmus és a jövő képe nélküli állapotban. Aki borzasztónak látja a jövőt, az új évet, annak bizony borzasztó is lesz. Isten szabad akaratot adott minden embernek vallástól függetlenül. A mi kezünkben van a jövőnk, bármi történjék velünk, abban Isten ujját, akaratát kell látnunk. El tudjuk fogadni? Tudunk-e együttműködni Isten szuverén akaratával, aki nálunk is jobban tudja, hogy mi jó nekünk?
Most eszembe jut, az általunk is tisztelt és szeretett Márkus László színművész egyik franciából fordított híres sanzonja, melynek refrénje: „Reien ne va plus” vagyis „Nincsen tovább.”
Az előttünk álló új esztendőre tekintve én másként látom a dolgot, dacolva a pesszimistákkal, gyűlölködőkkel: „De rien, oui les choses continues!” Vagyis „És mégis van tovább.”
Kívánom, hogy a 2022-es esztendő hozzon számunkra békét a szívünkben, családunkban, nemzetünkben és a világban!” – Haller László plébános.
Sé Község Önkormányzata
