Emlékezzünk az 1848-49-es magyarországi forradalomra és szabadságharcra!

Kedves Séiek!

Ma ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 174. évfordulóját!

Engedjék meg, hogy megosszak pár gondolatot Önökkel ezen jeles nemzeti ünnepünk alkalmából!

 

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok,

akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.”

(Wass Albert)

 

1848 márciusának fiataljai tudták mindezt. Cselekedtek, nehéz, kemény, határozott, de jövőt építő döntéseket hoztak. Radikális, fiatalos, de izzó akarattal merték szeretni hazájukat: szeretni egymást rangtól, vallástól, származástól függetlenül. Tudták, hogy a magyarság jövője – bárhogy is alakul a forradalom (és a szabadságharc) ügye – rövid- és hosszútávon egy valamitől függ: tudják-e szeretni a hazát és benne egymást.

A fiatalok, az idősek, a falusiak és a városiak, az anyaországi, az erdélyi, a kárpátaljai, a délvidéki és felvidéki magyarok között egység van abban, hogy március 15-e a legmagyarabb ünnepünk. Sok oka van, sok oka lehet ennek, de most csak egyet említsünk:

Március 15-e az az ünnep, amit szinte mindenkor magunkénak érezhetünk, amely mindenkié, mert rólunk szól a tekintetben, hogy a történelem folyamán már-már úgy érezhetjük, hogy mi, magyarok folyamatosan bajban vagyunk, rendkívüli bajban. Mindig korlátokat szabnak szabad akaratunknak, szabadságunknak. Ezért kell belekapaszkodnunk 1848. március 15-ébe, a forradalom és szabadságharc emlékébe, hogy belekapaszkodhassunk egymás kezébe is. Mert március 15-e bennünk van, és a keletkező bajokat nem másoknak, hanem magunknak kell orvosolni.

A szeretet nem szentimentalizmus. Nem érzelgősség, nem szavak és érzések elsősorban, hanem felelősségérzet, jövőféltés, jövőépítés. A szeretet – így a haza- és faluszeretet is – nem kenetteljes pátosz, nem megélhetési, nem nyerészkedési kategória, hanem építő, tevékeny, munkálkodó akarat, nehéz döntések, egymásba kapaszkodás és bizalom. Nem lehet szeretetről beszélni és közben széthúzást szítani. Nem lehet szabadelvűségről beszélni és közben megfélemlíteni másokat! Nem lehet ingyenességet ígérni és közben felelőtlenül bánni a ránk bízott vagyonnal!

Nem szabad teret hagynunk pusztító vadaknak, ezért kell őriznünk hagyományainkat, alakítani közös programjainkat, ünnepeinket, vigyázni március 15-e erejére, hogy falunkat és egymást szeressük és tiszteljük, mert ez lehet egyedül megmaradásunk záloga.

 

Tisztelegjünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt!

 

Nagy Róbert 

polgármester

 

 

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

 

Tavasz van végre, s a világ újra éled.

Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.

Drága hazám, újjá született néped!

Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt.

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,

elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.

A nép szíve, egy új ütemre váltott:

s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,

s mely minden rosszat, végképp szertetép.

Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,

úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött,

a hősök tette példakép marad.

Emléküket a szíved mélyén őrzöd.

S magyarnak büszkén vallhatod magad!

 

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ További információ a cookie-kezelésről