Skip to content Skip to left sidebar Skip to footer

BüszkeSÉgeink

Dozmatról a Fölszállott a páva élő műsorába

Molnár Bence négy éves kora óta táncol, édesapja Szombathelyen táncpedagógus, édesanyja pedig a Markusovszky kórház gyerekorvosa.

A táncos lábú Bence széki tempóval jutott tovább a kapuvári válogatóról a Fölszállott a páva színpadára. A Dozmatról érkezett nyolc éves fiatalember a tánc mellett él-hal a kutyákért: Pletykával és Bodzával, két labradorjával a kutyaiskola rendszeres látogatói, hiszen „meg akarom őket tanítani a kutyaiskolában arra, hogy hogy ha eltűnik egy ember a lavinában, akkor ki tudják őket húzni”. Dozmaton egyébként Bence kedvenc helye Kálmán bácsi, a szembe szomszéd tanyája, ahol nemcsak a nyulakat simogathatja meg, de néha még a tojásokat is összeszedheti. Bence a műsor tavalyi döntőjét látva döntött úgy, hogy megméretteti magát. Szerencsére nem félős, „csak egy ici-picikét szoktam izgulni”.

Mi séiek is büszkék lehetünk Bencére, hiszen anyai nagyszülei Sében élnek és az anyuka is innen indult.

Gratulálunk az elért eredményhez!

Ismerje meg Molnár Bencét >>>

Szívből jövő citeraszó – Nyugdíjas, informatikus, optikus: egy húron pendülnek

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, mindennek Zsiga az oka. Becsületes nevén Orsós Ferenc, akinek tavaly az az ötlete támadt, hogy összeszed egy zenekarnyi jelentkezőt Sében, és megtanítja őket citerázni. Gyerekekre gondolt, aztán tessék, ez lett belőle…

A séi művelődési ház emeleti próbatermében a Szépen úszik a vadkácsa a vízen kezdetű dal után hamar kikerekedik a történet, ki hogy került ide. Sipos László nyugdíjas mérnökről kiderül például, hogy fiatal korában a Kemenesaljai Citerazenekarban játszott egy rövid ideig, és most, évtizedek múlva újra kedvet érzett hozzá. Garas Zoltán informatikusról azt kell tudni, hogy a falumúzeumban mindig tátott szájjal hallgatta a fellépő citerazenekarokat, látta ezt a felesége is, aki egy jeles születésnapon meglepte egy citerával. Somkuthy Balázst a legtöbben optikusként ismerik, mások talán Pál utcai fiúk-koncerten vagy egy teljesítménytúrán futottak össze vele, és elképzelni sem tudják, hogy kerül egy citerazenekarba. Nos, Balázst állítólag Lajkó Félix motiválta. Azt mondja, órákig elhallgatná, ahogy citerán játszik. Persze a hegedűjátékáért is odavan, csak magát nem tudta elképzelni hegedűvel a kezében.

mnbmbnmnnb Foto: mjbmbj

A séi citerazenekar: Garas Zoltán, Orsós Ferenc Zsiga, Janzsó Mária, Bogdán Rozália, Tamás Magdolna, Sipos László és Somkuthy Balázs Fotó: Németh Richárd

A zsibin viszont talált egy citerát, és már ki is gondolta, hogy majd az internetről lesi el a fogásokat, amikor meghallotta, hogy Sében alakul egy új zenekar. És itt van Magdi néni, Tamás Magdolna is, egyenesen Csángóföldről. Egy ideje a faluban él, gyönyörű hangja van, gondolta, eljön ő is, ha más nem, az éneklésbe besegít. A legifjabb citerás Janzsó Mária, ő a művészeti középiskolában tanul, fuvolázik, és most már citerázik is – ő az egyedüli „tanult zenész” a csapatban. Bogdán Rozália pedig Zsiga testvére, az uraiújfalui zenekarnak is tagja volt, ő Sárvárról jár Sébe erősíteni a csapatot. És a végére maradt Zsiga, az „edző”, akiről meg azt kell tudni, hogy hét-nyolcéves lehetett, amikor a felnőttek elmentek kukoricát szedni, ő pedig otthon maradt egyedül. Addig-addig unatkozott, míg elővette a nagyapja citeráját, és nyúzta estig. Mire az öreg hazaért a többiekkel a munkából, a citerának egy húrja sem volt, Zsiga viszont csillogó szemmel közölte, hogy megtanult citerázni…

se_2

A séi citerazenekar egy esztendeje alakult. Az önkormányzat vásárolt hangszereket, a művelődési házban kaptak próbatermet, Zsiga pedig tiszteletdíj nélkül, ingyen tanítja őket. Általában hetente két dalt tanulnak, semmi kotta és más cifrázás: soronként lesik el Zsigától a fogásokat, néha Zoltán videóra veszi az „edzőjük” játékát, aztán megosztja a többiekkel az interneten, mondják, abból is lehet tanulni.

Több fellépésük is volt már: a séi rendezvényeken majdnem mindig játszanak, de Vasegerszegre, Kemenesmagasiba is hívták már őket. Most éppen szombatra „gyúrnak”: a sárvári Simon-Júdás vásáron lépnek fel, nagy az izgalom, hiszen ilyen nagy forgatagban még nem játszottak. Aztán rá egy hétre, a Márton-napi vásáron a múzeumfaluban szerepelnek, ott ahol Zoltán beleszeretett a citeraszóba…

Nincsenek nagyratörő terveik: szeretnének néhány új tagot becserkészni, és tovább játszani – a maguk és mások örömére. Zsiga szeretné, ha jövőre Körmenden minősítést szereznének. Azt mondja, csak az ezüst vagy az arany jöhet szóba. Alább nem adják…

Nagy Ildikó

Forrás: vaol.hu

A séi zongoraművész lett a Jubileum arca

Szoros versenyben, az utolsó pillanatban Marci beelőzött, és kategóriájában ő lett a nyertes. Hihetetlen méretű összefogás volt ez, az utolsó napon több mint 450 szavazatot sikerült behozni – olvashatjuk a család nyilvános Facebook-oldalán, ahol megköszönték azóta a sok-sok buzdítást, segítséget és szavazást.

A további nyertesekről, és a kezdeményezésről itt olvashatnak…

Forrás: nyugat.hu

Műbírálat az Oladi Galériában – Pozsonyi János Péter grafikusként 40 év után lépett ki a nyilvánosság elé

Szombathely – Dr. Pozsonyi János bírót, törvényszéki tanácselnököt sokan ismerik Szombathelyen. De eddig hányan ismerték Pozsonyi János Péter grafikust? Az egyik a „hiteles ember”, a másik a „hiteles művész”. És a kettő – ugyanaz.

Rendkívül nagy érdeklődés mellett nyílt meg dr. Pozsonyi János – pontosabban Pozsonyi János Péter – 80 cizellált, finom, „felvágyódó” és egyedi grafikát fölvonultató kiállítása a Simon István utcai Oladi Galériában. Pedig – amint a művész „felfedezője”, Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész köszöntőjében megjegyezte – a kiállítás híre, meghívója okozott némi zavart a címzettek körében. Hiszen Pozsonyi János képzőművészt sokan ismerik, ahogy a Pozsonyi Péter név sem ismeretlen Szombathelyen. De kicsoda Pozsonyi János Péter?

olad-0006

Tóth Csaba éppen a (vasi) képzőművészet jelentős alakja, Pozsonyi János (1933-2008) életművének feldolgozásával volt elfoglalva, amikor – csak úgy mellékesen – előkerültek Pozsonyiéknál azok a mappák is, amelyek ifjabb Pozsonyi János négy évtized során – ahogy ő fogalmaz – „lett” munkáit tartalmazzák. Szükség volt némi meggyőzésre, hogy a köztiszteletben álló bíró engedjen az unszolásnak, és önálló kiállítással lépjen a nyilvánosság elé. Mert bár ifjabb Pozsonyi János már a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium  diákjaként felhívta magára a figyelmet rajzkészségével, sikereket ért el (pont 40 éve egy országos versenyen), aztán kiállításokon is részt vett, végül mégis másféle irányt vett, más hivatást választott. (Talán túl nagy volt a felelősség: édesapja képzőművész, édesanyja rajztanár.)

olad-0014

Ifjabb Pozsonyi János a nyilvánosság elől ugyan elzárkózott, de az alkotómunkát nem hagyta abba. Így történhetett meg, hogy négy évtized alkotásaival léphetett most a közönség elé. A cizellált, kidolgozott, a népművészetet jellemző mitologikus látásmód, mágikus képalkotás mellett Pozsonyi Péter János (ez a művész anyakönyvezett teljes neve) egyedi grafikának legfőbb jellemzője Tóth Csaba meglátása szerint a mögöttük mindig kitapintható gondolat. Pozsonyi János Péter „halasi csipke finomságú” alkotásai ráadásul egytől egyig vertikális kompozíciók: összekötik a földet az éggel. A vertikális kompozíció, hívta föl a közönség figyelmét Tóth Csaba, „a barlangrajzok óta az életet jelenti”.

olad-0056

Nem véletlen, hogy a Két lehetőség (mert, ahogy mondta, mindig van előttünk két lehetőség) címmel megrendezett különös és szép kiállítás meghívóján Dietrich von Hildebrand-mottó olvasható: „A nagy dolgokhoz csak az istenadta úton juthatunk el. Így van ez az evilág és a túlvilág viszonylatában is. Az evilági helyzetet megjárva kell az örökkévalóság számára megérnünk.” Mindehhez a megnyitón például Bach, Bartók, Schubert – és Poulenc zenéje szólt: „Olyan, mint egy sóhajtás.” A zenékhez természetesen köze van Dr. Pozsonyiné Falusi Anikónak (SEK, Zenei Tanszék), a művész feleségének is. Amikor a megnyitó végén Pozsonyi János Péter/dr. Pozsonyi János szerényen kiállt a népes közönség elé, megköszönve az érdeklődést, a támogatást – Tóth Csabának, a családjának, az Oladi Galériát működtető intézménynek -, azt is megjegyezte: fontos motiváció volt számára, hogy amikor a lánya egy évig külföldön tanult, azzal ment el, hogy „ugye lesznek képek”. Lettek. Vannak. Kár, hogy az édesapja ezt a tárlatot már nem láthatja; de talán látja mégis.

olad-0070

Pozsonyi János Péter legelső nagyszabású önálló és koherens kiállításán tehát pontosan 40 év terméséből láthatunk most nyolcvanat az Oladi Galériában. Egytől egyig egyedi alkotás (nincs sokszorosítás): rajz, illetve vegyes technika. Az első kiállított grafikák 1976-ból valók (A Tündérkirály és a Haragosi, Goethe-, illetve Weöres Sándor-illusztráció), de van három kiállított kép 2016-ból is (Vihar, A világ fejedelme, A vég kezdete). A művek kronológiáját figyelve akadnak az alkotásban akár több évig tartó szünetek. Tóth Csaba szerint érdemes ezekre az „üres helyekre” is odafigyelni, az időszakos hallgatás okait megfontolni: a grafikus Pozsonyi János Péter kivételessége ezek szerint abban is megnyilvánul, hogy művészete sosem öncélú. Csak akkor alkot, amikor van mit mondania.

Forrás: vaol.hu

Biztos ott van az 50 legmagasabb zongorista között, ráadásul Sé leigazolt focistája is: Kiss Márton

Idén 5 ifjú tehetség kaphatja meg a „Jubileum arca” címet. A több száz eddigi nyertesből kiválasztottak 20 főt, akik között ott van Marci is. Vele beszélgettünk, de lehet rá szavazni is!

Magas, jóképű, sportos huszonéves. Frakk nélkül, farmerben inkább néznénk sportolónak, mint zongoraművésznek. Mosolyog ezen ő is, ha lenne ilyen válogatás, biztos bekerülhetne az 50 legmagasabb zongorista közé. Művészcsaládból jött, édesapja a szombathelyi szimfonikus zenekar vezetője, kürtművész, édesanyja fuvolaművész. Van egy másik szenvedélye, a foci, a séi csapatban játszik. Beszélgetésünk apropója, hogy olyat Bécsben még magyar nem zongorázott, mint ez a szombathelyi srác: nemrég hatalmas sikert ért el a Nemzetközi Rosario Marciano Zongoraversenyen, ahol második lett.

– Most épp mire gyúrsz?

– Legfőképpen már az iskolára, októberben indul a grazi zeneművészeti egyetemen az utolsó évem a mesterszakon, ott márciusban fogok diplomázni. Júniusban felvételiztem a párizsi Schola Cantorumba, az olasz Maurizio Moretti osztályába, két hét múlva megyek először. Havonta fogok odajárni, lesz egy zongoraórám, aztán jöhetek is vissza.

507264_kiss_marton_zongoramuvesz

– Egy zongoraóráért érdemes átrepülni fél Európát?

– Más óráira is be lehet menni, sokat lehet tanulni abból is. Párizs a zene fővárosa, kár lenne egy ilyen lehetőséget kihagyni. A kurzus háromszintű, az alap után következik a mesterszint, erre vettek fel, utána lehet a koncertzongorista-képzésre jelentkezni. Évente kell felvételizni, mindig csak egy szintet lehet továbblépni.

– Eleve úgy indultál, hogy érdemesebb Nyugat-Európában továbbtanulni, meg se próbáltad a budapesti zeneművészetit?

– Úgy kerültem ki Grazba, hogy 2003-ban volt egy osztrák verseny, a Prima la musica, ahol édesanyám fuvolista növendékét kísértem zongorán. Egy grazi professzor is ott ült a zsűriben, akinek a lánya szintén továbbjutott az országos versenyre. Megkérdezte tőlem, lekísérném-e az ő lányát is, aki szintén Grazban tanult. Ott találkoztam egy orosz tanárnővel, Lioudmilla Satz-cal, aki fiatal tehetségekkel foglalkozott, felvételiztem hozzá, így jutottam be az osztályába. Kétszer jártam hozzá hetente.

405228_kiss_marton_zongoramuvesz

Közben itt Szombathelyen a Bolyaiban végeztem a normál tanulmányaimat, éltem a középiskolások életét. Amikor 2010-ben leérettségiztem, már nem volt kérdés, hol tanuljak tovább, 2010 októberétől kint voltam Grazban. Sohasem felvételiztem a Zeneakadémiára, csak az ELTE média- kommunikáció szakára. Felvettek, de úgy alakult, hogy ez már nem fért bele.

– Grazból egyébként könnyebb zenészkarriert építeni, mint Budapestről?

– Mások a lehetőségek. Ha Pesten bekerülsz a belsőbb körökbe, akár családon és ismerősökön keresztül, akkor egyenes az utad. Kint Grazban jobban működik az, hogy valaki felfigyel rád, és elhív a tanítványának. Párizsba is így kerültem ki, hogy a nemrég lezajlott bécsi versenyen meghallott egy olasz mester, és elhívott, hogy felvételizzek az osztályába.

Kint Ausztriában az egyetem mellett is könnyebb úgy dolgozni, hogy közben a zenével foglalkozhatunk. Jó lehetőség, hogy havonta vannak koncertjeink is.

Számtalan ingyenes mesterkurzust hirdetnek, minden hónapban neves művészek, orosz, amerikai, finn, japán tanárok jönnek. Nemcsak tanulni lehet tőlük, de kapcsolatépítés terén is hatalmas lehetőséget jelentenek.

– Soha sem fordult meg a fejedben, hogy ne zongoraművész légy?

– 2003 után már nem volt kérdés, onnantól kezdve, hogy Grazba kerültem, a zongora lett az életem. De mindig is nagy sportrajongó voltam, ezért iratkoztam be a média-kommunikáció szakra is, mert szívesen lettem volna sportriporter. Az azonban, hogy emiatt a zongorát elhanyagoljam, nem volt benne a pakliban.

– Miért pont a zongorát választottad?

– 5 éves koromban barátoknál Velemben jártunk, ott egy kapualjban, az oldalára fordítva állt egy zongora. Nem tudtam mi az, csak ösztönösen – szüleim mesélték – leültem mellé. Amikor hazaértünk, kérdeztem: „Anya mi volt az a nagy barna bútor? Ők mondták, hogy ez bizony egy zongora. Csak egy kicsit megviselt állapotban volt. Akkor jelentettem ki, én azon szeretnék játszani. Be is írattak zeneiskolába, de mivel csak öt éves voltam, először privát járhattam. Amikor aztán otthonra is kellett egy hangszer, azt kaptam meg, ami ott a kapualjban állt Velemben. Ez lett az első zongorám.

507290_kiss_marton

– Megvan még?

– Már rég nincsen, az egy bécsi mechanikás hangszer volt, arra remek, hogy megtanuljak rajta játszani, de amin most gyakorlok, az már a harmadik zongorám, sokkal professzionálisabb.

– Más hangszert próbáltál?

– Meg tudom fújni a kürtöt, és doboltam másfél évig. A fuvoláról is sokat tudok, Bécsben korrepetitorként dolgozom egy fuvolaosztályban, csak épp megfújni nem tudom a hangszert, de ismerem a technikáját. Tervbe vettem viszont, hogy megcsinálom a karmesteri szakot, ehhez kötelező hegedülni tanulni. Ilyen nagy kézzel, nem tudom, mire jutok.

– És az a testtartás, amiben játszani kell…

– Ehhez képest a zongora tényleg a legkényelmesebb, csak hátradőlsz, semmi természetellenes erőfeszítés, az egyik legbarátságosabb hangszer a testnek.

– A zongorista, ha zenekarral játszik is, mindig a középpontban van. Kell hozzá egyfajta megjelenés, színészi képesség, szereplési vágy. Ezzel mennyire foglalkozol?

– Engem inspirál, ha mások előtt játszhatom, ha eljönnek és megtisztelnek azzal, hogy meghallgatnak, ez doppingol. Sokkal jobban szeretem a koncerteket, mint a versenyeket. Egy koncerten a lényeg, hogy a néző jól érezze magát, és ha mosolyogva, elégedetten távozik, nyert ügyem van. Ellenben sohasem szerettem igazán a versenyeket, a legjobban akkor élvezem a játékot, ha egy zenekar áll mögöttem.

494952_mienk_itt_a_ter_zongora_koncert

– Elhatároztad, valamennyi hazai településre elviszed a komolyzenét, ezért indítottad a „Zene mindenkinek” sorozatot.

– A lényeg, olyan helyekre, és olyan embereknek szeretném elvinni az élő zenét, akik nem engedhetik meg maguknak (anyagilag vagy akadályoztatás okán), hogy beüljenek a koncerttermekbe. A vágyam az, hogy az ország összes településén létrejöhessen egy ilyen koncert. Próbálok olyan műsort összeállítani, amiben jó arányban szerepelnek az ismert klasszikusok, a filmzenék és a könnyűzenei slágerek.

– A jazz közel áll hozzád?

– Gershwint például nagyon szeretem, hallgatni és játszani is. Tekinthetjük őt a jazz egyik nagy előfutárának, de ahhoz, hogy igazán jól tudjak jazzt játszani, még érnem kell. Nem mondom, a standard alapok megvannak, bulikon vagy szülinapon, más hangszeressel néha előfordul, hogy improvizálok, de szólóban sohasem.

507266_kiss_marton_zongoramuvesz

– Melyik zongoraverseny az álmod, amit egyszer a nagyközönség előtt szívesen eljátszanál?

– Már nem álom, mert februárban megvalósult, akkor nagyzenekarral eljátszhattam minden zongorista legnagyobb vágyát, Csajkovszkij B moll zongoraversenyét. Mostantól, ha csak Mozartot és Beethovent kell játszanom, mondjuk Venezuelában, azzal én már kiegyezem 🙂

– A szólókarrieren túl mi várhat egy fiatal zongoristára? Miközben egy frissen végzett hegedűs elhelyezkedhet egy zenekarnál, a zongoristának nehezebben fix megélhetést találni.

– Nekik kezdetben tényleg könnyebb, viszont más hangszeres zenészeknek nehezebb szólókarriert építeniük. Nekünk, zongoristáknak a zenekar ugyan kiesik, de a tanári pálya adott, és még sok egyéb: operakorrepetitori, normál korrepetitori állások sora, a klasszikus háttérzenét kérő sajtótájékoztatókról, kiállítás-megnyitókról, születés és esküvői fellépésekről nem is beszélve. Nagyon sok kicsi lehetőség.

Én is pont ezért csinálom meg a zongoratanárit, hogy legyen más is a tarsolyomban, ha a szólókarriert nem sikerül úgy beindítani, legyen valami fix. És ezért is tervezem, hogy elvégezzem a sportedzői szakot.

Egyébként nem röstellem, a szombathelyi operabemutatókon voltam már világosító, ügyelő, kellékes, rendezőasszisztens, karmesterasszisztens, sofőr, szívesen elvégzek bármit, amit rám bíznak.

507262_kiss_marton_zongoramuvesz

– Nem tudom, mennyi idővel jár, ha az ember focizik, de az, hogy zenél és egyetemista, az biztos sokkal. Graz és Párizs között ingázva hogyan van időd hazaugrani egy meccsre?

– Mikor hogyan. A mostani bécsi versenyre ráment a nyaram, június elején tudtam meg, hogy lesz, augusztus 21-ig aztán erről szóltak a napjaim. Két órás volt a versenyprogram, amit le kellett játszanom. Zongoristák között terjedő nem írott szabály az, hogy egy nap a bemutatandó darab teljes idejének hatszorosát kell a gyakorlásra fordítani. Ha egy nap ezt a 2 órás versenyprogramot végig akartam volna gyakorolni, az 12 óra zongorázást jelentett volna naponta. Ebből 6 órát vállaltam, ami önmagában nem kevés.

Ha nem versenyre készülök, akkor 3-4-5 órát gyakorlok, ezen túl intézem az egyetemi dolgaim, de mindig szakítok időt a magánéletemre és arra, hogy legyenek hobbijaim. Fontos számomra a nem zongorázással eltöltött idő, a kirándulások, utazások és egyéb élmények, később ezekből is táplálkozom.

Így tanultam meg Brahmsot játszani, kellően fájdalmas tapasztalat volt. 19 évesen nem volt még ilyen élményem, nem tudtam vele mit kezdeni. Aztán, amikor az ex-barátnőm szakított velem, akkor egy hétig nem zongoráztam, majd egy hétig csak Brahmsot játszottam. Utána a zongoraórán a tanárom megkérdezte, mi a baj? Mondtam, semmi, csak megtanultam Brahmsot játszani. A tanárom egyből rákérdezett, mi újság a barátnőmmel.

Visszatérve a napirendre, nálam azért a zongora az első, de nem szeretek reggel korán gyakorolni. Általában dél lesz, mire leülök játszani, este ötig gyakorlok, utána szabad vagyok. Lehet edzésre járni, meccsre menni, haverokkal találkozni.

507292_kiss_marton

– Zenészek vagy sportolók köréből kerülnek ki inkább a barátaid?

– Vannak focisták és zenészek is, vegyesen. Régebben előfordult, hogy furcsállták, innen is onnan is, amikor megtudták, hogy csatárként zongoraművész vagyok, és viszont. De nem egy sportoló haveromat sikerült már meggyőznöm arról, hogy legalább egyszer jöjjön el egy koncertemre, mert nem fog fájni. Ha nem is lettek koncertre járók, azért bejött nekik az élmény.

Fiatalabb koromban, gimnazistaként nem így volt, akkor nem mentem bulizni, nem jártam semmilyen szakkörre, csak sakkra, suliidőben nem jártam edzésekre sem, pedig hívtak focizni, de nem volt időm rá. Most, hogy a suli és a zene egy, sok idő felszabadult.

Ráadásul kifejezetten előnyömre válik, hogy zongoristaként is aktívan sportolok, képzelheted, milyen lehet egy órás versenyprogramot egyvégtében lejátszani, fizikailag is megterheli a testet.

– Milyen poszton, és hol focizol?

– A séi csapat igazolt középpályása – csatára vagyok, emellett kispályás meccseken néha beállok a kapuba. Ha ötévesen, ott Velemben a zongorán ott egy focilabda, lehet, hogy most arról beszélgetünk, milyen szezonja volt a Haladásnak.

– Nem félted a kezed?

– Nagypályán nem állok neki védeni, ott bármi megtörténhet, nehezebben kiszámítható, kispályán viszont figyelek magamra, milyen kesztyűben játszom, hogy kizárjam a sérüléseket. A párizsi felvételim előtt történt a nyáron, hogy valaki egy nagypályás meccsen átgyalogolt a kezemen, csúnyán nézett ki utána a kézfejem. A repülőn próbáltam a vart valahogy lekaparni a félig gyógyult sebről, hogy ne legyen annyira feltűnő. Soha életemben nem játszottam olyan jól felvételin, mint akkor, de megkérdezték utána, mi történt a kezemmel.

– Otthon, autóban milyen zenét hallgatsz? Kötelező komolyakat?

– Hallgatok én könnyűzenét is, Magna Cum Laudet, filmzenéket, kedvencem a Queen. Otthon most többnyire komolyzene szól, de Brahmsra például nem lehet futni.

Ha otthon játszol, néha még megmondják, ezt így kéne vagy úgy?

Meghallgatnak persze, néha én is kérem, véleményezzék, emiatt a koncertjeimet sohasem tudják igazán élvezni. Ha apa gratulál, az nekem a legnagyobb dicséret, mert ritkán dicsér, mostanában egyre többször 🙂

494938_mienk_itt_a_ter_zongora_koncert

– Testvéred még gimnazista, de már a Falco-ban edz, az utánpótlás-csapat kapitánya, tavaly kint volt az EB-n.

– Neki pont fordítva alakult az élete, mint nekem. Ő meglátta a kosárlabdát a zongorán. Elment sportágválasztóra, és beleszeretett. A következő évben iratkozott be a zeneiskolába, felvették őt is az ifjú tehetségek osztályába, részt vett egy meghallgatáson az orosz tanárnőnél Grazban, mint én, de a sport fontosabb lett számára. Szokott zongorázgatni, de klasszikust már alig játszik, könnyűzenét annál inkább, van egy sulizenekaruk, ahol billentyűs. Van egy közös vicces négykezesünk, Liszt Magyar rapszódiák átiratunk, amivel többször nagy sikert arattunk. De ritkán zongorázunk közösen, annál többet sportolunk együtt, eljárunk egymás meccseire.

Ki legyen a MOL Új Európa Alapítványának jubileumi arca?

Idén 10 éves az Új Európa Alapítvány, melynek alkalmából 5 ifjú tehetség kapja meg a művészeti kategóriában a Jubileum arca és a tehetség nagykövete kitüntető címeket. A több száz eddigi nyertesből kiválasztottak 20 főt, akik között ott van Marci is.

Ezen az oldalon lehet szavazni rá, a Szavazz Te is gombra kattintva:
jubileum.ujeuropaalapitvany.hu/jelolt/kiss-marton-balazs/

http://jubileum.ujeuropaalapitvany.hu/jelolt/kiss-marton-balazs/

Forrás: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/kiss_marton_interju_zongoramuvesz

Szavazz Marcira!

Idén 10 éves az Új Európa Alapítvány, melynek alkalmából 5 ifjú tehetség kapja meg a művészeti kategóriában a Jubileum arca és a tehetség nagykövete kitüntető címeket.
A többszáz eddigi nyertesből kiválasztottak 20 főt, akik között a séi Kiss Márton is ott van.
Ezen az oldalon lehet szavazni rá, a Szavazz Te is gombra kattintva. Még friss az oldal, néha nem tölt be, de frissítés után müködik. Nevet és email cimet megadva, egy IP cimről egyszer lehet szavazni, Kérünk mindenkit, hogy terjessze a hírt, és segítsen neki, hogy bekerüljön a TOP5be!

jubileum.ujeuropaalapitvany.hu/jelolt/kiss-marton-balazs/

http://jubileum.ujeuropaalapitvany.hu/jelolt/kiss-marton-balazs/

 

Magyarország jó tanulója – jó sportolója

A 2014/2015. tanévben elért eredményes tanulmányi munkájáért és kimagasló sportteljesítményéért a séi Gyurkó Flavia Victória részére Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere a Magyarország  jó tanulója – jó sportolója címet adományozta az elmúlt hónapban.

A magas kitüntetéshez gratulálunk!

Séi birkózóérem

Az ENERGY TSE Birkózó Szakosztálya részt vett a XV. Nádasdy Kupa nemzetközi szabadfogású birkózóversenyén, ahol két nemzet /SVK/ 16 egyesületének 116 versenyzője küzdött.
Eredmények: Gyermek 35kg Pataki Marcell V. Diák II. 38kg Gaál Kornél III. Kadett 63kg Faller Martin I. Kadett 69kg Farkas Gergő II. Junior 60kg Novák Benedek II. Junior 96kg Gergye Patrik III. Felnőtt 90kg Csörgő Zoltán I.
Csapatban az előkelő V. helyet szerezték meg a fiúk.

Gratulálunk a séi versenyzőnek, Gaál Kornélnak!

3154 magyar településen koncertezik Marci

Ez a program 25 évre szól, az estekért ráadásul nem kér fizetséget.

Magyarország összes településén koncertet ad a Grazban tanuló 23 éves magyar zongoraművész, Kiss Márton. Huszonöt évre osztaná el egyedülálló vállalása végrehajtását.

– Egy kis községből, Séből származom. Óriási élmény volt, amikor gyerekként ifjúsági koncerten hallgathattunk kitűnő előadásokat. Ennek emléke sarkallt arra, hogy elhatározzam, a legkisebb zugba is elviszem a zenét – mondta a Borsnak a fiatal művész.

49088

Tanakajd

– Ha minden simán megy, nem kizárt, hogy tizenkilenc év alatt is végzek a tizenkilenc megyével, de nem biztos, hogy sikerül. Így inkább további hat évet is rászánok. Hogy huszonöt év alatt sikerüljön, évente 126 koncertet kell adnom, s akkor mind a 3154 magyar településen koncertezem. Amúgy nincs sorrend, ahogy adódik, úgy haladok. Az első estem február 27-én lesz az Vas megyei 560 lakosú Tanakajdon – mesélte Marci.

120519

Kiss Márton 328 városban és 2826 községben koncertezik a következő huszonöt évben. Az első február 27-én lesz, a Vas megyei Tanakajdon

– Van egy elektromos hangszerem tökéletes akusztikuszongora-hangzással, amit autóban tudok szállítani. A helyszínek lehetnek kultúrházak, kastélyok, templomok, de akár iskolák tornaterme is. Fontos, hogy bárki eljöhessen, mert a sorozatom címe Zene mindenkinek. Felléptidíjat sem kérek, csak utazási költséget, amit remélem, lesz szponzor, aki átvállal, ha a he­lyiek nem tudják megadni. A koncertek hosszát egy órára tervezem. Ismert komolyzenei darabokat és könnyűzenei átiratokat is játszanék. Fontos, hogy mindenki megkapja azt az élményt, amit én hétéves koromban – lelkendezett a zongoraművész. Marci azt is elárulta a Borsnak, hogy élete nagy élménye volt, amikor Vásáry Tamás egy közös hazai koncert után felajánlotta, helyettesítse őt két nappal később egy olaszországi fellépésen.

49087

Hajdanán Liszt Ferenc bármerre járt az or­szágban, még ha csak átutazott is valahol, márványtáblát állítottak emlékére. Ha Marci művészként ilyen magasságokba jut, 3154 márványtábla őrzi majd az emlékét.

Forrás: http://borsonline.hu/20160128_3154_magyar_telepulesen_koncertezik_marci