Megrongálták a betlehemet vasárnap virradóra falunkban. Az életnagyságú alakokat szétdöntötték, a szalmát szétszórták a környéken. Nemrégiben a kis Jézust formázó bábut lopták el.
A hírrol vasárnap reggel jó szándékú emberektol értesülve megdöbbentem. Kérdések merülnek fel az emberben: kik, mikor és miért. Foleg a miért foglalkoztat. Hogy kik voltak, kutatja a rendorség, az ilyen cselekedetet nem lehet szó nélkül hagyni. A nyomozók felmérték a károkat, fényképeket készítettek, olvastak az árulkodó nyomokból. A tetteseket, reméljük, megtalálják.
Kosztolányi Dezso verse jut eszembe a zászlóról. „Csak bot és vászon.” De nem bot és vászon! Hanem zászló! Jelkép.
A szalmabábukat sok-sok délután szakérto népmuvész irányításával segíto asszonyok, lányok fonták, alkották. A faépítmény az ÖrökSÉgünk Alapítvány tagjainak, támogatóinak keze munkája. Mindannyiunk örömére. Az adventi ido mindenkit megérint, ezért is sikeres például a karácsonyt váró koncert a templomban, amelyre mindig sokan ellátogatnak.
Ünneplobe öltözünk, ünneplobe öltöztetjük a lelkünket. Várunk valakit. Igyekszünk jobbak lenni…
Van, aki ilyenkor tombol. Ki érti ezt? A vasárnap templomba igyekvok biztosan nem. Elborzadva, érthetetlenül álltak meg a szétdúlt betlehem mellett. Hát mégis gonosz a világ? Igyekezzünk jobbak lenni, úgy várjunk valakit!
Csak szalma és vászon. De nem szalma és vászon! Hanem betlehem! Jelkép.
El a kezekkel a jelképektol!
Sörös István, polgármester
