Több ezer ember előtt beszélt az önkéntességről a séi lány

Vallásról, angol és koreai nyelvről, valamint önkéntességről beszélgettünk Szabó Laurával, aki a Teng Sing mozgalom tagja.

Voltam már előadásotokon, de a ten singről hiányosak az ismereteim. Mesélnél róla, hogy mi pontosan a Ten Sing?

A Ten Sing egy norvég mozgalom, ami egyben a Keresztyény Ifjúságági Egyesület és a YMCA munkaága is. Európában a cserkészet és a Ten Sing a YMCA legjelentősebb munkaága. A mozgalom múlt évben évben ünnepelte az ötvenedik születésnapját. A név egyben egy szóösszetétel, ami a norvég „ten”, azaz tinédzser és az az angol „sing” énekelni szavak alkotnak. Az a célja, hogy megszólítsa azokat a fiatalok akik idegenkednek a vallástól.

Ezek szerint a vallás központi szerepet játszik az életedben?

Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a vallás, mivel keresztyény családban nőttem fel. Evangélikus vagyok, és amióta az eszemet tudom, ez része is az életemnek. Ilyenkor felvetődhet a kérdés, hogy az ember „megszokásból” vagy „családi nyomásra” jár el templomba vagy tevékenykedik a gyülekezetben. Volt egy kicsit nehezebb szakasz az életemben, amikor betegség miatt abbahagytam a versenyúszást.

Ekkor kezdtem el írni, amiben újra magamra találtam, később jött a Savaria Slam Poetry és a Ten Sing. Utóbbival együtt pedig a táncba, énekbe, a zenébe és a színjátszásba is belekóstoltam. Aki hallotta már a slames írásaimat, az tudja, hogy a hit nagyon sokszor előkerül a szövegeimben. Egyszer egy unokatesóm mondta azt: keresztyénynek lenni nem ciki. És én ezzel maximálisan egyet is értek.

Kalap nélkül nem is nagyon találkozhatunk Laurával

Kalap nélkül nem is nagyon találkozhatunk Laurával

Kanyarodjunk kicsit vissza a ten singhez. Mit csináltok ti pontosan?

Különféle showműsorokat rakunk össze, amelyek egy-egy koncepcióra épülnek és üzenetet adnak át. Ezek az előadások énekes, táncos, drámai elemeket tartalmaznak. De a Ten Sing egyben missziós és önkéntes munka is egyben. Fontos megemlíteni, hogy a Ten Sing nem olyan dolog, hogy az ember csak eljár a próbákra, s ha megunja nem jön többet. Ten singesnek lenni életérzés, valamint életmód is. Ha valaki egyszer ten singes lesz, az élete végéig a közösség tagja marad, akkor is ha nem aktív.

Említetted ezeket a koncepciókat. Mik ezek pontosan?

Minden évben különböző gondolatok köré építjük az előadásokat. Mivel egy keresztyény csoport vagyunk, ezek a 3K-t: Krisztust, a kreativitást és a kultúrát jelentik, de mi kiegészítjük ezt a közösséggel. A műsorok legfontosabb része, hogy legyen keresztyény töltetük. A 2016-os évadunkban a Szent Márton emlékév és az önkéntesség, két éve a reformáció 500, a tavalyi évben pedig a kapcsolat volt a központi témánk.

Hogyan tevődik össze a csapatotok nemek és kor szerint?

Nehéz pontos létszámot mondani, mert a társaság folyamatosan cserélődik. Van, aki a kezdetek óta tag, pár tagunk pedig egyetem miatt nem tud részt venni a próbákon és a fellépéseken. Technikusokkal együtt körülbelül huszonöt és harmincöt fő között lehetünk. Az elején fele-fele volt a nemek szerinti megoszlás, jelenleg azonban a lányok túlsúlyban vannak. Ez azért hátrány, mert nehezebben tudunk hangilag felépíteni egy-egy dalt. Korban elég nagy a szórás, a legfiatalabbak most lesznek tizenkét évesek, míg vannak egyetemista és tanárként dolgozó tagjaink is.

Ilyen egy fellépés a Ten Sing Savariae-nél

Ilyen egy fellépés a Ten Sing Savariae-nél

Ti vagytok az egyetlen csapat itthon? Hol szoktatok fellépni?

Igen, jelenleg csak mi csináljuk ezt Magyarországon. Itthon nagyon kalandos útja van a Ten Singnek. Korábban már volt Békéscsabán és Szombathelyen is egy csapat, mi csak újraindítottuk ezt a mozgalmat. Általában a saját gyülekezetünkben és a környéken lépünk fel, de két éve, évente egyszer turnézni is szoktunk. A 2017/2018-as évadban, december elején voltunk Budapesten, idén tavasszal pedig az Alföldön jártunk.

Ha jól tudom voltál kint Londonban, a YMCA rendezvényén. Mesélnél erről?

Hatalmas élmény volt! A YMCA idén lett 175 éves, ezért egy hatalmas rendezvényt tartottak. Gyerekkori barátommal, Grünwald Dáviddal pedig úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a három és fél napos rendezvényre, és önkéntesként segítünk az események lebonyolításában. Az esemény során különböző szemináriumokat, kerekasztal beszélgetéseket és áhitatokat tartottak. Rengeteg nemzet képviseltette magát. Kicsit olyan volt, mintha egy négyezer fős családi bulit tartottunk volna.

Önkéntesként a rendezvény előtt két-három héttel beosztottak minket különböző csoportokba. Na, nálam ez nem így történt, mert nem kaptam e-mailt. De nem baj, hiszen egy ekkora rendezvénynél ilyenek becsúszhatnak. Az Evaluation csapatba kerültem, az volt a feladatunk, hogy a rendezvény alatt visszajelzéseket kellett gyűjtenünk. Azaz, a résztvevőkkel kellett interjúkat készítenünk, amiket videó formájában rögzítettünk.

Láttam a facebook idővonaladon egy videót, amiben egy beszédet mondasz ezen a rendezvényen. Ez hogyan jöhetett létre? Milyen érzés volt kiállni annyi ember elé?

A csapatomnál, az Evaluationnél négyen voltunk és párokba rendezve készítettünk interjúkat a résztvevőkkel. Legnagyobb meglepetésemre a záróceremónia előtti este szólt a média csoport vezetője, hogy „Ugye tudod, hogy holnap este színpadra álltok?”. Nagyon meglepődtem, de ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. Most komolyan! Szerinted egy magyar csajszi mikor beszélhet négyezer ember előtt. Mikor felléptünk a színpadra, már akkor megtapsoltak minket. Mind a négyen egy hosszabb beszéd részeit mondtuk el a közönségnek.

Én főleg a munkánkról beszéltem, és elmondtam, hogy miket csináltunk az elmúlt napokban. Továbbá megemlítettem azt, hogy a hongkongiak milyen meghatóan ábrázolták az országuk helyzetét. A legdurvább az volt, hogy hihetetlen feszültség telepedett rám, és éreztem azt, hogy most tényleg több ezer ember figyel rám. Amikor a mondandóm végén mindenki tapsban tört ki, akkor éreztem azt, hogy lehet, olyat tudtam mondani, ami adott a közönség fiataljainak valami pluszt. Gyanítom, hogy ehhez sokszor vissza fogok nyúlni az életem során erőt meríteni.

A YMCA 175 önkénteseinek egy kis része

A YMCA 175 önkénteseinek egy kis része

Miért foglalkoztat ennyire az önkénteskedés?

Főleg azért, mert nagy szerepe van a szombathelyi gyülekezet életében. De főként azért, mert a gyülekezetben nőttem fel, és a nővérem az idősek otthonában dolgozik szociális munkásként. Az emberekkel való foglalkozást és a szociális segítségnyújtást mindig a magaménak éreztem, mivel extrovertált vagyok, szeretek ember lenni és dolgozni velük. Ifjúságisként több gyülekezeti rendezvényen is önkénteskedtem. Az idősek otthonában van egy néni, ötvenhatban disszidált Amerikába. Tíz éve azonban hazajött, és nagyon hiányzik neki az, hogy angolul beszélgessen valakivel. Ezért, ha szabadidőm engedi, akkor eljárok hozzá beszélgetni.

Jó is, hogy felhoztad az angolt. Mi a kapcsolatod a nyelvvel? Esetleg más nyelveken is beszélsz?

A Nyitra utcai Általános Iskolában, első osztályos kortól kezdve két tannyelves osztályba jártam. Ez azt jelentette, hogy heti öt angol órám volt, és egyes tantárgyakat is angolul tanultam. De jártam angol nyelvű drámafesztiválokra és versmondó versenyekre is. Jelenleg az Orlayba járok, kereskedelmet és marketinget tanulok.

Itt a business english az, ami nagyon pörög. De odavagyok az öt órai teázásért is. Nagyon sok kultúra érdekel. Rengeteg animét néztem és nézek a mai napig. Mivel pár éve egyre jobban megjelent a k-pop a nyugati zenei piacon nagyon megszerettem ezt a zenei irányzatot. Koreai sorozatokat kezdtem el nézni, és utánajártam a kultúra sajátosságainak. De igazából mindig is szerettem volna egy olyan nyelvet tanulni, amit kevesebben beszélnek.

Próbálnak a ten singesek

Próbálnak a ten singesek

Mik a terveid a jövőt illetően?

Jelenlegi állás szerint az érettségi után kihagyok egy évet, és csak ezután megyek egyetemre. Még nem döntöttem el, hogy hazai vagy külföldi egyetemet választok. Úgy érzem, hogy az előadóművészeti vagy színházművészeti irány az, ami nekem menne. Ha mégse, akkor sincs nagy baj, mert akkor vagy fordító, vagy tolmács lennék. Mivel Londonban sok barátom lett, jövő nyárra meghívtak Texasba önkénteskedni. Ez egy újabb lehetőség, amit vétek lenne kihagyni, és egyre inkább érik bennem az elhatározás, hogy eltöltsek egy huzamosabb időt az USA-ban. De ez egyelőre csak terv.

 

Forrás: nyugat.hu

Ossza meg, ha tetszett!
error

 Archívum

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ További információ a cookie-kezelésről