Nemzeti ünnepünkön Sében is megemlékeztünk a 171 évvel ezelőtt kirobbant forradalomról és az azt követő szabadságharcról.
Ennek az ünnepnek különös a varázsa: a nemzet választotta ünnepének. Bármi is történt hazánk életében, mindig előkerültek a nemzeti zászlók, kitűztük a kokárdákat.
171 éve, ha szépapáink és anyáink az égre néztek, ugyanezeket a csillagokat látták, a távolban ugyanaz a Kőszegi-hegység kéklett, szép időben az Alpok magaslatait nézhették a szántóföldről, ha felegyenesedtek a munkából.
Az Arany-patak, a Szünöse-patak és az erdős dombság által meghatározott tájban két falu osztozott. Kis-Seében 68 katolikus lakos élt, Nagy-Seében 129 katolikus és 3 evangélikus. Csaknem 200 fő, a mai lakosság 1/7-e.
Az emberek művelték földjeiket, napszámmal, favágással foglalkoztak. A patak a réteken áradásával sok kárt okozott. Az árvíz annyira elrontotta az utakat, hogy a jobbágyok nem tudták kihajtani a marháikat, de a tekintetes úr sem a juhait. A két falunak katonatoborzásból és fuvarból (forspont) származott kára, gyalogrobotot is adtak, összesen 1672 napot, füstpénzt nem fizettek.
Elődeink áhították a változást. Már megmetszették a fákat, figyelték a sarjadó füvet, a dagadó rügyeket, hallgatták a veszekedő rigókat, várakozással a szívükben élték meg a tavaszt.
Széchenyi István egy sora megfogalmazza nemzetünk gyengeségének okát: Magyarországon mi kutya-macskaként élünk és kis gyűlölködéseink és veszekedéseink között elmulasztjuk a közjón munkálkodni.
171 évvel ezelőtt március idusán is böjti szél fújt és esett az eső. A nap főszereplői nem foglalkoztak ezzel, az idők szava szerint cselekedtek. Petőfinek, Kossuthnak és a társaknak sikerült a nemzetet egy zászló alá toborozniuk.
Nekünk nem kellett a szabadságért életünket ajándékozni, örökbe kaptuk. A kivívott szabadság kötelesség a család, a haza és az emberiség felé.
A Faluházban tartott ünnepi megemlékezésen Petőfi Sándor A nép nevében című versét Szabó Laura szavalta el. Fellépett a kibővített Séi Csillagvirág Citerazenekar. Friss dalaikkal ismét megénekeltették a közönséget. Az Ungaresca Táncegyüttes táncosai (a séi Fehér Virág, Fehér Levente; Szabó Veronika és a séi rokonsággal rendelkező Kövér Bence) megmutatták, milyen a magyar virtus, a táncainkban jelenlévő báj, elegancia.
Ezt követően került sor a díszpolgári címek átadására. Az ÖrökSÉgünk Alapítvány januári előterjesztését az önkormányzat megtárgyalta és a „Sé község díszpolgára” címet adományozta dr. Károlyi Mária régésznek, valamint dr. Csider Sándor tanár úrnak és költőnek több évtizeden át végzett munkájukért.
A díjat a Pécsett élő Sey Gábor, Sé község első díszpolgára és Pezenhófer György alpolgármester közreműködésével adtuk át. Az egyik ajándék S. Horváth Ildikó képzőművész alkotása, egy a Faluházat ábrázoló rézkarc.
Az ünnepelteket köszöntötte az ÖrökSÉgünk Alapítvány elnöke, Horváth Balázsné (aki vállalta az ünnepség háziasszonyának tisztjét is), valamint Pezenhófer György, az alapítvány alapítója.
Az ünnepség végén a közönség megismerhette a Séi dalt. Csider Sándor tanár úr himnuszát a Kiss család zenésítette meg. A zenét Kiss Márton, helyi művész szerezte, harmonizálta, de aktívan közreműködtek a család tagjai is. A dalt Vincze Eszter kísérte fuvolán, Kiss Mihály pedig zongorán. Dalunkat Kiss Barna önkormányzati képviselő énekelte el, de már a harmadik versszaknál becsatlakoztak a közönség tagjai is.
Sében így emlékeztünk meg nemzeti ünnepünkről.
Sörös István polgármester
Fotó: Kis Kornél
