Nem tart beatmiséket, de bárhová megy, ott népszerû

Hetente kétszer edzeni jár, szereti Zoránt, Andrea Bocellit és a színházat, rajong a virágokért, gyûjti a könyveket és imádja a plüssfigurákat. Az elmúlt két évben, amióta megkapta Torony- Bucsu—Dozmat-Sé körzetet, három templomot is felújíttatott. Õ Dr. Perger Gyula (PhD), akit a toronyi plébánián látogattunk meg. Forrás: www.nyugat.hu Hetente kétszer edzeni jár, szereti Zoránt, Andrea Bocellit és a színházat, rajong a virágokért, gyûjti a könyveket és imádja a plüssfigurákat. Az elmúlt két évben, amióta megkapta Torony- Bucsu—Dozmat-Sé körzetet, három templomot is felújíttatott. Õ Dr. Perger Gyula (PhD), akit a toronyi plébánián látogattunk meg. Gondozott gyep, virágok mindenütt, nyoma sincsen még a toronyi plébánián az õsznek. Hétköznap délután van, kint reménytelenül zuhog az esõ. Gyuszi atya farmerosan fogad bennünket, ránézésre egy sármos harmincas, csak azután, hogy reverendába bújik (a fotózkodás kedvéért) leszünk biztosak benne, hogy jó helyen járunk. Az ajtó melletti sarokban Stella figyel, õ a plébános plüss házõrzõje. Gyuszi atya meséli, bárhová költözik, mindenhová magával viszi. Annyi itt a zöldellõ virág, mint egy esõerdõben, több mint 150 cserepest nevelget. Az asztalon agyagfigurák, egy komplett Betlehem, Olaszországból. Hátul egy falnyi könyv, az egyházi témán túl gyûjt irodalmi és történelmi témájúakat is. „Gimnazista koromtól kezdve, ha volt valamennyi zsebpénzem, egybõl könyvekre költöttem. Amikor Rómába mentem, 36 doboznyi könyvet hagytam itthon, körülbelül négyezer kötetet.” – teszi hozzá. 2011 júniusában jött haza Rómából, azóta nem sokat pihent, Dr. Veres András megyéspüspök szinte azonnal kinevezte Torony- Bucsu – Dozmat – Sé plébánosának. Négy felújításra szoruló templomot és plébánia házat kapott. „Sokszor érzem magam menedzsernek, a papi feladatok mellett. Adóssággal megkapni egy felújításra szoruló plébániát, pluszban elõteremteni két mûemlék, és egy 1800-as években épült templom felújításához a pénzt, hát nem kis feladat”. Honnan sikerült a pénzt szerezni? A püspökségtõl vagy adományokból? A hívek adományaira olyan szinten számítottam, hogy amikor idekerültem, elhatároztam, hogy minden hónap elsõ vasárnapján, a szentmiséken a templom javára perselyezünk. Azonban ez 30-40 ezerforintnyi összeget jelent havonta, és egy mindent átfogó felújításhoz, tudtam, ez nem elegendõ, így pályázati lehetõségeket kerestünk. Nyertünk is. Ezek segítségével vágtunk bele a felújításoknak, valamint a Püspöki Hivatal segítségével. Felcsaphatna építési vállalkozónak is. Valóban így van, mégis azt gondolom, hogy ez nem normális dolog, egy éven belül három templomot felújítani, mindemellett a lelkipásztori feladatokat is ellátni, hát nem könnyû feladat. Egy-egy pályázatnak az elõkészítése, kivitelezése és lezárása nagyon sok erõt kivett belõlem. Akad segítségem, de mégis az én kezemben kell, hogy összefussanak a szálak, hiszen én vagyok a felelõs mindenért, és ez a teher nem könnyû. Emiatt jött vissza Rómából? Azért mert lejárt tanulmányi idõm. 2008 szeptemberében kerültem ki, és szereztem három év alatt a meglévõ három mellé még két diplomát, mûvészettörténetbõl és egyháztörténetbõl. Aztán a tanulmányi idõszak vége felé Dr. Veres András püspök úr értesített arról, hogy miután hazatérek, a Szombathely mellett található négy községet bízza rám. Ilyen magas végzettséggel, az egyházi ranglétrán nem kellett volna magasabb beosztásba kerülnie? 12 évvel ezelõtt szenteltek pappá, 2001. júniusától két éven át voltam káplán a szombathelyi székesegyházban, 2003-tól 2007-ig vezettem az egyházmegyei kollégiumot, ahol 270 diák mindennapi gondjai voltak rám bízva. Mindeközben tanítottam a Püspöki Iskolában, szerdai napon látogattam a Markusovszky kórház betegeit, mint kórházi lelkész. Kisegítettem a Kámoni Plébánián Brenner József püspöki helynök úr mellett. Püspöki szertartóként és szentszéki bíróként is igénybe vettek, de a sok megbízatás csak azt jelenti, hogy egyre kevesebben vagyunk lelkipásztorok, és egy-egy papra ilyen sok feladat hárul. Közben a Püspöki Levéltárba kutatásokat folytattam, mert készültem a doktori védésemre. Idõközben 2006-ban Dr. Konkoly István püspök úr rám bízta a kollégiumi feladatok ellátása mellett a Szentkirályi Plébánia vezetését is. Papi életem egyik legszebb idõszakát tölthettem itt, valóban otthon éreztem magam abban a közösségben. Aztán jött a három tanulmányi év, már az itthon megszerzett PhD fokozat után. Rómából hazatérve kaptam meg a mostani plébániát. Vallom, hogy mindenütt ugyanazt a Jézus Krisztust szolgálom, legyen az a Szombathelyi Székesegyház, vagy valamelyik kicsi falu temploma. Nekem most itt, ezekben a közösségekben kell Krisztusról tanúságot tennem, s a rám bízott embereket szolgálni és segíteni, a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint. „Nincsen bennem semmi rendkívüli, nincs nekem semmilyen különleges karizmám” Milyen közösségeket vett át ezekben a határszéli falvakban? Nem tudom, hogy az elõdöm idején mennyien jártak misére, és nem is kívántam utána nyomozni. Azt tapasztalom, hogy hála Isten vannak a templomban. Ahol szolgálatom kezdetén kevesebben jártak, ott is lassan megtelik a templom, de azt is látni kell, hogy ehhez nagyon sok türelem és megértés kell. Azt mesélik, hogy remek kapcsolatépítõ és közvetlen mindenkivel. Ebben semmi felvett manír nincs, a személyiségem ilyen, egyéniségembõl adódik. Ajándékként kaptam, és hála Isten tudom kamatoztatni. Sokszor kérdezik azt, hogy Szombathelyen miért voltam annyira népszerû lelkipásztor. Nagyon õszintén mondhatom, nincs nekem semmilyen különleges karizmám. Ha javamra lehet valamit írni, az az, hogy amikor négy éven keresztül az Egyházmegyei Kollégiumot vezettem, akkor sem tudtam egyik gyerekrõl sem, hogy mi az Édesanyja vagy az Édesapja foglalkozása. Engem egyedül csak a gyerek érdekelt. Az õ fejlõdése, egyéniségének alakulása volt a fontos. De szentkirályi plébános koromban is jöhetett hozzám bárki BMW-vel, ugyanabban az elbánásban volt része, mint aki biciklivel jött. Ha magamat vizsgálom, tényleg semmi rendkívüli nincs bennem, csak a rám bízottak körében próbálok emberséges ember lenni. Pedig nem tart beat miséket, így is népszerû. Törekszem meghallgatni és megérteni az embereket, közvetlen kapcsolatba kerülni velük, ennyi a titkom. Fiatalok is járnak a miséire? Kicsivel most nehezebb helyzetben vagyok, mint Szentkirályon vagy a Szombathelyi Székesegyházban voltam. Az itteni falvakból a fiatalokat ugyanis beviszik a városba tanulni, így kevés a találkozási lehetõségem velük. A toronyi iskolába 130 gyerek jár, akikbõl 90-en hittanosok. Amit talán eredményként könyvelhetek el, hogy idén, amikor elsõben és ötödikben a szülõknek nyilatkozniuk kellett arról, hogy mit választanak a gyereküknek, hit- vagy erkölcstant, Toronyban az összes elsõ osztályos gyerek a hittant választotta. Nyilván bátorítottam a szülõket. Nem hiányzik Róma? Bevallom, ha Rómára gondolok, el kell különítenem magamban az Örök várost, a mûvészeti értékeivel, templomaival és egyházi rendezvényeivel, ez a része hiányzik. De Rómában 3 év alatt 46 vizsgám volt, két nyelvvizsgám, két diplomamunkám – ez a része viszont nem hiányzik, hála Isten rémálmaimban sem tér vissza. És a tudományos munka? Végzek azt is, a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárnak, Kincstárának és Levéltárának püspöki referense vagyok. A tavalyi évben rendeztem sajtó alá – a jubileum alkalmából kiadott – Mindszenty bíboros édesanyjáról szóló könyvet. Az idei évben pedig a XII. Piusról szóló, „A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel” címû könyvet lektoráltam. Az új pápáról – újításokról, cölibátusról Az új pápát a reformok emberének tartják, papként mit vár tõle? Különösebb újításra én nem számítok. A pápa feladata nem az, hogy megváltoztassa a Jézus Krisztustól kapott tanítást, hanem az, hogy õrizze és továbbadja azt. Ezt teszi Ferenc pápa is a maga egyéniségével és közvetlenségével. A cölibátus kérdésében várható változás? Ferenc pápa nem fog olyan reformokat hozni, mint a cölibátus eltörlése, ebben egészen biztos vagyok. Konzervatív ember, az egyház hagyományaihoz ragaszkodik, és azokat védeni fogja, akárcsak elõdje XVI. Benedek vagy Boldog II. János Pál pápa. Lenne azért biztosan min változtatni. Szerintem mindenképpen tárgyalni kell az elváltak és újraházasodottak bûnbocsánat (gyónás) valamint a szentáldozás szentségéhez való járulásáról. A kérdésben valamilyen formában az egyháznak lépnie kell. Személyesen találkozott már a pápával? Nagyon kedves emlékként van bennem, amikor II. János Pál pápával 2001 április 30-án személyesen találkoztam. Papszentelés elõtt álltam, amikor Rómában, a pápai magánkápolnában ministrálhattam a Szentatyának. A szentmise után egyesével járultunk elé. A Szentatya akkor ezt mondta nekem: „Hûség, bátorság és kitartás.” Nem gondoltam, hogy ennyire prófétai alkat, mert bizony ezekre az erényekre mind nagy szükségem volt az elmúlt idõszakban. XVI. Benedek pápával is személyesen találkoztam, amikor kint tanultam Rómában. A mostani Szentatyával csak egy szerdai audiencián volt lehetõségem összefutni, amikor ott voltunk mi magyarok 50-en, a 70 ezer ember között. De majd 2016-ban, ha Szombathelye látogat. Jönni fog? Azt gondolom, jönni fog, épp azért, mert Õ is szegények és elesettek oldalán áll, ahogy annak idején Szent Márton is, aki itt született Savária földjén. Szent Márton születésének 1700. évfordulója pedig jó alkalom arra, hogy meghívták, és hogy el is látogasson Szombathelyre. Kertész, pap vagy traktoros Édesanyám nem ellenezte, de nem is vette jó szívvel, hogy a papi pályát választottam. Talán egy anyai szív mindig megérzi, mi vár vagy várhat a fiára. Õ ennek a döntésemnek nem örült. A testvéreim is próbáltak lebeszélni róla, édesapám azonban nem. Õ kezdettõl elfogadta a döntésem. A gimnazista barátok, õk megmaradtak? A gimnazista osztálytársaimmal most is jó a kapcsolatom, de az õ életükben már úgy szerepelek, mint pap. Sok osztálytársamat eskettem, gyermeküket megkereszteltem már. „Hobbim a papság” Felújítások menedzselése, lelkipásztori és kutatómunka – melyik áll Önhöz a legközelebb? A felújításokkal járó feladok is tetszenének, csak mostanában túl sok jutott belõlük. Nagyon szép idõszak volt az Egyházmegyei Kollégium is, és amikor a Püspökiben, órarendi keretben taníthattam gyerekeknek hittant. Hobbim a papság, így is fogalmazhatnék, minden munka, ami ezzel jár, azt szeretem. Sokszor mondják, hogy plébános úr kímélje magát, erre felsorolom egy napomat, és azt kérdezem: Na, ebbõl mit hagyjak el, hiszen a mindennapos feladataim a papi hivatásom teljesítéséhez kötõdnek. Egy pap mivel tölti a szabadidejét? Heti kétszer edzésre járok, ez nem azt a célt szolgálja, hogy kigyúrt legyek, hanem hogy a tempót, amit diktálok magamnak, bírjam. Nagyon szeretek színházba járni, nemrég láttam a Tótékat, de Sárváron Richard Clayderman koncertjére is elmentem, ott voltam az Iseumban is az Aida elõadáson, novemberbe pedig Andrea Bocellit is meghallgatom Budapesten. Próbálom Szombathelyen a kultúra adta lehetõséget rendszeresen kihasználni. Évente vezetek turista és zarándokcsoportokat is, az idei évben jártunk Erdélyben, a tavalyi évben Lengyelországban és a Szentföldön. A múlt héten Rómába vittem egy csoportot, novemberbe pedig a Szentföldre készülünk. Kicsit ezen a téren is túlvállaltam magam, mindezek ellenére már tervezzük a jövõ évi Lourdes-i és fatimai zarándokutat… Mert utazni jó… Sokkal inkább munka ez, mint szórakozás. Nagy a felelõsségem, nemcsak lelki vezetõ vagyok, hanem utaskísérõ, és idegenvezetõ is néhány esetben. 40-50 ember ügyes-bajos dolgaira is figyelni kell, ami nem könnyû feladat, de szeretem ezt is. Mi a hitvallása? Márai Sándorral együtt vallom: Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ember vagy, tehát ember módra az emberek között kell élned. Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad mélyén az a szándék van: nem ártani az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatunk el tényeket, néha csak azzal, nem adok igazat, ha mindenki kiabál igen igen. A halálos ágyunkon csak akkor pihenhetünk nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatunkkal az igazságot szolgáljuk. Ezt a Jézus Krisztustól kapott örök igazságot szeretném közvetíteni és szolgálni a rám bízottak körében. Forrás: www.nyugat.hu/ Pais-H. Szilvia