Nagyböjt 1. vasárnapja

Gondolatok a Szentatya lemondásával kapcsolatban A Szentatya február 11-én, délelõtt 11 órakor, három szentté avatási ügyben összehívott konzisztórium során tette közzé latin nyelven a következõ hírt: „Kedves Testvérek! Nem csak a három szentté avatás miatt hívtalak össze benneteket erre a konzisztóriumra, hanem azért is, hogy közöljem veletek döntésemet, amely nagy jelentõségû az egyház élete számára. Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten színe elõtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erõnlétem, elõrehaladott korom miatt már nem vagyok alkalmas arra, hogy megfelelõ módon gyakoroljam a péteri szolgálatot. Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot, spirituális lényege miatt, nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell. Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve és a hitélet szempontjából nagy jelentõségû kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erõ az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak. Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást. Plébániánk területén Róka Márton atya február 18-án ünnepli 89. születésnapját, a jó Isten éltesse! A szentmise végén elvégeztem a hamvazás szertartását. Alázatra bátorít! SIT TRANSIT GLÓRIA MUNDI! Isten nélkül semmit sem tehetünk, porból lettünk és porrá leszünk. Pénteken ½ 6-tól pedig keresztutat végzünk a toronyi templomban, Bucsuban és Dozmaton pénteken 6-tól, Sében pedig csütörtökön 6-tól. Jövõ vasárnap a katolikus oktatási intézmények javára adjuk adományainkat. A betegek húsvéti gyóntatása március 1-én elsõpénteken lesz, kérem, akik szeretnék húsvétra elvégezni a szentgyónásukat és házhoz kötött betegek, jelentsétek a sekrestyében. Jócselekedet gyakorlat a hétre: senkirõl nem mondok semmi rosszat. Gondolatok a Szentatya lemondásával kapcsolatban A Szentatya február 11-én, délelõtt 11 órakor, három szentté avatási ügyben összehívott konzisztórium során tette közzé latin nyelven a következõ hírt: „Kedves Testvérek! Nem csak a három szentté avatás miatt hívtalak össze benneteket erre a konzisztóriumra, hanem azért is, hogy közöljem veletek döntésemet, amely nagy jelentõségû az egyház élete számára. Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten színe elõtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erõnlétem, elõrehaladott korom miatt már nem vagyok alkalmas arra, hogy megfelelõ módon gyakoroljam a péteri szolgálatot. Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot, spirituális lényege miatt, nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell. Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve és a hitélet szempontjából nagy jelentõségû kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erõ az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak. Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást. 2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására. Kedves Testvérek! Teljes szívembõl köszönetet mondok nektek azért a szeretetért és munkáért, amellyel velem együtt hordoztátok szolgálatom súlyát és bocsánatot kérek minden hibámért. Most ajánljuk az Anyaszentegyházat Legfõbb Pásztora, a mi Urunk, Jézus Krisztus gondjaiba. Fohászkodjunk Szent Anyjához, Máriához, hogy anyai jóságával segítse a bíboros atyákat az új pápa megválasztásában. Ami engem illet, a jövõben is teljes szívvel kívánom szolgálni Isten Szent Egyházát imának szentelt életemmel”. XVI. Benedek mostani nyilatkozata összhangban van azzal, amit már kijelentett Peter Seewald-nak adott, „A világ világossága” c. interjúkötetében. A könyvben határozott kérdés a lemondás lehetõségének feltételezésére utal. Seewald megkérdezte a pápától, hogy gondolt-e a lemondásra, kérdése így hangzott: „Elképzelhetõ-e egy olyan helyzet, amelyben Ön úgy találja megfelelõnek, hogy a pápa lemondjon?” XVI. Benedek így válaszolt: „Igen, amikor egy pápa világosan tudatára ébred, hogy már nem képes fizikailag, értelmileg és lelkileg elvégezni a rábízott feladatot, akkor joga, sõt bizonyos körülmények között kötelessége, hogy lemondjon”. XVI. Benedek a „sede vacante” megkezdõdésekor elõször Castel Gandolfo-ba, a nyári rezidenciára majd a szükséges munkálatok elvégzése után a Vatikáni-dombon lévõ kolostorába költözik. Eljön a pillanat, amikor már kevés az erõ. A pápa lemondását, azt a tényt, hogy ki merte mondani: nem bírom tovább, különösen bátor cselekedetnek mondhatjuk. Hiszen a történelemben csak kétszer volt erre példa 1294-ben V.Celesztin ill. 1415-ben XII.Gergely esetében. Megérthetjük, hogy Isten és az Egyház iránti szeretete ösztönözte e döntés meghozatalára, megmutatva ezáltal is lelke tisztaságát, szilárd és igényes hitét, az alázat és a szelídség erejét, valamint nagy bátorságát, amely élete és szolgálata minden lépését jellemezte „Alázatos munkás vagyok az Úr szõlõskertjében”, „bocsánatot kérek minden hibámért”. Nyolc év telt XVI. Benedek e két kijelentése között. Mindkét alkalommal bátorság és alázat tükrözõdik szavaiból. Ez a két erény látszólag távol áll egymástól, azonban – és Benedek pápa errõl tanúságot tesz – a keresztény ember életében ezek természetszerûleg és finoman összefonódnak. Másrészrõl, az alázathoz bátorság kell, mert az „alázat mindenekelõtt igazság”. Az eltelt 8 évben a pápa tanítása az Egyházra és a világra nyitott ablak volt, amely átengedte Isten igazságának és szeretetének sugarait, hogy megvilágosítsa utunkat elsõsorban akkor, amikor az égen összegyûlnek a fellegek. Köszönetet mondunk a pápának azért, hogy az Úr szõlõskertjében dolgozó egyszerû és alázatos munkás ragyogó példáját állította elénk, aki minden pillanatban meg tudta valósítani azt, ami a legfontosabb: elvinni Istent az emberekhez, és elvinni az embereket Istenhez. II. János Pál szenvedésével példát adott és odaállt a szenvedõk mellé, XVI. Benedek pápa pedig ezzel a tettével- lemondásával- odaállt azok mellé, akik idõs koruk és erejük fogytán nem tudják már betölteni feladatukat, szolgálatukat. Tettével, – eggyel többször – hatalmas alázatról tett tanúbizonyságot. Keresztény emberként pedig a feladatunk, hogy a pápa kérésének eleget tegyünk, aki most szerdán az audencián ezt kérte a hívektõl, így tõlünk is: „Továbbra is imádkozzatok értem, az Egyházért, a következõ Pápáért. Az Úr fog vezetni minket.” Dr. Perger Gyula plébános