Mosoly Klub

Az égiek nem voltak kegyesek hozzánk,a kirándulásunk sírós időben indult. A buszon ennek ellenére vidáman kezdtünk, megalapoztuk a későbbi hangulatunkat egy kis munícióval.
Első állomásunk (nem véletlenül írtam ezzel a szóval) Fertőszéplakra, a Vasúti Lámpamúzeumba vezetett. A vasút történetét a lámpákon keresztül (mondhatni lápaszögből) ismertük meg. Ennyi világító, -a mozdonyokkal, kocsikkal és egyáltalán a vasúttal kapcsolatos, -eszközt sehol nem látni ekkora magángyűjteményben. 40-év megszállott gyűjtőmunka kincseit láttuk, és élveztük a történeteiket.
Ezután a Taródi várba vezetett az utunk, amit többen is láttunk már sok-sok évvel ezelőtt. Kíváncsian vártuk, történt-e változás azóta, mióta az ifj. Taródi vette át édesapja életművét. Személy szerit én csalódással vegyes érzelmekkel csodálkoztam rá a régi emlékekből felidézett dolgokra. Állagmegőrzés alig-alig történik, idegenvezetés, vagy valamilyen elbeszélés a vár történetéről szóba sem jöhet. Klubunk nevéhez híven mosolyt csalt a tulaj arcára, amikor spontán jótékonykodtunk. A belépő díjat mindenki megfejelte pár száz forinttal.
Mivel az égiek továbbra is sírósan néztek ránk, a plázában folytattuk Sopronnal való “ismerkedést”. Erről különösebben nincs mit megjegyezni, a kávézóban jól éreztük magunkat egy-egy süti,kávé, vagy ital mellett beszélgetve. Jó társaságban észrevétlenül szalad az idő, állapítottuk meg, miközben igyekeztünk a Gyógygödörbe.
No, ez az a gödör, amibe az ember szívesen beleesik. Az ide betérő vendég hamar meggyógyul, ha éhes, vagy szomjas. Finom vacsorát költöttünk el, folytatva a jó hangulatú társalgást.
Ezután utunk fénypontjának számító kultúrprogram következett. A Civitas Pinceszínház előadását élvezhettük.
“A közönség egy középkori pincébe lép be, ahol az egyedi, sajátos hangulat már a kezdetben “lélekfogó”. Itt valami más, valami nem hagyományos fog történni… Hol itt a “színház”?… Hol lépnek fel a színészek?…Minden kiderül, ha megkezdődik a játék, a misztérium, az életmese!”
Ezekkel a gondolatokkal szembesültünk belépve a világot jelentő –pincébe. Rejtő Jenő, Tabi László és más szerzők műveiből kaptunk egy kis ízelítőt. Meghökkentő pillanatképek, kacagtató kabarétréfák, elgondolkodtató jelenetek szórakoztattak bennünket.
De mivel minden jónak vége szakad egyszer, az előadásnak is vége, indulni kellett hazafelé.
Sietve futottunk a buszunkhoz, annál is inkább mert az ég változatlanul bömbölte az esőt a fejünkre. Persze ez csak víz,- mondogattuk, és tudtuk ez is csak azért van,hogy jól megázva nevessünk magunkon.
A Mosoly Klub tagjai bár elcsigázottan érkeztek haza, de elégedetten gondolnak majd visza a Soproni esős kirándulásunkra.

Matecsik Mercedesz

Ossza meg, ha tetszett!

 Archívum

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ További információ a cookie-kezelésről