Emlékeztünk halottainkról

A reggeli eso sem tántorított el sokakat attól, hogy kimenjenek a temetobe, virágokat , mécseseket, koszorúkat vigyenek ki elhunyt szeretteik sírjához. Voltak, akik már korán megjelentek, hadd legyen egész nap szép a sír. Jöttek messzirol is, vissza a gyökerekhez. Rég nem látott rokonokkal, ismerosökkel találkozhattunk. A séi temeto talán a környék egyik legszebb helyen fekvo sírkertje. Az egykori Cicer-kert védett helyen, dombon létesült. Nem véletlen, hogy oseink négyszáz éve ide építették a falu elso templomát. Abban az idoben, amikor számtalan ellenség kószált errefelé. Most ezen az óvott helyen halottjaink nyugszanak, rendezett környezetben. Repül az ido. Elmúlás, halál. Emlékezés, megemlékezés. “Mert csak az hal meg, akit elfelednek!” Sében már több, mint egy évtizede él a szép hagyomány, hogy az est beköszöntével helyi gyerekek, fiatalok musorával emlékezünk a ravatalozónál. Gyultek az emberek mécsessel kezükben, aztán egyre többen lettek. Megható musort hallhattunk. Szereplok voltak: Bartos Bernadett, Blazovits Andrea, Horváth Kitti, Horváth Martin, Magyar Krisztina, Pados Mónika, Szakály Viktória, Tóth Tamara, Török Anna és Török Dorottya. Felkészíto: Magyarné Várallai Lívia. Köszönjük! A megemlékezés után közös ima következett a temetoi keresztnél. A mécsesek lángjába tekintve megelevenedtek az emlékek, az egykor élt séiek. Sokan voltunk ott, ok is velünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ További információ a cookie-kezelésről