Emlékszünk-e még gyermekkorunk meghitt karácsonyára? Mindnyájunknak vannak szép emlékei: színek, fények, illatok, mondatok, arcok, élmények. Csak kevesen tudják azonban úgy formába önteni gondolataikat, hogy a hallgatóság is csillogó szemekkel és kíváncsi füllel hallgassa a gondolatokat versek formájában.
Csider Sándor volt a vendége a séieknek. Ismét visszatért választott falujába. Horváth Balázsné, az ÖrökSÉgünk Alapítvány elnöke köszöntötte az előadót és méltatta a munkásságát.
A vendég egy emberöltőnyi ideje közösségfejlesztőként érkezett diákjaival falunkba. Csider tanár úr szerdán költőként állt elénk.
A közönség soraiban pedig ott voltak a csaknem három évtized társai is, akik együtt dolgoztak a tanár úrral a közösségi sikerekért.
Az esten versek és elgondolkodtató sorok követték egymást, melyekből felidéződött a soha el nem felejthető gyermekkor, az édesanya személye, az évente megszülető csoda, de kihallatszott az aggódás is beteggé vált világunk iránt.
Bizonyságul álljon itt egy
Jó tanács
„Kanyargós úton jöttél,
templom kapujához értél.
Úgy lépj be szent, szép terébe,
mint homályból nap fényébe.
Benned mi rossz, hajítsd messze,
űzzed, kergesd világvégre,
jónak mit vélsz, is hagyd szállni,
téged akar az ég látni.
Ne töltse be lelked semmi,
új utakra így tudsz lelni.
Magadról is feledkezzél,
mint egy gyermek, úgy érkezzél.
Üzen az ég, hallgasd szavát,
angyal hozta szép dallamát,
engedd hozzád közel jönni,
hagyd szívedben megpihenni.”
A kötet megjelenését többek között Sé Község Önkormányzata és az ÖrökSÉgünk Alapítvány is támogatta.
Sörös István
