Kirándulás a környéken

Az Arany-patak medrének szabályozási munkálatai során a héten súlyosan megsérült a patakon átvezető kishíd szerkezete.

A munkálatokat végző cég elismerte, hogy ők okozták a kárt. Biztosítójuk segítségével rendezni fogják a kárt.

A hídon jelenleg a közlekedés veszélyes, a gyalogos forgalom elől elzártuk. A sétálók, kutyasétáltatók türelmét kérjük, míg a helyzet megnyugtatóan el nem rendeződik.

Sörös István polgármester

Római-gát, a 200 éves vadkörtefa és a Csömötei-kilátó

Mintha egy képzeletbeli láncra fűznénk fel őket, egymás után útba lehet ejteni ezt a három látványosságot. Legpraktikusabb, ha biciklivel megyünk, kb. 15 km-es kellemes túrára lehet számítani, valamint sok látnivalóra és a gyönyörű tájra!

Sé után a Dolgozók úti kerékpárúton haladva Gencsapáti felé vesszük az irányt, a faluba érve a 353 házszámnál kell balra kanyarodni (régen volt Módos-kocsma), és máris megpillantjuk a Római-gátat.

Kétezer évvel ezelőtt a térség fő vízfolyása Sibaris (Savaria) patak volt, ami azonos mai Günzbach (Güns) – Gyöngyös – Perint – Sorok néven csordogáló patakokkal. Ez volt a Savaria-patak útja mindaddig, amíg a II. század végén a rómaiak el nem végezték Savaria környékén a vízrendezést. Ennek keretében megépítették a mai Gencsapáti területén fekvő gátat (amit a köznyelv a mai napig Római-gátnak nevez), valamint a kámoni Kerka-árokhoz csatlakozó mesterség csatornát, melyen át a Savaria-patak megosztott vizét egy új ágon a Borzó-patakba, majd ezen továbbvezetve Sárvár térségében a Rábába juttatták.
A vízrendezés során Savaria városa egy stabil vízszinttel rendelkező, tiszta vízfolyáshoz jutott (Gyöngyös), melyre nyugodtan telepíthette malmait, amit az eredeti ágra (Perint) nem tehetett, mivel ide torkolltak a város szennyvízcsatornái. Így vált az új Gyöngyös-ág egy malomcsatornává, s ezt a szerepét lényegében napjainkig megőrizte.
Az egykori Savaria (Gyöngyös) patak Római-gát utáni szakaszát nevezzük ma Perintnek (néhány helyen használatos a Sorok-Perint elnevezés is), ami Zsennyénél torkollik a Rábába.
A csatorna kiásásának az ideje kikövetkeztethető, mivel a Gyöngyös-patak medre keletről határolta a római colonia területét, vagyis a meder a római megszállást és városalapítást követően készülhetett el. A vízszabályozások, mocsárlecsapolások a császárkorban mindennapos gyakorlatnak számítottak.

A GÁT

A patakok vízhozamát az elágazásnál gát szabályozza, amely két részből áll. Egy úgynevezett oldalbukóból és egy zsilipből. Mindkettő egyszerű építmény, amely az idők folyamán, a rendelkezésre álló építőanyagok függvényében nyilván folyamatosan változott, de funkcióját folyamatosan betöltötte.
Normális vízhozam mellett vagy szárazabb időben a Kőszeg felől érkező Gyöngyös vizének a természetes mederbe jutását az elágazásnál az oldalbukó (beton fenékgát) akadályozza meg. Ezért a Gyöngyös teljes egészében a keleti mesterséges csatornába ömlik (Gyöngyös-műcsatorna), a Perint medre pedig néhány száz méter hosszan víz nélkül marad, addig, ameddig a nyugatról érkező patakok (Vizellősi-, Mocsári-, valamint az Arany-patak) fel nem töltik.
Áradáskor más a helyzet. Mivel a zsilip áteresztő képessége korlátozott, a magas víz folyamatosan átlépi az oldalbukó szintjét és a Perint-ág medrébe kerül.
A Gyöngyös medre az elágazásnál különösen szűk, a 2 métert is alig éri el. Délebbre ugyan kiszélesedik (szélessége alul 2-3, felül 6-7 méter), a Perint viszont az elágazástól délebbre is mély és széles medrű, Szombathely belterületén mélysége a 8 métert is eléri. Ez tekinthető hát a természetes patakmedernek.
A bekötőút melletti zsilippel tehát a Gyöngyös-műcsatornába ömlő víz mennyiségét lehet szabályozni. Ez biztosítja az alsóbb szakaszok egyenletes vízszintjét.
Ha a mesterséges medret a zsilippel elzárják, a teljes vízmennyiség a Perintbe ömlik. E rendszer segítségével a római kortól kezdve szabályozhatták a vízhozamot.
A gáttal meg lehetett akadályozni, hogy a várostól délre fekvő, mezőgazdaságilag hasznosítható, illetve a temetkezésekhez igénybe vett területet a víz elárassza. Az eleinte nyilván rőzséből készült gát, amelyet egy nagyobb áradás bármikor elmoshatott, rendszeres karbantartást igényelt.
A szabályozás különösen a középkorban volt fontos, amikor tucatnyi malom működött a vízfolyáson. Őrizni is kellett, mert illetéktelen beavatkozás esetén a malmok víz nélkül maradtak. Ilyen eset volt 1570-ben, amikor például ifjabb Jurisich Miklós kőszegi várkapitány vitába keveredett Szombathellyel, és elzáratta a Gyöngyös kiágazást, aminek következtében a városi malmok nem tudtak őrölni. forrás:www.geocaching.hu

Visszatérve Gencsapáti főutcájára, a Holdfényliget felé vesszük az irányt. Ha mód van rá, érdemes bemenni a Szent Márton plébániatemplom csodás kertjébe is.

A Holdfényliget parkolójától tábla jelzi a 200 éves vadkörtefa helyét, melyhez hamar oda is érünk. Akár piknikezni is lehet, padok rendelkezésre állnak.

A vadkörtefát az 1800-as években ültették. Akkoriban ezt a helyet „Boszorkány-áztató-dűlő”-nek nevezték. A fa ma védett természeti látnivaló. Magassága 15 m, törzsátmérője kb. 1 m.

Továbbmenve/kerekezve a földúton eljutunk egy aszfaltos úthoz, mely felvisz minket a Csömötei-hegyre, a pincékhez és a kilátóhoz.

A Kilátót, mely 12 m magas, 2010-ben adták át a nagyközönség számára. Tetejéről bámulatos panoráma tárul elénk.

Bálint Gertrúd

A rohonci vámházikó

Kellemes biciklis kirándulásra invitálom az olvasókat. Hallottak már a rohonci vámházikóról, vagy a burgenlandi panorámaútról? Mindkettő itt van Sétől nem messze.

Ha Sé irányából indulunk, Bucsut elhagyva a műúton egy kis zöld tábla jelzi a bicikliút kezdetét. Az útról balra kell letérni egy igen jó minőségű kavicsos mezőgazdasági útra, ami egy kis kaptatóval kezdődik…

Csend és virágillat fogadja az erre kerekezőt, egyre távolodva az autóúttól.  Egy-egy bokor és fa nélküli részen rá lehet látni az alattunk lévő úton elsuhanó autókra. A látványért és a csöndért megéri eljönni ide!

Útközben elhaladunk számos épített- jó minőségű – magasles mellett, jó néhányra fel is lehet mászni.

Aztán egyszer csak feltűnik egy kis fehér épület magyar és osztrák zászlóval, táblákkal. Átkerekezünk Ausztriába. Kitámasztjuk a bicikliket és bemegyünk a mindenki számára nyitva álló Rohonci Vámházikóba. Eligazító táblák, leírások magyar és német nyelven, apró kiállítás fogadja a betérőket és a határátlépőket.

A házikó után már lefelé tartunk, elénk tárul Rohonc más perspektívából. Kezdünk belenyugodni, hogy más látványosság nem lesz, „csak” a táj, a csend, a nyugalom, az illat, de újabb meglepetés ér minket: egy római kori vízvezeték, szépen kitáblázva, ligettel körbevéve:

Továbbkerekezve az úttól nem messze a „rohonci Stonehenge” látszódik, kő helyett fából. Aki nem hiszi, járjon utána.

…. innen már csak pár méter, és beérünk  Rohoncra, a Pillengasse-n át kijutunk a főútra, onnan már csak le kell gurulni a határátkelőig, majd tekerés 15 km-t haza.

Bálint Gertrúd