Nézni, mint forradás néz a fán
E címmel nyílt kiállítás szombaton a séi Faluházban Károlyi Mária régész munkáiból. A tárlókban, a falakon ifjúkori amatőr képek sorakoznak, mellettük a régészi pálya termékeiből is megtekinthetünk néhány darabot – „hadd lássa a világ, hogy egy régész az ásatás után – íróasztalnál – még mennyi mindennel foglalkozik, míg a leleteket szóra bírja”… A kiállítás június 15-ig látogatható az intézmény nyitvatartási idejében.
Az első vendégek a megnyitó előtt fél órával érkeztek. A lengyel turisták a faluban találtak szállást, így jutottak el a kiállítás helyszínére. Károlyi Máriát régészként és művészként mutattuk be nekik. Később benépesült a terem: rokonok, szakmabeliek, séiek jöttek.
Sörös István polgármester köszöntőjében személyes emlékeket idézett fel. Az első találkozás a falu régészével még 1976-ban történt. A régész és az ásatást végzők akkor szálltak le a buszról, amikor a gyerekek iskolába indultak. Hamar híre ment, hogy a séi föld kincseket rejt. Ez megmozgatta a gyermeki fantáziát. Sé Malomi dűlőjén újkőkori település nyomaira bukkantak, számolatlanul kerültek napvilágra a hatezer éves kerámiák, emberábrázolások. Így lett a Séi Vénusz, a kis agyag idol a falu legidősebb asszonya…
Az ásatások több ciklusban is folytak. A régész leltárba vette a feltárt tárgyakat, gyönyörű rajzokat készített róluk. A témáról írt cikkek, könyvek európai hírűvé tették a neolitikus falut. A régésznő ifjúkori lendülete ma is tart. A séi kiemelten védett régészeti lelőhely tavaly megyei érték díjat kapott. A falubeli asszonyok a régi tárgyakon található minták alapján ruhákat varrtak, festettek. A helyiek tánctanár segítségével elképzelt termékenységi szertartást mutattak be a tavalyi falunapon. Az álmok megvalósulnak, csak egy ihletadó kell.
– Mikor keretezni vittem a képeket, megkérdezték, hogy ki az alkotó? – árulja el a régész. – Ismeretlen művész – válaszolta. A képeket 1969-70-ben készítette. Kiállításon még nem láthatták őket. Ez a mostani ősbemutató. A pasztellel és tussal festett fiatalkori képek elmesélik, mi rejlik az ifjú lélekben. Mintha az ember az univerzummal kokettálna!
– Az egyetlen csendéletnél, amellyel próbálkoztam – nyilván az üvegek áttetsző fényei és árnyékai ragadtak meg – de a kép mondandóját ma is érzem: éljük át a világ felénk sugárzó szépséges látványait, amilyen mélyen és megrázóan csak lehetséges! – vezet a tárlaton az alkotó.
A megnyitón felléptek a fél éve alakult Séi Citeraklub tagjai is. A régésznő legújabb kori, sütőben égetett agyagvénuszt kapott meglepetésként. Az érdeklődők, barátok beszélgetése még sokáig tartott.
A képek a falakon és a régészeti rajzok a tárlókban csendben figyeltek és valószínűleg igen jól érezték magukat.
