Dr. Perger Gyulánál toronyi plébánosnál jártam interjút készíteni. Nagyon barátságosan és kedvesen fogadott a helyi plébánián. A plébánia nagyon szép és gondozott. Amit elsõre észrevettem, az a rengeteg gyönyörû virág a lakásban és a több ezer kötet könyv. Kicsit meg is lepõdtem a sok könyv láttán. A csodálkozásom után hozzáláttunk a munkának. Gyula atya nagyon szívesen és örömmel segített . Elsõ kérdésem az lenne, hogy hol kezdte a tanulmányait és a késõbbiekben hol folytatta a tanulmányait? Általános iskolai tanulmányaim után, amelyet Gencsapátiban végeztem, a gyõri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba jelentkeztem. Érettségi után elõttem állt a pályaválasztás nehéz döntése. Elõször a szombathelyi Tanárképzõ Fõiskola történelem-magyar szakára jelentkeztem és nyertem felvételt. Azonban a tanulmányi év megkezdése után az Úristen hívó szava erõsebbnek bizonyult, így jelentkeztem a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai közé és tanulmányaimat a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karán folytattam, ahol 2000 májusában egyetemi diplomát, 2001-ben licenciát, 2007-ben pedig doktori fokozatot szereztem. Doktori disszertációmban Mindszenty József szombathelyi egyházmegyében végzett tevékenységét dolgoztam fel. Mi indította el a papi pályára és mikor szentelték fel pappá? Gyerekkoromban, ha kérdezték „mi leszel, ha nagy leszel, ”akkor mindig azt mondtam, kertész, pap vagy traktoros. Ebbõl a papság és a kertészkedés összejött, aki körbenéz a plébánián, az láthatja:) Viszont nem tudok olyanról beszámolni, hogy lett volna bármi különleges jelenésem, s ennek következtében választottam a papságot. Vallásos családban nevelkedtem, a rokonságban két apáca is volt, itt nõttem fel Gyöngyösfaluban, ahol kisgyermekként sokat ministráltam. Aztán Gyõrbe, a bencésekhez kerültem gimnáziumba, ahová azért jelentkeztem, mert már akkor pap akartam lenni. A bencéseknél aztán nagyon tetszett az az életforma, hogy tanár és pap is lehetnék egyben, szerzetesként. Késõbb láttam, Istentõl olyan karizmát kaptam, hogy közel tudok kerülni az emberekhez, meg tudom õket szólítani. Bencés szerzetesként viszont csak egy szûk korosztállyal (14-18 éves korosztály) foglalkozhattam volna. Amikor aztán negyedikben választani kellett, hogy hova tovább, akkor bementem az osztályfõnökömhöz, aki a lelki vezetõm is volt, és aki tudott arról, hogy pap szeretnék lenni. Bevallottam neki õszintén, hogy minden korábbi tervemmel ellentétben nem leszek se bencés se világi pap, elmegyek Szombathelyre a Tanárképzõre. Õ azt mondta nekem,- jól van Gyuszi, te tudod mit csinálsz. Te vagy az az ember, aki jó elõre minden lépést kiszámít a sakktáblán, nagyon tudatosan éli az életét, csak az Úristent hagyja ki a játszmából, de a végén úgyis Õ lép majd egyet, és a sakktáblán összeborulnak a bábuk.- Próféta volt õ is, mert valóban így történt. 2001. június 14-én szenteltek pappá a szombathelyi Székesegyházban, 4 társammal együtt. 2001. augusztus 1-tõl a Székesegyházban teljesítettem szolgálatot egészen 2003. november 1-ig. Nagyon sok örömöm volt a lelkipásztori szolgálatban, legfõképpen a minisztránsokkal sikerült egy jó közösséget létrehozni, akikkel voltam táborban, kerékpártúrán, gesztenye-szalonna sütésen, együtt számháborúztunk, s kerestük a liturgia szépségét, ezáltal próbáltunk közelebb kerülni az Istenhez. Mit szólt ehhez a család ? Édesanyám nem ellenezte, de nem is vette jó szívvel, hogy a papi pályát választottam. Talán egy anyai szív mindig megérzi, mi vár vagy várhat a fiára. Õ ennek a döntésemnek nem örült. A testvéreim is próbáltak lebeszélni róla, édesapám azonban nem. Õ kezdettõl elfogadta a döntésem. Hol kezdte el a plébánosi pályafutását? 2006. január 6-án vettem át a Szentkirályi Plébánia vezetését a hozzátartozó Táplánszentkereszttel együtt. Az Istenanyának szolgálatom kezdetén felajánlott egyházközség elfogadott, közös munka eredményeképp sok mindent elérhettünk, megvalósíthattunk. Teljes plébánia felújítás történt kívül belül az udvar parkosításával, valamint neogót templomának teljes külsõ felújítása, tetõcserével és harangtornyába egy harangjáték került. Emellett a táplánszentkereszti templom teljes tetõ és cserépcseréje megtörtént. Bevallom Gyula atyához már úgy mentem, hogy kicsit utána néztem. Így könnyebb volt az interjú készítés. Foglalkozott gyerekekkel mielõtt plébános lett ? Igen! Tanítottam a Bolyay, Frim Jakab, és a Váci iskolákban.2003- ban kerültem az Egyházmegyei Kollégiumba, ahol 270 diák mindennapjáért voltam felelõs. Az Egyházmegyei Kollégium mellett szerda és csütörtöki napon a Markusovszky kórház betegeit látogattam, tanítottam a Püspöki Általános Iskolában, kisegítettem a kámoni plébánián és résztvettem a Szentszéki Bíróság munkájában. A sok megbízatás csak azt jelzi, hogy egyre kevesebben vagyunk lelkipásztorok, és egy emberre ilyen sok feladat hárul. Hallottam róla, hogy volt többször is Rómában! 2008 szeptemberétõl Rómába kerültem, ahol a 3 éves kint tartózkodásom alatt egy újabb egyetemi diplomát szereztem történelembõl és mûvészettörténetbõl, valamint egyháztörténelembõl egy tudományos fokozatot. Nem könnyû 3 évet tudok magam mögött a 46 vizsgával, 2 diplomamunkával és 2 nyelvvizsgával. Sokat tudok mesélni a pápával való találkozásomról. II. János Pál pápával 2001. április 30-án a vatikáni magánkápolnájában találkozhattam, ahol a szentmisén mellette álltam s ministrálhattam Neki. Reggel izgatottan mentünk fel másik négy társammal együtt az Apostoli Palotába, ahol a kápolnájába belépve, a Szentatya már az imazsámolyán térdelt mélyen imádságba merülve. Mivel oldalt foglalhattam helyet, közelrõl láthattam az imádságban angyalian átszellemült arcát. A szentmise elõtt vagy fél órán keresztül térdelt, imádkozott, elmélkedett az akkor már 81. évében járó Krisztus földi helytartója. A szentmisét latin nyelven mondta, az olvasmányok olasz nyelven hangoztak el. Megindító volt látni azt a mély összeszedettséget, amellyel a pápa a szentmiséjét bemutatta. A szentmisét követõen ismét az imazsámolyon adott hálát a szentmisében kapott kegyelmekért, miközben a szentmisén résztvevõket, – mintegy húszan lehettünk, – átvezették a Szentatya könyvtárszobájába, ahol kisvártatva, már a botjára támaszkodva belépett Szent Péter 264. utóda. Helyet foglalt a számára elõkészített pápai széken, majd egyesével járultunk elé. Letérdeltünk, s a pápának kijáró gyûrûcsók után néhány szót válthattunk vele. Mikor Dr. Török József professzor úr legújabb könyvét átadtam Neki, a Magyar Egyház Évezrede címût, a pápa rögtön felismerte a borítón lévõ Esztergomi Bazilikát, s miután áldását kéretem szüleimre, testvéreimre, kispaptársaimra és magyar hazámra, mélyen a szemembe nézett, s akkor még papszentelés elõtt állónak a következõket mondta német nyelven: „Hûség, bátorság kitartás!” Prófétai alkat volt, mert mindhárom erényre szükségem lett papságom eddig eltelt idõszakában. A találkozó végén a tõle megszokott, nyugaton már kevésbé használt köszöntéssel vett tõlünk búcsút: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”XVI. Benedek pápával is több szertartáson találkozhattam római tanulmányaim idején, akár egy- egy évnyitó alkalmával, vagy a nagyheti szertartások alatt, vagy II. János Pál pápáról készült film bemutatóján vagy éppen a boldoggá avatási szertartáson 2011. május 1-jén. Ám ezen találkozók közül kiemelkedik 2010. november 3-i audiencia, ahol a volt plébániám területérõl érkezõ táplánszentkereszti fúvósok nagy sikert aratva játszottak a VI. Pál teremben a pápa és több, mint 6000 zarándok jelenlétében. A személyes, négyszemközti találkozóra egy másik audiencia keretében került sor 2011. január 12-én a karácsonyi szünet után, ahol az audiencia végén járulhattam a Szentatya elé, áldását kérve Édesanyámra és testvéreimre. Római tanulmányaim végén egy szerdai pápai kihallgatás keretében vehettem búcsút XVI. Benedek pápától. Ferenc pápával az idén nyáron augusztusban találkozhattam, részt vettem mindhárom szerdai audiencián, azonban augusztus 20-án Szent István királyunk ünnepén több mint 7000 ember jelenlétében megtartott audiencia kezdetén néhány mondatot sikerült személyesen is váltanunk. A pápának adott gyûrûcsók után kértem az áldását papi életemre, majd megkérdezte melyik országból érkeztem. Miután elmondtam, hogy Magyarországról, egy kis keresztet rajzolt a homlokomra. Már épp továbbindult volna, amikor visszalépett hozzám és azt mondta: „és ne felejtsd el, imádkozni a rózsafüzért!” Szavakkal kifejezhetetlen, és a szokásosnál is nagyobb lelkesedés fogadta Ferenc pápát augusztus 20-án, szerdán délelõtt a VI. Pál teremben megtartott általános kihallgatáson. A világ minden részérõl érkezett hívõseregben nagy számmal voltak jelen dél-amerikaiak, afrikaiak, ázsiaiak. Honfitársai is lelkesen lobogtatták az argentin zászlókat. Bár már megszokták a hasonló jeleneteket, ezen a szerdán különösen nehéz dolguk volt a pápát közvetlen közelrõl követõ, civil ruhás svájci gárdistáknak és a vatikáni csendõröknek, akik egymás után fejtették le a Szentatyáról a rá tapadó karokat. Ferenc pápát azonban egyáltalán nem zavarta ez a közvetlenség, hanem hihetetlen energiával, mély gyásza ellenére, hiszen elõtte napokban halt meg néhány családtagja egy közúti balesetben, mégis, mosolyogva válaszolt mindenkinek, sugárzott belõle az az evangéliumi öröm, amelyrõl olyan gyakran szól szentbeszédeiben Isten népéhez. Amikor végre elfoglalhatta helyét a kihallgatási terem pódiumán, elkezdte beszédét, amelyben a hétfõn véget ért koreai apostoli látogatását idézte fel. Hálát adott Istennek koreai útja nagy ajándékáért. Egy fiatal és dinamikus egyházat látogathatott meg, amely vértanúk tanúságtételén alapul, és amelyet missziós lelkület hat át. Egy olyan országot keresett fel, amelyben õsi ázsiai kultúrák találkoznak az evangélium örökös újdonságával. Mind a kettõ találkozik egymással. Ennek az apostoli útnak a jelentõsége három szóban foglalható össze: emlékezet, remény és tanúságtétel. A Koreai Köztársaság olyan ország, amelyet jelentõs és gyors gazdasági fejlõdés jellemez. Lakói szorgalmasak, fegyelmezettek, rendezettek és sokat dolgoznak. Meg kell õrizniük az elõdeiktõl örökölt erõt. Ebben a helyzetben az egyház az emlékezet és a remény õrzõje: olyan spirituális család, amelyben a felnõttek átadják a fiataloknak az idõsektõl kapott hit fáklyáját. Mikor került a toronyi Plébániára? 2011 júniusában jöttem haza Rómából, azóta nem sokat pihentem, Dr. Veres András megyéspüspök szinte azonnal kinevezett Torony- Bucsu – Dozmat – Sé plébánosának. Sokszor érzem magam menedzsernek, a papi feladatok mellett. Adóssággal megkapni egy felújításra szoruló plébániát, pluszban elõteremteni két mûemlék, és egy 1800-as években épült templom felújításához a pénzt, hát nem kis feladat. Láttam a templom fejlõdését és olvastam is róla. Hogy sikerült ezeket a felújításokat véghez vinni? Tudtuk, hogy ez a munka kizárólag saját erõnkbõl nem valósulhat meg, ezért bízva a megértõ segítõkészségben, több helyrõl próbáltunk célunk megvalósítása érdekében segítséget kérni. A hívek nagylelkû adományai mellett a Püspöki Hivatal segítségére számíthattunk. Ezúton is hálásan köszönöm Püspök úr önzetlen anyagi segítségét. Az egyéni adományozók közül név szerint, nem szeretnék külön kiemelni senkit, hanem együttesen mindenki segítségét, amelyet a felújítás során és a mai ünnepen nyújtottak, akár kétkezi munkával, akár pénzbeli adománnyal, akár egy bátorító jó szóval, akár csendes háttérimádsággal adták, ezúton is hálásan köszönöm. Emberé a munka, Istené az áldás, és amit emberi erõnkbõl megtehettünk, azért Istennek legyen hála, neki legyen köszönet, és neki legyen dicsõség. Az Õ áldása kísérje továbbra is közösségünket, hogy a belsõleg felújított és környezetében is megújult templom az egyházközség folyamatos megújulását valamint a plébánia falvainak összetartozását is szolgálja, segítse és erõsítse. Ebben legyen közbenjárónk mindannyiunk égi édesanyja, Mária. Addig él a nemzet, amíg épül a templom! Elsõsorban a lelkek temploma, de az Isten dicsõségére emelt kõtemplom is! Egy pap mivel tölti a szabadidejét? Heti kétszer edzésre járok, ez nem azt a célt szolgálja, hogy kigyúrt legyek, hanem hogy a tempót, amit diktálok magamnak, bírjam. Nagyon szeretek színházba járni, nemrég láttam a Tótékat, de Sárváron Richard Clayderman koncertjére is elmentem, ott voltam az Iseumban is az Aida elõadáson, novemberben pedig Andrea Bocellit is meghallgatom Budapesten. Próbálom Szombathelyen a kultúra adta lehetõséget rendszeresen kihasználni. Évente vezetek turista és zarándokcsoportokat is. Jártunk Erdélyben, Lengyelországban, a Szentföldön. A múlt évben Rómába vittem egy csoportot. Az idei évben megszerveztem a Lourdes-i és fatimai zarándokutat. Zárszó Nagy büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen mûvelt és barátságos emberrel tudtam beszélgetni egy estén. Nagyon elfoglalt életet él, erre az interjúm során jöttem rá, amikor is rengetegszer keresték telefonon és személyesen is. Torony, Sé, Dozmat és Bucsu lakossága büszke lehet arra, hogy ilyen plébános irányítja a falujukat. Öröm nézni, hogy a helyi templomok milyen nagy ütembe fejlõdnek. Az elmúlt évben a séi templom felújítása zajlott, ami nagyon szép lett , errõl bérmáláskor szembesülhettem. Múlt héten szentelte fel Dr. Veres András püspök úr a dozmati templomot. Jelenleg a toronyi templom belsõ festésén végzik az utolsó munkálatokat minden bizonnyal gyönyörû lesz. Gyula atyának sokat lehet köszönni, hogy a plébánia ilyen szép dolgokat vitt véghez . Az atyának én is sokat köszönhetek, hiszen a bérmálási felkészülésemet is segítette. Nagyon sok munka van a háta mögött. Nehéz vele találkozni hiszen mindig dolga van. Elmondása szerint is túlvállalja magát, de az emberekért mindent megtesz . Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen embert látok az oltár mögött minden vasárnap. Élveztem a plébános úrral való munkát. Sok mindent megtudtam róla és a papi hivatásról, amire eddig nem is gondoltam. Persze rengeteg munkával jár egy ilyen plébánia vezetése, de rengeteg segítséget kap az atya. Nagyon örülök, hogy egy ilyen plébános lehet a miénk, mint Gyula atya. Büszkék vagyunk rá! Bakucz Kornél 10/a, Premontrei Rendi szent Norbert Gimnázium (tovább…)
