Láttam-e az Istent?
Mi lehetne a húsvét üzenete számunkra? – kérdeztük Molnár János esperestől. Az Esperes úr a Vatikáni Rádió egyik munkatársának szavaival válaszolt.
Virágvasárnap világszerte elénekelték a passiót, Jézus szenvedéstörténetét. Sében is így történt. Az iszonyú történetet hallva ki ne tenné fel a kérdést: Ő az Isten? Ez az agyongyötört férfiú a keresztények Istene? Ez lenne vágyálmaink kiszínezett istenképe? Az ember szeret mondvacsinált erős és hatalmas isteneket faragni magának saját képére és hasonlatosságára. Isten nagysága és szeretete mégis látszólagos erőtlenségben és kiszolgáltatottságban mutatkozott meg a kereszten. Ezt többen el sem tudják képzelni.
Sokan azt szeretnék, ha Isten fellépne a televízióban, az ENSZ közgyűlése előtt New Yorkban, utcáinkon és tereinken; ha megszüntetné a világban tomboló éhínséget, nyomort, a véres kegyetlenkedéseket és a terrorista robbantásokat. Szeretnék, ha ököllel sújtana le az istentelenek hadára. De mindig a másikra.
Többen emberi elképzeléseik szerint szeretnék keresni az Istent. Elfelejtik, hogy Isten nem játékszer, madzagon ráncigálható báb, amelyet az ember tetszése szerint alakíthat. Ők azt szeretnék, ha Isten kényük-kedvük szerint alávetné magát az ember egyeduralomra törő vágyainak, és olyannak mutatná meg magát, amilyennek az ember Istent látni szeretné. Hitünk Istene azonban teljesen eltér az emberi elvárásoktól. Isten a Szeretet. Szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Isten Jézus Krisztus szeretete és megaláztatása által mutatta meg valójában, hogy Ő kicsoda. Jézus életét adta érettünk, hogy örök életünk legyen Vele a mennyben. Ehhez azonban hallgatnunk kell szavára és követnünk kell őt, amint erre Szent Pál figyelmeztetett: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.”
Lev Tolsztoj egyik művében egy királyról ír, aki látni szerette volna az Istent, de senki sem tudta őt megmutatni neki. Végül az egyik pásztorlegényről az a hír járta, hogy teljesítheti a király óhaját. A király magához hívatta a pásztorlegényt, aki rögtön rendkívüli felhívással lepte meg urát: Ha látni akarja Istent, szálljon le trónjáról és cseréljen ruhát vele. A király teljesítette a furcsa kérést és magára öltötte a pásztorlegény rongyos ruháit. Leszállt trónjáról és ennek lépcsői elé állt. Ekkor feltekintett a mélyből és hangosan felkiáltott: Látom az Istent!
A nagyheti szertartásokban átéljük Isten leereszkedését trónjáról és önmaga kiüresítését érettünk. Jézus önként vállalt megaláztatása szégyenbe ejti a gőgös embert.
Tolsztoj királyához hasonlóan szálljunk le az emberi gőg magasztos trónjáról és öltsük magunkra Krisztust!
Rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e az Istent.
Séi Telegráf 1998/3.
