Rohanunk, lazítunk, összegzünk?
4. nap 2010.01.19. (kedd)
Amikor az autóval kihajtottunk a vámterületrol, az elso dolgunk volt szerelo után nézni. Barátom egy kútnál tájékozódott, és az iránymutatás alapján Nádor felé vettük az irányt. Nem sok bizalmunk volt a helyi garázsok (ezek a kis autószerelo muhelyek) iránt, de mégis megálltunk egy elott, bízva szerencsénkben. Ami itt történt, meglepett mindkettonket.
Szívélyesen fogadtak. Konstatálták a hibát és azonnal a kölcsönkapott szíj helyett, egy a szélességi méreteiben is megfelelo megvásárlásához kérték pénzügyi támogatásunkat.
A teljes cikk olvasásához kattints a részletekre!
4. nap 2010.01.19. (kedd)
Amikor az autóval kihajtottunk a vámterületrol, az elso dolgunk volt szerelo után nézni. Barátom egy kútnál tájékozódott, és az iránymutatás alapján Nádor felé vettük az irányt. Nem sok bizalmunk volt a helyi garázsok (ezek a kis autószerelo muhelyek) iránt, de mégis megálltunk egy elott, bízva szerencsénkben. Ami itt történt, meglepett mindkettonket.
Szívélyesen fogadtak. Konstatálták a hibát és azonnal a kölcsönkapott szíj helyett, egy a szélességi méreteiben is megfelelo megvásárlásához kérték pénzügyi támogatásunkat.
Zsolti barátom elsétált a szerelovel egy néhány száz méterre lévo garázsba, ahol a mennyezetrol lelógó több száz szíj közül kiválasztották a nekünk megfelelot. Rövidke szerelés, és az autó újra útra kész. A hozzáértésük példátlan, a munka tökéletes. Az ár? Nevetséges. 25 Euro.
Minden gondunk elmúlt, még az is, amire nem adtunk javítási rmegbízást – az autó immárom nem eszi az olajat. Eddig 400km/l. Most csekély 1000km/l.
Nagyon óvatosan elindultunk a mezonnyel. Navigáció, felszabadult öröm. Autózgatunk, nézelodünk, beszélgetünk. Gyanús, hogy se közel, se távol nincs egyetlen Bamakos autó. Térképünk nincs és biztosak vagyunk benne, hogy eltévedtünk. Nem baj. Szebbnél szebb tájakon járunk az Atlasz hegységben.
Érintetlen területek, ahol csak a helyi touraegek élnek. Legeltetik állataikat és oszintén mosolyognak ránk, amikor elhaladunk mellettük. (Errol majd egy részletesebb beszámolóban írnék. Megható és elgondolkodtató ezeknek az embereknek a szívélyessége. Egyszeru, de láthatóan boldog élete.)
A mezonytol nagyon lemaradtunk. Több mint négyszáz kilométer. A különbség csökken, de a tegnapi izgalmak megszívtak bennünket. Fáradtak vagyunk. A navigációnkkal probléma van és térképet sehol nem kapunk.
Az útbaigazítások ellentmondóak. Öt emberbol ketto északra, ketto délre, egy pedig keletre küld. Ha viszont mutatom az irányt, hogy arra jó felé megyünk, akkor azonnal rávágják, hogy igen. Na, persze nem, de olyan kedvesek, hogy nem akarnak ellentmondani. így kerül az ember a másik udvariassága és jó szándéka miatt a saját csapdájába.
Az útbaigazításokat vagy szemcseppel (Zsolt állapítja meg a rászorultságot, indokoltságot, otthon sem lehet mindenkinek csak úgy gyógyszereket adni), vagy jegyzetfüzettel, tollal, nyalókával honoráljuk. Nagyon örülnek mindennek, láthatóan jó helyre kerül minden.
Este 8 órakor kb. 280 Km-es a lemaradásunk. Egy csodálatos városkába érünk.
Ifran. Egyetemváros. Úgy döntöttünk, hogy itt éjszakázunk. A város szívében található szállodában vettünk ki egy szobát. Hatalmas. Hálószoba, konyha, nappali, fürdo. Kettonknek 70 Euro.
Vacsora steak mellé olivabogyó, valami arab öntet. Engem a tunéziai ízvilágra emlékeztet. Sör helyett egy mosolyt kaptunk. (Arab ország, Allah nem nézi jó szemmel a bódult híveket. Keményen büntet.)
Reggel kipihenve ébredtünk. Fél kilenckor az étteremben nyoma sem volt senkinek, aki reggelit tudott volna adni, de legalább nem kérték el az árát.
Útra keltünk a mezony után.
Pusztai László