Az ezeregy éjszaka csodája
5. nap 2010.01.20. (szerda)
A reggeli autótakarításkor ki akartam dobni a Pesti Est – meglehetosen viseltes – különszámát, amiben a Bamako úttal kapcsolatos információk, cikkek és reklámok volt. Mondom Zsoltnak: „kidobom”.
– Ne dobd ki, jó lesz még valamire!
Mi a fenére, gondoltam és rögtön átvillant rajtam, hogy ebben van egy térkép az útvonalról.
– Te, Zsolt! – mondom. – Ne használjuk a Pesti Estben lévo térképet?
Elképedtünk, hogy volt térképünk az elmúlt napon is, de nem jutott eszünkbe.
A teljes cikk olvasásához kattints a részletekre!
5. nap 2010.01.20. (szerda)
A reggeli autótakarításkor ki akartam dobni a Pesti Est – meglehetosen viseltes – különszámát, amiben a Bamako úttal kapcsolatos információk, cikkek és reklámok volt. Mondom Zsoltnak: „kidobom”.
– Ne dobd ki, jó lesz még valamire!
Mi a fenére, gondoltam és rögtön átvillant rajtam, hogy ebben van egy térkép az útvonalról.
– Te, Zsolt! – mondom. – Ne használjuk a Pesti Estben lévo térképet?
Elképedtünk, hogy volt térképünk az elmúlt napon is, de nem jutott eszünkbe. A térkép segítségével már könnyedén beálltunk a Bamakos útvonalra és kora délután megérkeztünk Merzouga mellett lévo táborhelyre.
Láthatóan megcsappant a mezony. Sokan elindultak Mauritániába, de sok lerobbant autó maradt szanaszét az országban, a helyi szerelomesterek és szállodások nagy örömére.
Azonnal a mentosökhöz mentünk, hogy egy pálinkával megköszönve segítségüket, visszaadjuk az ékszíjat. Nekik is volt pálinkájuk. Azt is megkóstoltuk, aztán a miénket, aztán az övékét…
A hely egy sivatagi oázis. Hatalmas épületegyüttes – már egy oázishoz képest. Belül minden csupa szonyeg és csempe. Félhomály és amolyan arabillatú füst gomolyog. Bámulatos látvány.
Szobát keresünk. Egy megtermett arab ember – a tulaj – segít készségesen. Sajnálattal közli, hogy már nincs szobája, de csodálatos sátrai vannak. 80 Euro vacsorával, reggelivel. Nyájasan invitál, nézzük meg.
Kiléptünk az épületbol és megdöbbenésemre azt látom, hogy a sivatagi homokot leszonyegezték. 3 méter szélesen és végig, ahol megyünk, ilyen perzsa szeru szonyeg van leterítve. Nagyon kellemes, mert az ember nem süllyed el a porban, de érzi a homok melegét és puhaságát.
A sátortábor, több egymás mellé, szonyegbol épült 2-4 ágyas sátorból áll. Van belole, két utcányi. A sátrak között természetesen szonyeg. A földre állított kis lampionok, lobogó, halvány fénye mutatja az utat, a most már vak sötétségbe burkolózott sivatagban. A sátor pányva köteleit gondosan párnával leterítik, hogy a fáradt – ittas – utazó át ne essen rajta, ha pedig átesik, akkor legalább puhára.
A 4-es sátorban, két ágy, egy asztalka. Szonyeg, alul, felül, kívül, belül. Komfortjában nem 80 Euro, de mivel olyan, amit a filmekben lát csak az ember, úgy döntünk, kipróbáljuk. Kivettük.
Könnyu büféasztalos vacsora reggeli. Meg vagyunk elégedve. A fogyókúra ugrott, de ahogy megállapodtunk, az a két hét az ördögé.
A zuhanyzó WC a foépületben. A szállóvendégek összetétele és mennyiségéhez képest tiszta. A használt WC papírt nem a WC-ben, hanem egy kosárban gyujtik. Lehet, hogy a helyi ANTSZ-nek kell. Én nem tudom megszokni. Mindegy. Törlés, célzás, talál. Nem talál. Körülnéztem. Nem látta senki. Marad. Megjegyzem, másoknak sem mindig sikerült. Reggelre már be sem nagyon lehetett menni a sok sikertelen találat miatt. (Hölgyeknek nem ajánlom.)
A környék hangos. Beköltözött a civilizáció, úgy 80 terepjáróval, szervizkamionnal. A szervizeseknek rengetek dolguk van. A technikai sorban adja fel. Flex hangja, kopácsolás, ittas kiabálás. Elokerülnek a szilveszteri petárdák, tuzi játékok. Nem sok van belolük, de arra jók, hogy az ég felé tereljék tekintetünket.
A Holdnak gyönyöru, hatalmas udvara van, a csillagok ragyognak a sivatag felett. A horizonton a dunék sötét kontúrjai vezetik a szemet. Ég és föld összeér. Mesés.
Pusztai László