Napkelte a sivatag dunéi felett
6. nap 2010.01.21. (csütörtök)
Korán keltünk. Kaptunk a lehetoségen és elindultunk a dunékre napfelkeltét fényképezni. A táborban álmos készülodés. Az angol taxi mellett kissátor.
Gyenge fény szurodik át. Kávéillat. Ahogy elhagytuk a tábor területét, kedves, mosolygós beduin ember szegodik mellénk és lelkesen magyarázza, hogy rövidesen felkel a nap. Mutatja merre, és már viszi is a fényképezogépet állványostól. Franciául végig kommentálja az utat. Mutogat, mosolyog. Mi is mosolygunk, de csak sejtjük, mit akar. A Dakar rally útvonalán vagyunk. Itt mentek a hatalmas gyors autók – mutatja. Módszeresen halad a dunék között.
Nem vágja le az utat, nem mászik és erolködik fölöslegesen. Én igen.
Lihegek, ki vagyok fulladva. A túrapapucsom megtelik, kiürül. A tegnap még meleg homok, reggelre áthult és égetoen hideg. A levego is huvös.
A teljes cikk olvasásához kattints a részletekre!
6. nap 2010.01.21. (csütörtök)
Korán keltünk. Kaptunk a lehetoségen, és elindultunk a dunékre napfelkeltét fényképezni. A táborban álmos készülodés. Az angol taxi mellett kissátor.
Gyenge fény szurodik át. Kávéillat. Ahogy elhagytuk a tábor területét, kedves, mosolygós beduin ember szegodik mellénk és lelkesen magyarázza, hogy rövidesen felkel a nap. Mutatja merre, és már viszi is a fényképezogépet állványostól. Franciául végig kommentálja az utat. Mutogat, mosolyog. Mi is mosolygunk, de csak sejtjük, mit akar. A Dakar rally útvonalán vagyunk. Itt mentek a hatalmas gyors autók – mutatja. Módszeresen halad a dunék között. Nem vágja le az utat, nem mászik és erolködik fölöslegesen. Én igen.
Lihegek, ki vagyok fulladva. A túrapapucsom megtelik, kiürül. A tegnap még meleg homok, reggelre áthult és „égetoen” hideg. A levego is huvös.
Elérkezünk a kiszemelt helyre. Felállítom az állványt, beállítom a gépet. Várakozunk. Zsolt fázik, a beduin azonnal észreveszi. Elszalad. Hoz valamilyen száraz fufélét, fát. A homokban kis öblöt alakít ki a kezével. Beteszi a füvet, fát. Egy pillanat és lobog a tuz. Mezítelen lábát emeli.
Mutatja milyen meleg. Tegyük oda a kezünket a tuz fölé. Dörzsöli a kezünket, mintha az Antarktisz hidege mardosná. (Érdekes, hogy ok az emberi érintést természetesnek veszik. Melegséget ad, ahogy szeretettel gondoskodik.) Várakozunk.
Elhúzódik, összekuporodva leheveredik a homokba. Csendben van. A homokban egy kis területet a tenyerével elsimít. Apró fadarabot vesz ki a homokból!? A semmibol? Rajzolni kezd. Lassan, finom mozdulatokkal. A vékonyka vonalak lassan életre kelnek. Skorpiót formál a sivatag sárga homokja. Mellette pálmafa, majd egy dromedár.
Az alkotás pillanatai magányosak. Elkészül. Vár. Ránk néz, mosolyog. Néhány fotó. Látja, hogy végeztünk. Tenyerével elhúzza a homokot, a mu a sivatagba fordul. Soha senki nem láthatja ismét a maga valóságában, környezetében.
Azt gondolom, hogy olyat kaptunk az élettol, amit csak hárman láthattunk. A beduin, Zsolt és én.
A horizonton bekukucskál a Nap, mintha csak bekukucskálna az életünk ezen pillanatába. Egyre feljebb kúszik, és már borünkön érezzük erejét.
Néhány fotó és visszaindulunk a táborba. A beduin hozza a gépet, majd megáll. Jelzi, hogy o nem mehet tovább. Nem kívánatos a tábor körül, mert zavarja az üzleti érdekeket.
Újra lekuporodik és táskájából ajándéktárgyakat vesz elo. Újságpapírra rakja. Franciául beszél. Elmondja, hogy nagy családja van és ok az ajándéktárgyak készítésébol, értékesítésébol élnek.
Két darabot kiveszünk. 65 Euro. Rajzolja fordítva a homokba. (5-ös és elé a 6-os) Megalkuszunk.
Kérjük, várjon. Zsolt elszaladt, hozott szemcseppet.
A beduin nagyon boldog. Elköszönt, majd eltunt a dunék között. Valószínuleg az élet ennyi közös élményt szervezett nekünk. Nem találkozunk már többé…
Köszönjük!
Az eligazításon megkaptuk az itinert. Elindulunk a kaland útvonalon. Eseménytelen zötykölodés. Este szállodakeresés. Pihenés.
Pusztai László