Régi értékünk, falunk neve
Régi értékünk: falunk neve, mögötte sok talány rejlik. Egyszerű szó, az idegent mégis töprengésre készteti, kétszer is megnézi, átkereszteli, aztán javítani akarja és végül rosszul írja le. “Tessék mondani, minek a rövidítése ez?” – kérdezik néha a Sé szót olvasva. Nem más, mint a négy kétbetűs magyarországi település – Ág, Bő, Őr és Sé – egyike.
A falu nevét a Séi Települési Értéktár Bizottság javaslatára Sé Község Önkormányzata 2015-ben Helyi értékké nyilvánította. Most messziről láthatóan a falu főutcáján fogadja a két betű az ide látogatót. A volt mély árok parkosítása folyamatban van, fák, bokrok kerülnek még ide.
1864-ben Pesty Frigyes adatokat gyűjtött országos helységnévgyűjteménye számára. Az általa feltett kérdésekre Szakály Imre községi bíró válaszolt: “Sé a nevét hihetőleg onnan kaphatta, hogy kezdetben se falu, se major, hanem valami veteményes séta lehetett.” A község legkorábbi említéséről pontos adatot nem tudtak. A dozmati plébánia anyakönyveire utalva megjegyzik, hogy a község már 1700-ban létezett. Sétahely tehát? Nem, a szó eredete sokkal régebbi.
Nyugat-Magyarország a honfoglalás során első időktől kezdve a magyarság szállásterülete volt. Dr. Bakay Kornél régész szerint a magyarok korai megtelepedését a helynevek bizonyítják. Acsád, Bozsok, Bucsu, Cák, Herény, Káld, Keléd, Nyőgér, Surány, Sitke, Sé, Vát, Viszák stb. mind-mind ősmagyar eredetű név. Klasszikus, gazdag emlékanyag a hazára találás időszakából (pl. tarsolylemez, arany és ezüst övveret, szablya) Sében nem került elő. Legfontosabb leletünk, legősibb magyar emlékünk, honfoglalás kori kincsünk falunk neve: Sé.
A Földrajzi nevek etimológiai szótára így ír: “a Monostorapáti határában egy süppedékes, lapályos, vizenyős rétet jelölő Sévölgy (Sédvölgy) helynév alapján arra gondolhatunk, hogy a Sé szó talán a séd = sét ‘patakocska, csermely’ főnévből keletkezett.” A község neve finn-ugor származék. Patak menti falut jelentett. A falu korábban Kis-Séből és Nagy-Séből állt. A település két patak partján létesült, az egyik az Arany-patak, a másik a Szünösei-patak. A név tehát térszíni formára utal. Kis-Sé a Szünösei-pataktól keletre eső falucska elnevezése volt. A patak természetes határvonalként szerepelt.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a “sé” alakkal nem foglalkozik, csak a “séd”-del és ennek alakváltozataival: sedu, sced, syg, sidi, ség, sewd, sét, síd. Ezek jelentését “forrás, patak” szavakban adja meg. Dr. Palkó István szerint nyitott kérdés, további kutatásra vár a legrégebbi sedu alak, amelyet egyes kutatók sumír-nak vélnek és jelentését ‘patak, áradó víz’ szavakban határozzák meg.
1996 decemberében egy különös kutató látogatott el Sébe. A falu neve felől érdeklődött. Aztán szinte meg sem várva a választ, belefogott egy felettébb izgalmas nyelvészeti előadásba. “A magyar nyelv a finn-ugor nyelvcsaládba tartozik. Ezt minden általános iskolában megtanítják. A magyar nyelvtudomány azonban egy kézlegyintéssel elintézi azokat a tudósokat, akik nyelvünket a héberrel, a sumérral, vagy éppen a japánnal rokonítják.” – kezdte dr. Kazár Lajos.
A japán nyelvet kitűnően beszélő, összehasonlító nyelvészettel foglalkozó kutató úgy véli, hogy az ójapán, illetve az ómagyar nyelv sok rokon vonással bír. Lássunk néhány szómegfelelést! Jo-si, japánul jó, a magyarban jó. Ito-si, a japánban szeretett, édes, a magyarban édes. Kijo-si japánul gyönyörű, a magyarban ki/j/es.
A japán se szó patakot, áramlatot jelent. Ejtése: ‘szé’. Az s-ezés és sz-ezés a magyarban is megfigyelhető: pl. sövény – sző. Az urali nyelvek egyikében sem található meg a víznek ilyen megnevezése, de a japánban igen. Ilyen rövid alakban a szó csak Sében él. Máshol használatos alakjai: Séd, Ség. Pl. Hidegség, Mélyséd vagy Veszprém Séd nevű folyóvize. Az ójapán tu szó tavat jelent, a midzuszóról azt gyanítja dr. Kazár, hogy a magyar víz-nek felel meg.
Milyen eredetű tehát a név, mennyire régi? Ebben a kérdésben nem tudunk igazságot tenni. Döntsék el a kutatók! Egy biztos: az ősmagyarok sokáig használták a séd szót a kis vízfolyások jelölésére. Később tért át nyelvhasználatunk szláv hatásra a potok, majd utóbb a patak megnevezésre.
A község neve a különböző okmányokban az alábbi változatokban szerepel. (A lista nem teljes, kis válogatást közlünk. Az összeállítás elkészítéséhez a Vas Megyei Levéltár Helytörténeti lexikonjának cédulaanyagát is felhasználtuk.)
- villa Sye, a Szünöse-patak melletti Zynsa határleírásában említik. János, soproni nádorispán elveszi Weltől, a Szt. Viden élő várnagytól Zynsa pusztát és Imre magiszternek (Páris fiának ígéri) (Urkundenbuch des Burgenlandes II. 295.)
- Sye(Vasvári káptalan oklevele. Dl. 69. 987.)
- See (Zsigmondkori oklevéltár. II/1. Összeáll. Mályusz Elemér Bp., 1953.)
- Sye(a Sye családnak adományozott címeres nemeslevélben)
- Si/j/e, Sye(Veszpr. kápt. orsz. Llt.)
- Alsosije, Felsewsije(OL. Dic. Vas . k. E 158. /Fol. 289. 290.)
- Kijs Sije, Nagij Sije(OL. E 158. Dic. Vas III/1. köt. Fol. 174.)
- Seij(Dic. Vas III/ 2. köt. Fol. 386/2.)
- Kiss Seij, Nagy Seij(OL. E 158. Dic. Vas III/2. köt. Fol. 519.)
- Kys Sei, Nagy Sei(P 123. Esterházy hg. lt. Miklós nádor iratai. 3. rsz. cs. II./g.)
- Kiss Sée(Vasvári káptalan jegyzőkönyvei. 139. sz. bej.)
- Kis Séé(A község határleírása. VamL.)
- Seé, Kis Seé és Nagy Seé egyesítéséből jött létre.
- Sé(Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 4. Vas megye, Bp., 1993. 283.)
Az iratokat áttanulmányozva feltűnt, milyen sok változata létezett községünk nevének. Egységes nyelvi normáról, szabályozott helyesírásról a XIX. sz. közepéig alig beszélhetünk. Helyesírásunk történetének rendkívül nyugtalan évszázadait jól szemlélteti a Sé szó írása. A magánhangzó hosszúságának a jelölése nem következetes, használata szeszélyes, a XVIII. sz. elejétől azonban a jelölés ebből a szempontból egyre pontosabbá válik.
A falunév leírásában az iratok készítői megpróbálták visszaadni a hallott szót. A szóalakokból következtetni tudunk a lakosság nyelvi szokásaira, a helyi nyelvjárásra. Az oklevelek tanúsága szerint Sé község nevét a XIV. sz. végén ie kettőshangzóval (diftongus) ejtették. Ez a diftongus nem tűnt el nyomtalanul. Ha jól fülelünk, még mindig felfedezhetjük az idősebb séiek vagy éppen nyugati szomszédaink, az ondódiak beszédében.
Sének a múltban német neve is volt. 1864-ben Grosz Seibing, illetve Klein Schiebing alakokat jelöltek meg Pesty Frigyes kérdésére a helyiek. Moór Elemér foglalkozott e nevek keletkezésével 1936-ban. A Schiebing szó a magyar Siében szóból vezethető le. A német -ing végződés a magyar -ben helyrag megfelelője. A szerző úgy véli, hogy a magyar szó átvétele valamikor az 1250 és 1400 közötti időszakra esett. A monyorókeréki Elderbach család befolyásos család volt a XIV. és a XV. században a Pinka környékén. (1455. évben Elderbach Berthold sok érdemére való tekintettel megkapja V. László királytól a pornói apátság kegyúri jogát.) Német telepeseik megjelentek Náraiban (Nahring), Toronyban (Türnling) és Sében is.
A német elnevezés a múlt század végétől feledésbe merült, ma már Ausztriában sem használják.
Sörös István polgármester