Régi értékünk, falunk neve

Régi értékünk: falunk neve, mögötte sok talány rejlik. Egyszerű szó, az idegent mégis töprengésre készteti, kétszer is megnézi, átkereszteli, aztán javítani akarja és végül rosszul írja le. “Tessék mondani, minek a rövidítése ez?” – kérdezik néha a Sé szót olvasva. Nem más, mint a négy kétbetűs magyarországi település – Ág, Bő, Őr és Sé – egyike.

A falu nevét a Séi Települési Értéktár Bizottság javaslatára Sé Község Önkormányzata 2015-ben Helyi értékké nyilvánította. Most messziről láthatóan a falu főutcáján fogadja a két betű az ide látogatót. A volt mély árok parkosítása folyamatban van, fák, bokrok kerülnek még ide.

1864-ben Pesty Frigyes adatokat gyűjtött országos helységnévgyűjteménye számára. Az általa feltett kérdésekre Szakály Imre községi bíró válaszolt: “Sé a nevét hihetőleg onnan kaphatta, hogy kezdetben se falu, se major, hanem valami veteményes séta lehetett.” A község legkorábbi említéséről pontos adatot nem tudtak. A dozmati plébánia anyakönyveire utalva megjegyzik, hogy a község már 1700-ban létezett. Sétahely tehát? Nem, a szó eredete sokkal régebbi.

Nyugat-Magyarország a honfoglalás során első időktől kezdve a magyarság szállásterülete volt. Dr. Bakay Kornél régész szerint a magyarok korai megtelepedését a helynevek bizonyítják. Acsád, Bozsok, Bucsu, Cák, Herény, Káld, Keléd, Nyőgér, Surány, Sitke, , Vát, Viszák stb. mind-mind ősmagyar eredetű név. Klasszikus, gazdag emlékanyag a hazára találás időszakából (pl. tarsolylemez, arany és ezüst övveret, szablya) Sében nem került elő. Legfontosabb leletünk, legősibb magyar emlékünk, honfoglalás kori kincsünk falunk neve: Sé.

A Földrajzi nevek etimológiai szótára így ír: “a Monostorapáti határában egy süppedékes, lapályos, vizenyős rétet jelölő Sévölgy (Sédvölgy) helynév alapján arra gondolhatunk, hogy a Sé szó talán a séd = sét ‘patakocska, csermely’ főnévből keletkezett.” A község neve finn-ugor származék. Patak menti falut jelentett. A falu korábban Kis-Séből és Nagy-Séből állt. A település két patak partján létesült, az egyik az Arany-patak, a másik a Szünösei-patak. A név tehát térszíni formára utal. Kis-Sé a Szünösei-pataktól keletre eső falucska elnevezése volt. A patak természetes határvonalként szerepelt.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a “sé” alakkal nem foglalkozik, csak a “séd”-del és ennek alakváltozataival: sedu, sced, syg, sidi, ség, sewd, sét, síd. Ezek jelentését “forrás, patak” szavakban adja meg. Dr. Palkó István szerint nyitott kérdés, további kutatásra vár a legrégebbi sedu alak, amelyet egyes kutatók sumír-nak vélnek és jelentését ‘patak, áradó víz’ szavakban határozzák meg.

1996 decemberében egy különös kutató látogatott el Sébe. A falu neve felől érdeklődött. Aztán szinte meg sem várva a választ, belefogott egy felettébb izgalmas nyelvészeti előadásba. “A magyar nyelv a finn-ugor nyelvcsaládba tartozik. Ezt minden általános iskolában megtanítják. A magyar nyelvtudomány azonban egy kézlegyintéssel elintézi azokat a tudósokat, akik nyelvünket a héberrel, a sumérral, vagy éppen a japánnal rokonítják.” – kezdte dr. Kazár Lajos.

A japán nyelvet kitűnően beszélő, összehasonlító nyelvészettel foglalkozó kutató úgy véli, hogy az ójapán, illetve az ómagyar nyelv sok rokon vonással bír. Lássunk néhány szómegfelelést! Jo-si, japánul jó, a magyarban . Ito-si, a japánban szeretett, édes, a magyarban édes. Kijo-si japánul gyönyörű, a magyarban ki/j/es.

A japán se szó patakot, áramlatot jelent. Ejtése: ‘szé’. Az s-ezés és sz-ezés a magyarban is megfigyelhető: pl. sövény – sző. Az urali nyelvek egyikében sem található meg a víznek ilyen megnevezése, de a japánban igen. Ilyen rövid alakban a szó csak Sében él. Máshol használatos alakjai: Séd, Ség. Pl. Hidegség, Mélyséd vagy Veszprém Séd nevű folyóvize. Az ójapán tu szó tavat jelent, a midzuszóról azt gyanítja dr. Kazár, hogy a magyar víz-nek felel meg.

Milyen eredetű tehát a név, mennyire régi? Ebben a kérdésben nem tudunk igazságot tenni. Döntsék el a kutatók! Egy biztos: az ősmagyarok sokáig használták a séd szót a kis vízfolyások jelölésére. Később tért át nyelvhasználatunk szláv hatásra a potok, majd utóbb a patak megnevezésre.

A község neve a különböző okmányokban az alábbi változatokban szerepel. (A lista nem teljes, kis válogatást közlünk. Az összeállítás elkészítéséhez a Vas Megyei Levéltár Helytörténeti lexikonjának cédulaanyagát is felhasználtuk.)

  1. villa Sye, a Szünöse-patak melletti Zynsa határleírásában említik. János, soproni nádorispán elveszi Weltől, a Szt. Viden élő várnagytól Zynsa pusztát és Imre magiszternek (Páris fiának ígéri) (Urkundenbuch des Burgenlandes II. 295.)
  2. Sye(Vasvári káptalan oklevele. Dl. 69. 987.)
  3. See (Zsigmondkori oklevéltár. II/1. Összeáll. Mályusz Elemér Bp., 1953.)
  4. Sye(a Sye családnak adományozott címeres nemeslevélben)
  5. Si/j/eSye(Veszpr. kápt. orsz. Llt.)
  6. AlsosijeFelsewsije(OL. Dic. Vas . k. E 158. /Fol. 289. 290.)
  7. Kijs SijeNagij Sije(OL. E 158. Dic. Vas III/1. köt. Fol. 174.)
  8. Seij(Dic. Vas III/ 2. köt. Fol. 386/2.)
  9. Kiss SeijNagy Seij(OL. E 158. Dic. Vas III/2. köt. Fol. 519.)
  10. Kys SeiNagy Sei(P 123. Esterházy hg. lt. Miklós nádor iratai. 3. rsz. cs. II./g.)
  11. Kiss Sée(Vasvári káptalan jegyzőkönyvei. 139. sz. bej.)
  12. Kis Séé(A község határleírása. VamL.)
  13. Seé, Kis Seé és Nagy Seé egyesítéséből jött létre.
  14. (Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 4. Vas megye, Bp., 1993. 283.)

Az iratokat áttanulmányozva feltűnt, milyen sok változata létezett községünk nevének. Egységes nyelvi normáról, szabályozott helyesírásról a XIX. sz. közepéig alig beszélhetünk. Helyesírásunk történetének rendkívül nyugtalan évszázadait jól szemlélteti a Sé szó írása. A magánhangzó hosszúságának a jelölése nem következetes, használata szeszélyes, a XVIII. sz. elejétől azonban a jelölés ebből a szempontból egyre pontosabbá válik.

A falunév leírásában az iratok készítői megpróbálták visszaadni a hallott szót. A szóalakokból következtetni tudunk a lakosság nyelvi szokásaira, a helyi nyelvjárásra. Az oklevelek tanúsága szerint Sé község nevét a XIV. sz. végén ie kettőshangzóval (diftongus) ejtették. Ez a diftongus nem tűnt el nyomtalanul. Ha jól fülelünk, még mindig felfedezhetjük az idősebb séiek vagy éppen nyugati szomszédaink, az ondódiak beszédében.

Sének a múltban német neve is volt. 1864-ben Grosz Seibing, illetve Klein Schiebing alakokat jelöltek meg Pesty Frigyes kérdésére a helyiek. Moór Elemér foglalkozott e nevek keletkezésével 1936-ban. A Schiebing szó a magyar Siében szóból vezethető le. A német -ing végződés a magyar -ben helyrag megfelelője. A szerző úgy véli, hogy a magyar szó átvétele valamikor az 1250 és 1400 közötti időszakra esett. A monyorókeréki Elderbach család befolyásos család volt a XIV. és a XV. században a Pinka környékén. (1455. évben Elderbach Berthold sok érdemére való tekintettel megkapja V. László királytól a pornói apátság kegyúri jogát.) Német telepeseik megjelentek Náraiban (Nahring), Toronyban (Türnling) és Sében is.

A német elnevezés a múlt század végétől feledésbe merült, ma már Ausztriában sem használják.

Sörös István polgármester

Ossza meg, ha tetszett!
error

 Archívum

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ További információ a cookie-kezelésről