70 éve történt
A séi népiskola 1944/45-ös tanéve is úgy kezdõdött, akár a többi. Várhegyi Károly tanító vezetésével a tanulók reggel istentiszteleten vettek részt az oladi templomban. Az évnyitó ünnepély után a gyerekek elvonultak az iskola zászlója elõtt. Legelsõ nap az 5. osztályos tanulók a mondák csodaszarvasáról tanultak, az elsõsök a sok, kevés, semmi fogalmával ismerkedtek számtanórán. Két nap múlva, szeptember 6-án csak három gyerek hiányzott az iskolapadból, de így is hatvan tanítvány figyelte tanítója szavát. A napló szerint 10 óráig négy úgynevezett „hangos” órát tartottak. Ezután 11 óráig légiriadó miatt a tanítás szünetelt. A riadó után a 3. osztályosok a pórul járt kis huszárról írtak fogalmazást, a földrajzóra témája pedig a Bánát és a Bácska volt. Déltõl ismét szünetelt a tanítás, szintén légiriadó miatt… Az írás további olvasásához kattints a címre! A séi népiskola 1944/45-ös tanéve is úgy kezdõdött, akár a többi. Várhegyi Károly tanító vezetésével a tanulók reggel istentiszteleten vettek részt az oladi templomban. Az évnyitó ünnepély után a gyerekek elvonultak az iskola zászlója elõtt. Legelsõ nap az 5. osztályos tanulók a mondák csodaszarvasáról tanultak, az elsõsök a sok, kevés, semmi fogalmával ismerkedtek számtanórán. Két nap múlva, szeptember 6-án csak három gyerek hiányzott az iskolapadból, de így is hatvan tanítvány figyelte tanítója szavát. A napló szerint 10 óráig négy úgynevezett „hangos” órát tartottak. Ezután 11 óráig légiriadó miatt a tanítás szünetelt. A riadó után a 3. osztályosok a pórul járt kis huszárról írtak fogalmazást, a földrajzóra témája pedig a Bánát és a Bácska volt. Déltõl ismét szünetelt a tanítás, szintén légiriadó miatt. A tanév során áprilisig 11 alkalommal találunk bejegyzést a légiriadóra vonatkozóan. A leghosszabb szünet három órás volt. Nagyobb repülõgépmozgás esetén nem tartottak órát a riadó után, hanem hazaengedték a gyerekeket. Októberben a 6. osztályosok „Menekültek jöttek…” címmel írtak fogalmazást. A fenyegetõ vész jobbára délelõtt érkezett. Novemberben ezért már csak délután kettõtõl négy óráig tartottak órákat. A tanító feladta a házi feladatokat, kicsit ellenõrizték a megoldásokat, aztán mindenki készült, ahogy tudott. November 8-tól csütörtökön, pénteken és szombaton már nem volt tanítás. 27-tõl a tantermet katonai elszállásolás céljára vették igénybe. Egy hét múlva, december 4-én másfél órás foglalkozást tartottak a hat évfolyam számára. A gyerekeket „nevelõ intelmekkel” látták el. Különös virgácsot kapott a falu lakossága másnap: a tanterembe bevonultak a német katonák. A terem innentõl az „SS 28433.” Dienststelle III. Kdo. szálláshelye. 1945. január 23-ig vette igénybe ez az alakulat az iskolát. Õket a Kfz.-Werkstattzug (o) d. Lw. 103/ XVII. katonái követték. A mûszaki alakulat feladata az lehetett, hogy készüljenek fel az érkezõ szovjet katonákkal szembeni védelemre. Január 20-tól a férfiakat honvédelmi munkára rendelték ki. A német alakulat távozása után ismét megkezdõdött a délutáni tanítás. Az elsõsök az f betû írásával foglalkoztak. A hatodikosok Orosz-Ázsia földrajzával ismerkedtek. Február közepétõl nagyrészt a „tekintetes asszony”, Várhegyi tanító úr felesége tartotta az órákat, sokszor 3.30-tól 5 óráig. Március 23-án iskolai felügyelõ vett részt a kicsiknek tartott délutáni két harminc perces órán. A második osztályosok a „Magyar vagyok” címû olvasmányt tárgyalták. Innentõl kezdve április 16-ig nem volt tanítás, a napló semmiféle bejegyzést nem tartalmaz. Az iskolai élet 16-tól visszatért a megszokott kerékvágásba. A tanulók újra reggel nyolc órára mentek iskolába és egy óráig tartózkodtak ott. A hatvan tanuló helyett 29 – 45 tanuló látogatta az órákat. Nem tudjuk a többiek hiányzásának okát. A tanító júniusban igazoló eljáráson vett részt Szombathelyen. Nem ismert, miért és ki elõtt kellett igazolnia magát. A rémálomszerû tanév július 7-én ért véget.