Kedves Séiek!

Sey Gábor beszámolóját osszuk meg a találkozóról:

„Harminchét évvel ezelőtt, 1985-ben jártunk először a községben, ahonnan eleink 1751-ben szétköltöztek az ország számos településére. E látogatásunkkor még gondolni sem mertünk arra, hogy valaha is élő lesz a család kapcsolata azzal a faluval, ahonnan igazoltan 1234-ig nyúló gyökereink erednek. 1996-ban már a község vezetésének meghívására „utaztunk fel” Sébe egy kulturális program keretében rendezett találkozóra, amit a millennium zászlóátadási ünnepségen való részvétel követett. 2000-től ez évig 11 „nagycsalád”-i találkozón látogattunk Sébe, s itt voltunk több a falu életében jelentőséggel bíró rendezvényen – faluház avatón, alapítványi rendezvényen, falunapon, filmbemutatón, díszpolgár avatón, stb. A pandémia miatt az idei 12. találkozónkra négy év kihagyása után került sor..

Örömmel „látogattunk fel” falunkba, s már ideérkezésünkkor szembesültünk vele, hogy az elmúlt években is jól látható fejlődésen ment át a község. A Faluház mellett épülő óvoda és játszótér látványa melegséggel töltötte el a szívünket.

Szokás szerint találkozónkat a Faluházban tartottuk, ahol Nagy Róbert polgármester úr fogadott minket, aki tájékoztatott bennünket a falu fejlesztési elképzeléseiről is. De Janzsó László és Sörös István korábbi polgármesterek is megtisztelték jelenlétükkel a találkozónkat. Hozzájuk hosszú évek barátsága fűz valamennyiünket.

26-an gyűltünk össze a Sey családból, hogy lerójuk tiszteletünket a falu és valaha itt élt őseink előtt. Nagy Róbert polgármester úrnak átadtuk a család Szombathelyi levéltárban őrzött – címeres levelének másolatát, majd hagyományainkhoz híven megkoszorúztuk az önkormányzat udvarán álló kopjafánkat. A találkozón megtekintettük a Séről készült filmet, visszaemlékeztünk az előző találkozókra, és mint minden alkalommal idén sem feledkeztünk meg az ÖrökSÉgünk alapítvány támogatásáról, majd sétát tettünk a faluban. Pontosabban felsétáltunk a Charlie étterembe, ahol minden találkozónk alkalmával ebédelni szoktunk.

Idei ebédünk egy „pillanatra” veszélybe került, mert az időközben elbocsátott séf „elfelejtett” minket az utódjának megemlíteni, s utóbbi kora reggel szembesült azzal, hogy ott szeretnénk ebédelni. Minden dicséret megilleti a jelenlegi konyhafőnököt és segítő gárdáját, akik váratlanul jött feladatot sikeresen megoldották.

Ebéd után meglátogattuk a templomkertet és az ott kialakított békepontot.

Köszönjük Sé Önkormányzatnak, hogy ismét lehetőséget kaptunk a községben találkozónk megrendezésére és kívánjuk, hogy Sé továbbra is fejlődjön, szépüljön, valamennyi lakója üdvére.”