Bamako kaland 3. Bamako challenge
Mi is ez a Bamako challenge?
Ezeket a futamokat a régi és új Bamako-soknak szervezi az iroda, de bárki elindulhat a versenyeken jármure és korra való tekintet nélkül. Remek szórakozás lehet mindazoknak, akik szép helyeken szeretnek autózni, kedvelik a GPS-es tájékozódással kapcsolatos játékokat és a terepen történo vezetéstol sem rettennek vissza. Röviddel az autó megvásárlása és elso kisebb-nagyobb javíttatásai után a tavaszi zsongás mellé egy Bamako-ss kihívás várt ránk, persze csak udvarias e-mailban küldött invitációval, de ez máris egy, az útra felkészíto magyarországi terepjárózás ígéretével. Ráadásul nem is nappal, hanem mindjárt éjszaka kell feladatokat teljesíteni, leküzdve a sötét, a felázott talaj adta nehézségeket és még sok egyéb mást. Ebben az évben négy ilyen, valamint egy úgynevezett Warm Up futam volt. Mi ebbol három futamon indultunk el…
A cikk olvasásához kattints a részletekre!
Kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi is ez a Bamako challenge? Ezeket a futamokat a régi és új Bamako-soknak szervezi az iroda, de bárki elindulhat a versenyeken jármure és korra való tekintet nélkül. Remek szórakozás lehet mindazoknak, akik szép helyeken szeretnek autózni, kedvelik a GPS-es tájékozódással kapcsolatos játékokat és a terepen történo vezetéstol sem rettennek vissza.
Röviddel az autó megvásárlása és elso kisebb-nagyobb javíttatásai után a tavaszi zsongás mellé egy Bamako-s kihívás várt ránk, persze csak udvarias e-mailban küldött invitációval, de ez máris egy, az útra felkészíto magyarországi terepjárózás ígéretével. Ráadásul nem is nappal, hanem mindjárt éjszaka kell feladatokat teljesíteni, leküzdve a sötét, a felázott talaj adta nehézségeket és még sok egyéb mást. Ebben az évben négy ilyen, valamint egy úgynevezett Warm Up futam volt. Mi ebbol három futamon indultunk el.
Az elso, a legemlékezetesebb: Budapest-Baja éjszakai túra. Számunkra minden teljesen ismeretlen volt. Befizettük a nevezési díjat, és a megadott napon, a megadott GPS koordinátákra érkeztünk a találkozó idopontjára. Itt egyik ámulatból a másikba estünk. Sok jól felkészített terepjáró várakozott a rajtra, külön soforrel, navigátorral. A terepautózás elengedhetetlen kellékeivel és olyan navigációs technikákkal, ami mint késobb kiderült nekünk nem volt. Az indulási csomag átvételét követoen, a Kentucky Fried Chicken (KFC) éttermében vendégeltek meg bennünket. Boséges étel és korlátlan italfogyasztást foglalt magában a nevezési díj és az éjszakai autózásra is maradt elegendo mindenbol. Az étteremben hozzáláttunk eszegetni, de arra lettünk figyelmesek, hogy a többiek csak részben foglalkoznak az evéssel. A többség a kapott az indulási csomagból elohalászta az itinert és mint az orültek írták be a GPS koordinátákat a laptopokba, navigációs rendszerekbe. Volt, aki az étteremben, de voltak sokan, akik az autóban, az erre kialakított navigációs pulton elhelyezett „ipari” laptopokon dolgoztak. Én nem is értettem, hogy miért ez a nagy igyekezet. Én majd beírom az elso koordinátát és majd miután oda megérkezünk, írjuk a következot. Na, ez a rossz elgondolás. Egyrészrol hatalmas az idoveszteség. Az adott koordinátán található feladat megoldása után egyesek úgy lottek ki, mintha az életük múlott volna rajta, sokszor még a beszálló navigátor mögött a kocsiajtó be sem csapódott, de a sofor már kettesbe kapcsolt. Másrészrol pedig, aki elore beírja és laptopon nézi a koordinátákat, az nem sorban oldja meg a feladatokat, hanem látva a képernyon az egy bokorban lévoket, azokkal foglalkozik, majd az útvonalakat látva rakja össze az útvonaltervezés logisztikáját.
A mi problémánk már a startot követoen megkezdodött, mivel teljesen másfelé navigált a rendszer, mint amerre a többiek mentek. Élt bennünk a gyanú, hogy nem mi találtuk fel a legjobb útvonalat, hanem valami bibi van a navigációnkban. Ez a legelso terepre kituzött GPS koordinátánál be is igazolódott. Gyakorlatilag a foútról a mellékútra lefordulva a navigációs rendszer kijelentette, hogy megérkeztünk a célhoz, pedig világosan látszott a többi autó mozgásából, hogy közel sem vagyunk hozzá. Felismerve hiányosságainkat, – nincs topológiai térkép telepítve,- arra az elgondolásra jutottunk, hogy majd kifogunk valakit, szépen követjük, és így navigáció nélkül megoldunk szépen sorban minden feladatot. Nem kell rögtön az elso alkalommal elsoként beérni. Jó nekünk a második hely is. A dolog viszont nem vált be. Befogtunk egy szlovák rendszámú Landrovert, aki terepen olyan iramot diktált, hogy a hidraulikus üléseink ellenére majd leesett a fejünk. Egy darabig követtük, utána néztünk egy másik autót. Amikor ettol is lemaradtunk, akkor egy harmadikat és így tovább. Így, hogy nagyon sok versenyzotárssal hosszabb-rövidebb ideig együtt autóztunk, kiderült nem csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek. Ez megnyugtató volt. Hajnali fél háromkor nemhogy Bajához közeledtünk volna, Pesttol 20 km-re autózgattunk kb. 15 feladatot megoldva a félszázból. Éreztük, hogy elúszott a második hely is, így nyugovóra tértünk és soha nem tudtuk meg, hogy milyen remek lett volna Baján az eredményhirdetéskor megtudni, hogy legalább célba értünk.
A második futamon, – Budapest-Gyor -, ami kétnapos túra volt, az elso este célba is értünk. Gyor külterületén egy lovas farm várt bennünket nagyon gyenge pörkölt vacsorával és rengeteg szúnyoggal. A vacsora mellé afrikai zene, tánc, utána beszélgetés, alvás. Tekintve, hogy a sátras alvásnak volt szúnyogmentes alternatívája, – Gyor bármelyik hotelében-, mi ezt választottuk. Másnap csak Zsolt barátom ment tovább, nekem más elfoglaltságom volt. Úgy tudom, itt sem említettek bennünket az eredményhirdetésen, viszont az elso napi feladatok, olyan szép helyeken voltak, hogy az leírhatatlan. Már korábban utaltam rá, hogy terepjáróval olyan helyekre is eljut az ember, ahová más módon soha. Persze olyan helyre is eljut, ahonnan nem is tud visszajutni. A gyori challenge után itt a bucsui dombokon ragadtunk meg egy koraesti órán. Egy sáros vízmosásban úgy elakadtunk, hogy több órás kínlódás után, éjszaka jutottunk haza minosíthetetlenül mocskos állapotban. Ez az autóra kívül-belül és az utasokra is igaz volt. Megmenekülésünk nem a saját fizikumunknak, hanem a koszegdoroszlói Fenyvesi Zsoltnak és a terepjárójának volt köszönheto. Neki ez úton is köszönetet mondok, mert azon a szombati napon fájós háttal, az ágyból kikelve jött menteni, ami igazán Bamako-s szolidaritásra mutat. Ennek az estének volt a legtöbb tanulsága az összes terepes autózás közül. Eloször is, ha bemész az erdobe eso után, akkor legyen nálad minden eszköz arra, hogy az autód ki tudd mozdítani, ha elakad. Tudd meghatározni a koordinátákat, ahol éppen tartózkodsz. Ezzel a több órás dudálást fényszóró villogtatást, telefonálgatást tudod elkerülni. Végezetül a legfontosabb, hogy sose bízd olyanra az autó vezetését terepen, akinek nincs gyakorlata az akadályok felmérésére, elkerülésére és nincs tisztában, hogy mire képes alatta a technika. Az utolsó Warm Up futamon minden úgy ment, mint a karikacsapás. Az autó tökéletes, a navigáció minden térképszoftverrel feltöltve, hibátlan, és hiába a felázott talaj a megfelelo felszerelésekkel felvértezve immáron semmi gondunk nem volt.
A felkészíto futamok – azon kívül, hogy jó játéknak bizonyulnak, – megtanítják az embert a természetvédelmi területeket tisztelni, elkerülni. A piheno kiskertek nyugalmát – még ha ott vezet is a feladatmegoldáshoz az út – megtartani. A bajba jutott versenytársat ismeretlenül is segíteni. Az erdokben mezokön a kisebb, nagyobb állatokra vigyázva vezetni.
Végezetül mindenkinek ajánlom ezeket a szervezett felkészíto futamokat, akik nem akarnak, vagy nem tudnak eljutni a sivatagba, de akár egy kellemes családi program keretében jót akarnak együtt szórakozni.
Pusztai László