Bamako kaland 2. A "párválasztás", technikai felkészülés

2009 januárjában járunk, és – mint az elhatározás címu cikkben írtam – én erre a Bamakós utazásra a nulláról indulok, nincs társam, terepjáróm, GPS-em, túlélo felszerelésem, megfelelo ruházatom és oltásaim sem. Semmim nincs, csak az elhatározás és az akarat.

Azon a napon, miután ez az elhatározás megszületett, társat kellett keresnem. Ez nem tartott sokáig. Rövidke gondolkodás és próbálkozás után telefonon elértem debreceni barátomat, akinek feltettem a kérdést: „Zsolti! Nincs kedved jövore elmenni Bamakóba?”  „De, menjünk!”  – hangzott a válasz, és ezzel az utazáshoz már van társam.

A cikk olvasásához kattints a részletekre!

Kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

2009 januárjában járunk, és – mint az elhatározás címu cikkben írtam – én erre a Bamakós utazásra a nulláról indulok, nincs társam, terepjáróm, GPS-em, túlélo felszerelésem, megfelelo ruházatom és oltásaim sem. Semmim nincs, csak az elhatározás és az akarat.

Azon a napon, miután ez az elhatározás megszületett, társat kellett keresnem. Ez nem tartott sokáig. Rövidke gondolkodás és próbálkozás után telefonon elértem debreceni barátomat, akinek feltettem a kérdést: „Zsolti! Nincs kedved jövore elmenni Bamakóba?” „De, menjünk!” – hangzott a válasz, és ezzel az utazáshoz már van társam.

Mint az év során kiderült, a társválasztásnak rendkívül nagy jelentosége van. 
Történetek sora szól arról, hogy a megpróbáltatások alatt régi barátságok, szerelmi kapcsolatok, sot házasságok vesztek el – ideiglenesen vagy véglegesen – a sivatagban.
Az is számtalanszor elofordul, hogy a résztvevo párok egyike meggondolja magát, ilyen vagy olyan ok miatt és kiszáll a csapatból. A csalódottság lelkileg meggyötri a még induló felet és a szilárd elhatározása is bizonytalanságba csap át. Ez után sokan feladják, vagy ismeretségi körükbol új csapattársat keresnek, de elofordul, hogy hirdetést feladva kutatnak új útitárs után.
Gondoljunk bele az utóbbi szituációba. Tizennégy vagy huszonöt napon keresztül egy idegen emberrel kell fáradtan, elgyötörten, mosdatlanul egy autóban utazni. Éjjel nappal együtt lenni. Idegen, ismeretlen országokban az egymásra utaltság kényszerében a várt kalandot keresni. Nehéz.

Meggyozodésem szerint a mi csapatunk olyan összetartó erovel bír, amit nem bontathat meg a sivatag hosége, homokja, a technika ördöge és talán semmi más egyéb. Ezt támasztja alá, hogy a mai napig (december 17.) a felkészülést és a technikai felkészülés szakaszában minden akadályt simán vettünk, vagy egy mosoly kíséretében hagytunk hátra.

A könnyu csapattárs választás után, autót viszont nehéz volt találni. Rengeteg utánajárás, utazás, csalódás. A kínálat látszólag boséges, de amikor az igényeket megfogalmazva az ember útra kel, az akkori kínálat egy nagyon szukös választékot mutat.

Elképzelésünk szerint semmiképpen nem akartunk SUV-ot. Azaz telekjárót. Igazi férfias terepjáróra van szükségünk, ami jó muszaki állapotban van, elég nagy, minél kevesebbet kelljen rá költeni és terepjáróhoz képest minél komfortosabb utazást biztosítson a közel 9000 km-es, vagy – ha vissza is akarjuk hozni – 18000 km-es úton. Ami szóba jöhetett a Landrover Discovery, Toyota Land Cruiser, Mitsubushi Pajero.

Ahogy már írtam, a Bamako rally nem 2010. január 16-án indul. Februárban felkerekedtem és elkezdtem autót keresni. Az internetes WEB oldalak mellett a helyszínekre elutazva kocsikáztam vagy 4000 km-t, megnéztem úgy 25 autót.  
Vas megyei élményeim közé tartozott, hogy Merseváton egy Landrovert néztünk meg. A tulajdonos telefonon navigált, hogy odataláljunk. Gondoltam is, Bamakoba az út Merseváron át vezet. Szívélyes fogadtatás után egy szép fehér Discovery-t próbálhattunk ki. Az autó remek állapotban volt. A tulajdonos elvitt egy terepjárós körre. Hát, amit ez az autó terepen tudott, az leírhatatlan. Ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia. Azóta vallom, hogy a terepjáró az élet egy új dimenzióját adja. 
Alkudozásra került a sor és mondtam, hogy az autóval elindulnánk a Budapest-Bamako futamon. (Hátha olcsóbban adja.) 
A tulajdonos elmosolyodott és azt mondta, hogy amikor meglátott, akkor teljesen biztos volt benne, hogy erre a célra keresünk autót. Látta, hogy laikusként nem vadászatra, nem mezogazdasági felhasználásra és nem is városi terepjáróként akarjuk használni. 
Meglepodtem, de úgy gondoltam, hogy valószínuleg benne is frissen élnek az azokban a napokban lezárult Bamako rally média tudósításai. Az asszociációja kézenfekvo, gondoltam, de amikor erre rákérdeztem a válasz meglepo volt.  
Azt mondta, hogy olyan várakozással, tapasztalatlansággal, jókedvuen keresünk autót, hogy amikor meglátott, már azonnal erre gondolt.
Ez a „Budapest Bamako futamra kell az autó?”  kérdés, még két alkalommal elofordult az autó kiválasztásáig, így biztos vagyok benne, hogy aki a Bamakora készül, más rezgései/kisugárzásai vannak egész évben. Az utazás, kihívás szelleme egy kicsit más emberré teszi. (Ezt érzem a mai napig és soha nem akartam egy pillanatig sem elhessenteni magamtól.) 
A Discovery ott maradt, mert teherautónak volt vizsgáztatva két üléssel, nem volt benne klíma és az ára is borsos volt, de sokáig ott állt a megvásárlási szándék jegyzetsora mellett.

Másik Vas megyei élményem Koszegen történt. Szintén egy Discoveryt indultunk megnézni, de annak a leharcolt állapotát felismerve figyelmünket egy Toyota Land Cuiser (1988) ragadta el. 
Az autó nem volt levizsgáztatva, kicsi, 2 ajtós kivitel. A klíma aggregátor hiányzott belole, de a teherautós Discoveryhez képest olyan kezes és kényelmes volt, hogy komolyan meg akartam venni. 
Ki is alkudtunk egy teljesen korrekt árat. Nem tudtuk azonnal kifizetni, ezért idot kértem. A kereskedésbe történo visszatéréseimkor a kereskedo ilyen-olyan okokkal minden alkalommal többet kért?! Ez a folyamatos áremelés kiverte nálam az biztosítékot és elálltam a megvásárlásától. (Gondolom látta, hogy beleszerettem az autóba és ebbol akar elonyt kovácsolni. Nem jött be!)
Körülbelül egy hónap múlva hívott, hogy eladná a megbeszélt áron, de már akkor volt autónk. Nem bántam meg, hogy nem vettem meg és más sem bánhatta meg, mert a múlt héten, – 10 hónappal késobb – még mindig ott virított a kereskedésben. Hiába, a kapzsiság sok hátránnyal jár.

Végül is Jászberényben sikerült venni egy 1996-os Mitsubishi Pajerot. Ez egy kezdetektol magyarországi, 2500cm3-es dízel, hidraulikus ülésekkel, klímával, aktív terepváltóval, vonóhoroggal felszerelt 7 személyes terepjáró. (Ez a széria volt Dakar gyoztes is!) Éppen annyi extra van benne, ami nem tud gondot okozni az út során, de míg muködik, a kényelmünket szolgálja. (Kétszázezerrel került többe, mint a Toyota lealkudott ára.)

Azóta többször javítva volt a futómu és a generátor. A generátor Pajero betegség, mondják. Így lehet, mert mi már kétszer javíttattuk. Új lengéscsillapítókat, gömbfejeket, szilenteket, ilyen-olyan rudacskákat cseréltek. Na, ezekbol is rövid idon belül tönkrement egy-ketto. Kicserélték már az összes motor szimeringet, a biztonság kedvéért az izzító gyertyákat is. (Most -16 fokban is egybol indul, ami egy öreg dízelnél nem kis érdem.) Szervizek alkalmával cseréltük a hutovizet, olajakat, a bordás és egyéb szíjakat, a feszítokkel együtt. 

Itt szeretnék köszönetet mondani Ungvári István debreceni, Fenyvesi Zsolt koszegszerdahelyi és a Guba Autó szombathelyi autószervizeknek, akik nagyon sokat segítettek a felkészülésben. (Itt jegyzem meg, hogy Fenyvesi Zsoltiék is indulnak velünk Bamakoba, Szupercsapat A team néven.)

Már az autón vannak az T/A jelzésu gumik, melyek majd átsegítenek bennünket az autópályás szakaszokon, az Atlasz hegységen, a ko- és homoksivatagon.

Hat darab szúrófény, ködlámpák, szervizlámpák és az autó saját világítóberendezései gondoskodnak a matt fekete sivatagi táj fényárba varázslásáról.  

Felszereltettünk egy hatalmas tetocsomagtartót, amelyen a pótkerekek mellett az üzemanyagkannák és a vízkészlet egy része foglal majd helyet. 

Azt persze tudjuk, hogy a tetocsomagtartó egy ilyen utazás alkalmával nem a legjobb választás, mert az autó súlypontjának eltolódása mellett a fogyasztást jelentosen növelik, de mi nem találtunk magunknak és a csomagoknak elegendo helyet az utastérben. Egyébként sem ildomos 2 hetet egy légtérben együtt tölteni a teve-kakis kerekekkel és a büdös gázolajkannákkal. Ezek hadd szellozzenek fent a teton.
Lehetoséget teremtettünk az autóban történo alvásra is. Beépítésre kerül egy tároló rendszer, aminek a tetején két személy „vígan”  elalhat. A komfortos alvást a hátsó ablakokra szerelt szúnyogháló és az ablakok sötétítése jelenti. Az ablakok kívülrol ütésálló fóliát kapnak, ha véletlenül valaki itt szeretne közelebb kerülni értékeinkhez, vagy kodobálás áldozatává válunk.

Van már homokvas, lapát, profi emelo, alkatrészek, szerszámok, hevederek, kannák, rántó kötél, vontató kötél, áramtalanító gomb, jelzorakéták, láthatósági mellény, tájoló, térképek, GPS, CB rádió, profi kés, kulacs, lámpák, fejlámpák, mellény, speckó törölközo, fertotleníto szerek, gyógyszercsomag, víztisztító tabletták, mentodoboz, tuzoltó készülék, bukósisak, fényképezogép, optikákkal, vakuval. Önmagát fújó hálózsák, talpra álló sátor, gázfozo, edények, kanálgép. Videókamera vízhatlan, porálló zsákkal és még sok-sok minden…

A jövo év elején az autó felkészítésének és a technikai eszközök beszerzésének végére érve, egy héttel az indulás elott egy teljes átvizsgálás, szerviz és számadás következik. Ha mindent rendben találunk a szerelokkel, csapattárssal, akkor átkötjük selyemszalaggal az egészet és várjuk a rajtot. Akkor már nem használjuk, csak hagyjuk átszellemülni az autót és az eszközöket. Ha meg gond lenne valamivel, akkor lesz egy hét gatyába rázni.

Az útra sok alkatrésszel nem készülünk. 
Bízunk benne, hogy amit kicseréltünk, azt tart, amit pedig nem, az meg már kibírja ezt a kicsit…

Ha jó a motor, a futómu, a hajtáslánc, van üzemanyag, akkor nem lehet nagy baj, de fontos, hogy hová is megyünk. A hová-t a GPS tudja az itinerbol betáplált koordináták alapján. A múlt héten feltöltötték az új európai és afrikai térképeket a WorldGate-nél a GPS-re. 
(A GPS titkait a jövo heti cikkemben részletezem.)

Mi kell még technikailag? Rengeteg minden. De talán soha nem tudunk felkészülni, mert még mindig tud valaki olyan szélsoséget elorevetíteni, ami az akkori felkészülési állapotban még neked és a technikádnak megoldhatatlan kihívást jelent. De ezt már pénzzel sem lehet bírni…

Szponzorok meg már nincsenek, de ha valaki kedvet érez, hogy szponzorálja ezt az utazást, vagy ami még fontosabb: a néma olvasói táborból elolépve, küldene valami apróságot egy afrikai gyermeknek. Tudván azt, hogy az, amit már nem használ, fölöslegessé vált, az elhozhatja ennek a gyermeknek élete legboldogabb napját, az írjon egy e-mailt. (kontihouse@freemail.hu)

A felajánlott dolgokat Sében, a Móricz Zs. u. 2. sz. alatt lehet leadni. Információ 30 2700820.

Ha lesz jelentkezo, a Demizson Klubosokkal „Adjon Sé is valamit Afrikának!” jelszóval szervezünk egy napot, amikor átvesszük ezeket az ajándékokat. Fontos, hogy apróságok legyenek, mert hely hiányában nem tudunk elvinni mindent. Megbántani pedig senkit nem szeretnénk. Aminek ott nagyon örülnek, azok a játékok: toll, ceruza, zsírkréta, papír. A felnotteket el lehet varázsolni egy régi, de muködoképes zseblámpával, góliát elemekkel. (Mivel nincs áram, nincs világítás sem, de rövidebbek a nappalok, ezért a világító eszközök hatalmas kincset jelentenek.) Hasznosak a kötszerek, fertotleníto kendok, fogkefe, fogkrém. Ezekbol persze nem a használt!

Zárásképpen, így a karácsony közeledtével, adakozási kedvcsinálónak még egy gondolat. 
Molnár Tibor írt egy remek könyvet, Budapest –  Bamako. A Nagy Afrikai Futam címmel. 

Ebben leírja, hogy mekkora örömet okozott a gyermekének, amikor az út során készített fotókat nézegetve, meglátott egy képet, amint az o általa már nem használt plüss figurát egy csillogó szemu afrikai kisgyermek kezében látta…

Pusztai László