A vasi föld története

Vas megye földjének története a földtörténeti ókor derekán, az ún. Devon idõszakban kezdõdik (395 millió éve), amikor az állati szervezetek az õshalak fokozatáig jutottak. A megye területét ekkor tenger borította. A tenger homokot, agyagot, mészkövet rakott le. Amikor a tenger a földtörténeti ókor vége felé elvonult, a szárazzá válással egy idõben megindult a hegyképzõdés. A tenger által lerakott üledék átkristályosodott. Így keletkezett a Vashegy és a Kõszegi-hegység. Az ókori kõzeteket ma már mélyen, a Kisalföld alatt találjuk meg, vastag ún. pannon rétegekkel borítva. Ezek a rétegek hazánk utolsó tengerének, a megédesedõ vizû Pannon-beltónak az üledékei. A hatalmas Pannon-beltó, mely 6 millió éven át létezett, a miocén végén (kb. 25 millió éve) jött létre. Késõbb a térszín emelkedése következtében a tenger zsugorodni kezdett, tórendszerré csökevényesedett. A tavakat áramló vizek kötötték össze. Falunk déli határában az erdõ tulajdonképpen a Pinka–fennsík északi lejtõjén helyezkedik el. A fennsík kialakulása kb. 12 millió esztendeje történhetett. A visszahúzódó tenger, valamint a tavak vízében és környékén élt növényekbõl lignittelepek keletkeztek. Ezek a növények õsi típusú mocsári fenyõfélék voltak. Sében találták az egykori homokbányában a kutató által acer séensisnek nevezett növény maradványait, levéllenyomatait. Ez a növény a meleg lejtõk 1-2 m magas cserjéje lehetett (kb. 9 millió éve). Megyénk területét ebben a korban már füves-bozótos „pusztaság” borította, amelyen a mai Kelet-Afrika állatvilágához hasonló állatok éltek. A Pannon-táj állatvilágával együtt elpusztult. Állatai közül a cibetmacska, hiéna, zsiráf, antilop, orrszarvú, majom, gumósfogú elefánt és háromujjú ló õseinek csontjai kerültek elõ. A Pannon-korszak végén, talán még a jégkorszak elején is a megye területén vulkánok mûködtek. Ilyen eredetû hegy pl. a Sághegy. Kimondottan hideg klímát is elviselõ növény- és állatvilág alakult ki. Területünk ekkor a fátlan tundra állapotáig jutott el. Errõl a mélypontról indulva, a jégkorszak utáni felmelegedési szakaszokon át (fenyõ – nyír, mogyoró – tölgy, bükk korszak) alakult ki tájunk mai élõvilága. Mai élõvilágunk kialakulása mindössze tíz-tizenöt ezer esztendõre tekinthet vissza, mely a tájunkon ugyanekkor megjelenõ emberrel együtt formálódott. (Forrás: Vas megye. Helytörténeti tanulmányok, 1958.; Savaria Múzeum Értesítõje, 1971.; Magyarország tájföldrajza, 1975.) Vas megye földjének története a földtörténeti ókor derekán, az ún. Devon idõszakban kezdõdik (395 millió éve), amikor az állati szervezetek az õshalak fokozatáig jutottak. A megye területét ekkor tenger borította. A tenger homokot, agyagot, mészkövet rakott le. Amikor a tenger a földtörténeti ókor vége felé elvonult, a szárazzá válással egy idõben megindult a hegyképzõdés. A tenger által lerakott üledék átkristályosodott. Így keletkezett a Vashegy és a Kõszegi-hegység. Az ókori kõzeteket ma már mélyen, a Kisalföld alatt találjuk meg, vastag ún. pannon rétegekkel borítva. Ezek a rétegek hazánk utolsó tengerének, a megédesedõ vizû Pannon-beltónak az üledékei. A hatalmas Pannon-beltó, mely 6 millió éven át létezett, a miocén végén (kb. 25 millió éve) jött létre. Késõbb a térszín emelkedése következtében a tenger zsugorodni kezdett, tórendszerré csökevényesedett. A tavakat áramló vizek kötötték össze. Falunk déli határában az erdõ tulajdonképpen a Pinka–fennsík északi lejtõjén helyezkedik el. A fennsík kialakulása kb. 12 millió esztendeje történhetett. A visszahúzódó tenger, valamint a tavak vízében és környékén élt növényekbõl lignittelepek keletkeztek. Ezek a növények õsi típusú mocsári fenyõfélék voltak. Sében találták az egykori homokbányában a kutató által acer séensisnek nevezett növény maradványait, levéllenyomatait. Ez a növény a meleg lejtõk 1-2 m magas cserjéje lehetett (kb. 9 millió éve). Megyénk területét ebben a korban már füves-bozótos „pusztaság” borította, amelyen a mai Kelet-Afrika állatvilágához hasonló állatok éltek. A Pannon-táj állatvilágával együtt elpusztult. Állatai közül a cibetmacska, hiéna, zsiráf, antilop, orrszarvú, majom, gumósfogú elefánt és háromujjú ló õseinek csontjai kerültek elõ. A Pannon-korszak végén, talán még a jégkorszak elején is a megye területén vulkánok mûködtek. Ilyen eredetû hegy pl. a Sághegy. Kimondottan hideg klímát is elviselõ növény- és állatvilág alakult ki. Területünk ekkor a fátlan tundra állapotáig jutott el. Errõl a mélypontról indulva, a jégkorszak utáni felmelegedési szakaszokon át (fenyõ – nyír, mogyoró – tölgy, bükk korszak) alakult ki tájunk mai élõvilága. Mai élõvilágunk kialakulása mindössze tíz-tizenöt ezer esztendõre tekinthet vissza, mely a tájunkon ugyanekkor megjelenõ emberrel együtt formálódott. (Forrás: Vas megye. Helytörténeti tanulmányok, 1958.; Savaria Múzeum Értesítõje, 1971.; Magyarország tájföldrajza, 1975.)