Irány az óceán!
9. nap 2010.01.24. (vasárnap)
A Toyotás csapat ismerosei telefonon közlik, hogy a mezony teljesen szétesett. Jó, hogy nem mentünk el a tegnap esti célig, mert nem volt szállás, csak sátrazni lehetett. A szél felborogatott mindent, nem tudtak pihenni.
A mezonynek csak egy kisebb része ért célba. A kaland kategóriával már nem foglalkoznak a szervezok. Itiner nincs, csak a nagyobb városokat adják meg, mint célpontokat a verseny végéig, Agadirig.
A teljes cikk olvasásához kattints a részletekre!
Irány az óceán!
9. nap 2010.01.24 . (vasárnap)
A Toyotás csapat ismerosei telefonon közlik, hogy a mezony teljesen szétesett. Jó, hogy nem mentünk el a tegnap esti célig, mert nem volt szállás, csak sátrazni lehetett. A szél felborogatott mindent, nem tudtak pihenni.
A mezonynek csak egy kisebb része ért célba. A kaland kategóriával már nem foglalkoznak a szervezok. Itiner nincs, csak a nagyobb városokat adják meg, mint célpontokat a verseny végéig, Agadirig.
A Budavár Tours az út folyamán többször érdeklodött SMS-ben, hogy honnan szeretnénk visszarepülni. Tekintve, hogy a hivatalos út Agadirban ér véget, így mi is ezt kértük. (Akikkel beszéltünk, mindenki.) Természetesen, ahogy ez lenni szokott Magyarországon, a Budavár Tours Bamakoba küldi a gépet és a repülojegy árának visszafizetésére nincs lehetoség. Komoly bukás. (Tegnap, 29-én, már biztosan tudjuk, hogy 14 autó ment át Mauritániába, ebbol 1 a Kádár Trans-os kamion, az adományokkal. – Minden tiszteletünk a házaspáré, akik minden veszéllyel dacolva nekivágtak a 40 tonnás szerelvénnyel. – A kamionon kívül a továbbindulók többsége a versenykategóriából van, tehát ok is valószínuleg visszahozzák a kocsit.
Most már csak azt nem tudom, hogy majd ki repül vissza Bamakoból Budapestre. Lehet, hogy Villám Géza, aki ezt a külön expedíciót vezeti.
Remélem el fog férni.
Na, de ne haladjunk ennyire elore, hiszen mi Tatán (Tata) vagyunk, és most kellene eldönteni, hogy ilyen hírek után merre tovább.
Rövidke tanakodás után úgy döntünk, hogy saját körutazást szervezünk Marokkóban. Megnézzük az óceánt, utána elautózunk Tafraoute-ba, majd Casablancába. Onnan Zsolt hazarepül, én pedig 30-án nekivágok a hazaútnak, a több mint 3000 km-es távnak. A nyárból a télbe. A melegbol a hidegbe, a gondtalanságból a gondok közé.
Reggeli szedelozködés. Egyeztettünk a Toyotás és a Mercis csapattal a terveinkrol. Ok nagy elhatározással elindultak a következo találkozási pontig, azzal, hogy elmennek Bamakoba.
Kicsit csalódott, bánatos voltam, pedig tudtam, hogy a döntésünk a legjobb, de hát mégis csak oda indultunk. Mégis csak hiányozni fognak azok az élmények. A cél, a kihívás oda csábit. Egész évben erre készültünk. Mindent oda szerveztünk a hazaúttal kapcsolatosan. El akartuk juttatni az adományokat, el akartuk adni az autót, onnan akartunk kényelmesen, urasan hazarepülni, azzal az elégedett érzéssel, hogy megcsináltuk.
Most ez az éves elhatározás, készülodés foszlott szét.
De az élet már csak ilyen.
Hányszor és hányszor volt, hogy amit elokészített, elhatározott az ember, nem valósult meg. Mérgelodés, csalódottság, bánat, aztán kiderült, hogy úgy volt jól.
Ez is így van jól.
A napi végállomás, Tiznit mellett az Aglou-plage, és máris kárpótol az élet.
Az óceán gyönyöru. Megint olcsón kapunk szállást (35 euró) közvetlen a parton, az óceánra nézo ablakkal.
A szállodában rajtunk kívül nincs senki. A szezon elotti karbantartás folyik, festés, javítgatás. Én ezeket az idoszakokat szeretem. Nincs tülekedés, zaj. Minden értünk van és rólunk szól, saját magunknak.
Nagy a szél, hatalmas hullámokat korbácsol a part menti szakaszra, de mivel nincs hideg, alkalmas a napozgatásra, sétára.
Érzem, ez az utazás azon része lesz, amit egy katalógusból is ki lehet nézni.
Valahogy így hirdetnék:
Marokkói utazás.
Utazzon szezon elott, a télbol a tavaszba! Csillagtúrás utazások az Atlanti-óceán partvidékén. Lenyugözo, érintetlen táj, barátságos emberek.
Pihenését a nyugodt környezet, a négy csillagos szállodák és a félpanziós ellátás garantálja…
Pusztai László