Magyarország-Marokkó
0. nap 2010.01.16. 5 óra 6 (péntek)
6.06-kor indultam az IC-vel Budapestre. 11.45-re vagyunk beírva gépátvételre. A vonatozás rendben zajlott. Utána a BKV-sztrájk miatt átsétáltam a Keleti pályaudvarról a városligeti mujégpályára.
1,5 órás várakozás után érkezett meg Zsolti barátom Debrecenbol, akivel tüstént elkezdtük a regisztrációs procedúrát. Minden flottul ment. Alig 1 óra alatt már bent álltunk a „Parc Fermé-ben”, amolyan karantén féle. A tegnap kiadott külügyminisztériumi felhívás, miszerint a Mauritán és Mali szakaszokon fokozott terror veszély van, mindenkinél bizonytalanságot, sok esetben agresszivitást váltott ki.
Majd mi végig megyünk!
Nekünk ne mondja meg senki, hogy mit kell csinálni!
Amikor a Dakart lemondták, a Bamako akkor is végig ment…
A cikk olvasásához kattints a részletetekre!
0. nap 2010.01.16. 5 óra 6 (péntek)
6.06-kor indultam az IC-vel Budapestre. 11.45-re vagyunk beírva gépátvételre. A vonatozás rendben zajlott. Utána a BKV-sztrájk miatt átsétáltam a Keleti pályaudvarról a városligeti mujégpályára.
1,5 órás várakozás után érkezett meg Zsolti barátom Debrecenbol, akivel tüstént elkezdtük a regisztrációs procedúrát. Minden flottul ment. Alig 1 óra alatt már bent álltunk a „Parc Fermé-ben”, amolyan karantén féle. A tegnap kiadott külügyminisztériumi felhívás, miszerint a Mauritán és Mali szakaszokon fokozott terror veszély van, mindenkinél bizonytalanságot, sok esetben agresszivitást váltott ki.
Majd mi végig megyünk!
Nekünk ne mondja meg senki, hogy mit kell csinálni!
Amikor a Dakart lemondták, a Bamako akkor is végig ment…
A szervezok 17 órára hívták össze a csapatokat eligazításra. Addig várunk.
Itt jó helyen vagyunk, addig sem ér baj, gondoltam.
Fényképezgettem. Detti lányommal fényképeztetjük magunkat az autó muszaki átvételét követoen.
– Apa! Ez a gép nem jó!
– Mi a baj?
– Nem látszik benne semmi?
– Hogy, hogy? Ez profi gép.
Megnéztem, semmi.
Megráztam, némi fény, mint a szürke hályogban szenvedo betegnél.
Elromlott.
Tükörreflexes gép volt. A reflexei megmaradtak, de a tükör leesett.
Nyilvánvalóvá vált, hogy szervizbe kell vinni. Gondoltam, majd kiimádkozom a szervizben, hogy soron kívül javítsák meg.
Taxi. Irány a Canon szerviz.
A munkafelvételnél megnézték. A pasi kijelentette, hogy ez gyári hiba. Ingyen megcsinálják, máris hozzáfognak, de sajnos a javítási technológiai ido 48 óra.
– Rövidebb nem lehet?
– Nem.
Megadtam magam, marad a gép.
Na, de fényképezogép nélkül nem mehetek el életem legnagyobb kalandjára.
Néhány boltot végigjárva, rátaláltam egy Canon 400-ra.
Használt, de átmenetileg olcsó megoldásnak jó lesz. A vakut, az optikát, a szuroket tudom ezen is használni.
Megvettem.
Na, ez is jól indul, de egy ilyen kis problémán nem akadhatok fenn.
Megyünk elore mint a vaddisznó.
A hátralévo idoben a gépek letöltése, majd indulás a tájékoztatóra.
A tájékoztató rövid, velos.
A Budapest-Bamako történetében eloször a futam csak Marokkóig megy. A terror fenyegetettség olyan nagy, hogy a szervezok nem vállalják a kockázatot. A titkosszolgálat emberei több ízben tárgyaltak a szervezokkel, de közösen sem találtak olyan megoldást, ami „csak” az elmúlt évek fenyegetettségét hozta volna a mezonyre.
Mi ebbe hamar belenyugodtunk. Marokkóban sem jártunk, ott is lehet homokban autózni, ott is van kaland, ha keressük, ha nem. Meg legalább kevesebbet vezetünk. Vagy mégsem? Nem bizony, mert ha Bamakoba megyünk, akkor cca.: 8500 km. Ott eladjuk az autót. Repülogépre szállunk és már itthon is vagyunk. De így oda 6000, vissza 6000. Akkor 3500 km-rel több.
A tájékoztató után kitört a felkelés. Elkezdték hibáztatni a szervezoket, amit nem is értek, hiszen minden indulónak megvan a lehetosége, hogy elmenjen egészen Bamakoig. Feleloséget eddig sem vállalt az iroda. Megkapják az itinert és Isten hírével elindulnak.
A különbség az, hogy nem lesznek eligazítások, de mindenki mehet…
Mindenesetre reggel rajt. Kezdodik a kaland. Vagy már meg is kezdodött?
Pusztai László