1956.október 23.

Bátorság, hősiesség, hazaszeretet és hit.

Eszmék egy szabad nemzetért vívott forradalomban.

Erről a napról emlékezünk meg, mely a diákok békés felkeléséből duzzadt fegyveres szabadságharccá.

E napnak, annak résztvevőinek és elszenvedőinek tisztelgünk e költeményekkel.

Szabadságvágy, 1956                       

Feltámadt a remény,

lobogott a lángja,

táplálta százezrek

szíve dobbanása.

Kart karba öltöttek,

együtt léptek lábak,

közös akarással

új világra vágytak.

Emberarcú sátán

szétzúzta az álmot,

mire a magyar nép

oly régóta vágyott.

/Juhászné Bérces Anikó/

Október 23.

Rian a föld, a falak dőlnek,

Kék harsonákkal zeng az ég.

S barlangjából a dohos kőnek

Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,

Sápadt arcunkra hull a nap,

S szédülten, szinte tántorogva,

szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:

Nyíló virág a föld felett.

A szolgaságból fényt derítünk,

Fegyver nélkül is győztesek.

/Tollas Tibor/