Látnivalók

PhotoFunia-55fd82c_oRómai katolikus templom

A XX. század hajnalán, 1901-ben öt hónap alatt épült fel községünk új temploma a jelenlegi helyen, az Ausztriába vezető főút mentén. A munkálatokat Varga József rohonci építőmester irányította.

Templomunk felépítésében jelentős szerepe volt a közadakozásnak. Példátlan összefogást, önzetlenséget látunk a támogatók listáját szemlélve. Segítségben, építőanyagban nem volt hiány, ezért is tudták a kitűzött határidőt tartani az építők.

A hajdani templom bontásából származó köveket, téglákat tehenes szekérrel vagy éppen kötényben hozták a falubeliek. Régi templomunk kő alapra épült, falait téglából rakták. Bontásakor ezért először a téglát szállították el, mely az új templom alapjába került, a követ pedig a falazásnál használták fel. Sok asszony is részt vett a munkálatokban. Közülük két nevet máig megőrzött az emlékezet: Mosonyi Ferencné (Fekete Mária) és Kiss Rozália – a faluban Vörös Rezaként, Téglás Rezaként ismerték – a bátrabbak, erősebbek közé tartoztak, ugyanis ők hordták fel a maltert az épülő toronyba.

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 15-én szentelték fel a templomot, mely a környék egyik legmagasabb és legtágasabb isteni hajlékának számít. “Ha a séi templomnak nadrágja lenne, ő lenne a legmagasabb legény a faluban!” – idézgették a mondást irigykedve más falvak lakói, ha errefelé vezetett az útjuk.

A templomban jelenleg kettő harang van. A nagyobb harangot Seltenhofer Frigyes Fiai, császári és magyar királyi harangöntők készítették Sopronban 1908-ban.

A kisebbik harangon ez a felirat szerepel: „Isten dicsőségére, Szt. Mihály tiszteletére öntette a Séi Római Katolikus Egyház. Öntötte 1934-ben Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere Budapesten. Quis. ut Deus! ” (Szt. Mihály neve a héber „mi ká él” = „ki olyan, mint az Isten?” kifejezésből ered. )

A templom építésének történetéről és felszenteléséről szóljon a Szombathelyi Újság cikke (1901. szeptember 22. 9-10. p.)

Templomszentelés Seében

„Seé, róm. kath. hitközség 354 lelket számláló csendes kis falu vallásos népe az 1900-ik évben elhatározta, hogy a község déli oldalán a temető közepén régi düledező állapotban lévő temploma helyett egy szerény hajlékot építtet Istenének, a hol örömében leróhassa háláját Teremtőjének, bánatában pedig vigasztalást találjon szívének.

A nemes és szent elhatározást tett követte, a mennyiben az 1901. év május hó 13-án, miután a hívek buzgó lelkipásztora, ft. Rácz Ferencz plébános és Horváth Péter kántortanító urak egyházi ténykedéssel az alapkő letételére s így az egész építkezésre a buzgó hívek nagy sokasága jelenlétében Istennek szent áldásáért esedeztek, az építkezést Varga József rohonczi építőmester megkezdte. Mégis, ha talán századok múlva az Úrnak ezen szerény hajléka összedűlne, hogy az akkori nemzedék ezen templom építkezésének történetéről hűen tájékozva lehessen, elhatároztatott, hogy a templom falába egy bádog dobozba elzárva egy iratot helyeznek, a mely irat, azaz doboz elhelyezésére Seé fiókhitközségnek egyik jóakaróját, Ernuszt Kelemen v.b.t.t. urat kérték fel. Ő nagyméltósága a meghívást készséggel elfogadván, a dobozba zárt iratot május 14-én egy szép beszéd kíséretében a nép sokasága jelenlétében saját kezűleg helyezte el. Így elkezdvén, az minden nagyobb baj nélkül f. hó 13-ára teljesen befejeztetett.

A hívek által oly epedve várt felszentelés pedig f. hó 15-én történt meg. Már kora hajnalban mozsárágyú-durrogás figyelmeztette a nagy napra a község lakosságát. Reggeli 7-8 óra tájban pedig a közeli és messzebb levő falvakból százával sereglett össze a jámbor nép sokasága. Majd úgy 9 óra tájban Olad felől feltűnt az oladi proczesszió, melynek bevonulása igazán gyönyörű volt.

Nemsokára mozsárágyú-durrogás jelezte Ernuszt Kelemen és Horváth István ker. esperes, szombathelyi prépost-plébános megérkezését. Majd hamarosan megérkeztek Nagy Sándor dozmati, Balázsy Lajos nárai plébánosok, továbbá dr. Ernuszt József és neje, Gothard Sándor és neje.

Pont 10 órakor kezdetét vette a templom felszentelése, a melyet Horváth István ker. esperes teljesített Nagy Sándor, Balázsy Lajos és Rácz Ferencz plébánosok segédkezésével. Ennek végeztével a seéi legények és leányok által beszerzett zászlók megszentelése következett, melyeknél a zászlóapai tisztséget Ernuszt József, a zászlóanyait pedig Ernuszt Józsefné volt kegyes elvállalni, megajándékozván mindkét zászlót egy-egy gyönyörű selyemszalaggal. (A hajadonok szalagján ez a fölírás áll: Üdvözlégy Mária! – a másikon: Ernuszt Józsefné. Az ifjak zászlószalagja e fölírást viseli: Szent Alajos, légy vezérünk! – a másik felén meg Ernuszt József neve olvasható.) Ezek megáldása után következett a szt. beszéd, melyet Horváth István ker. esperes úr tartott, gyönyörűen fejtegette ezen nagy nap jelentőségét, s azután áldását könyörögte mindazokra, kik a templomépítéshez akár kisebb, akár nagyobb adománnyal járultak.

A szentbeszéd után a Veri Sancte-val kezdődő és Te Deum-mal végződő szentmise következett. A szentmise végeztével a jelen volt plébánosokat Ernuszt Kelemen úr ő nagyméltósága ebédre hívta meg oladi kastélyába, idősb Németh József pedig, ki a templom építéséhez saját fundusából elegendő hellyel és egyéb anyagokkal is oly bőkezűen hozzájárult, Ernuszt József urat és nejét, Horváth Péter tanítót, Varga József építőmestert, ki a templomot oly igazán csinosan és mindenki teljes megelégedésére készítette el és ennek nejét stb., stb. hívta meg ebédre, a hol is szebbnél szebb felköszöntőkben nem volt hiány.

Elmondhatjuk, hogy a gyönyörűen sikerült szent ünnepély a több ezerre menő hívő nép szívében egy örökké felejthetetlen emléket hagyott.”

g6iKwUqbfiK66RnOVhfbiw_r3

Faluház

A Közösségi Ház első ütemét 1998. augusztus 29-én avattuk fel. Az épületben található nagyterem kitűnő helye a közösségi rendezvényeknek. Az épület terveit Fenyvesi Gyula építészmérnök készítette el. Az épület sajátossága az impozáns belső, a fából ácsolt tetőszerkezet.

Janzsó László polgármester avatóbeszéde után Molnár János esperes szentelte fel a házat.

A falu krónikájából idézzük a Házavatás ünnepi perceit:

9.30-kor a kőkereszttől indultak el majorettjeink a Polgármesteri Hivatal felé. Sokan kísérték őket a járdán. Az autósok kicsit türelmetlenek voltak. A lányokkal Magyarné Várallai Lívia foglalkozott, illetve tanította be őket. A kísérésben Dávid István segített.

Majorettek voltak: Bakó Ágnes, Blazovits Barbara, De Rivó Zsófia, Dejcsics Zsanett, Fichtacher Renáta, Horváth Melinda, Huszár Hajnalka, Jagodits Judit, Kincs Anikó, Márton Mercedesz, Mihalik Dóra, Mihalik Petra, Milisits Bettina, Sipos Klaudia és Vámos Anett.

9.50-kor ünnepélyes zászlófelvonás a Polgármesteri Hivatal előtt. Antal Ákos a hivatal lépcsőjén állva adta elő trombitán Verdi Aida c. művének egy részletét. Pungor György és Takács László a zászlókat tartották eközben, majd a Himnusz hangjára felvonták a zászlókat.

10.00: Házavatás

„Lengenek zászlóink. Elhangzott Himnuszunk. Ünneplünk. Van alkalmunk az ünneplésre. A Himnusz sorai jutnak az eszünkbe. A mű egyik gondolatát azonban így fogalmazhatnánk meg: Kőhalom állt, most vár. Minket vár.” – kezdte a házavatást Sörös István népművelő, majd köszöntötte a megjelent vendégeket: Horváth Györgyöt, a Vas Megyei Közgyűlés Kulturális Bizottságának elnökét; Kiskorpád polgármesterét, Pikler Józsefet és a testvértelepülés delegációját; Bingerné Sőre Csillát, Dozmat polgármesterét; Horváth Józsefet és Kovácsné Hetyei Évát, Bucsu polgármesterét és jegyzőjét; Joó Imrét, Torony polgármesterét; Molnár János esperest, a falu lelkipásztorát és dr. Csider Sándort, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Művelődéstudományi és Felnőttképzési Tanszékének docensét.

A házavató ünnepség az épület előtti téren zajlott. A műsorban szerepeltek többek között séi művészek: Falvay Cseperke csellón, Morvay Ágnes hegedűn és Vincze Eszter fuvolán. Felice dall’ Abaco, Haydn és Schubert műveit szólaltatták meg. Pezenhófer Brigitta Petőfi Sándor Az apostol c. művéből idézett, Koroknai László Bertolt Brechttől mondta el Egy olvasó munkás kérdéseit.

Janzsó László polgármester avatóbeszédét követően Molnár János esperes szentelte fel az új házat. A szalag átvágása után állófogadáson láttuk vendégül a megjelenteket.

A Közösségi Házat a használat során átneveztük Faluháznak. A Faluház második ütemének átadására több évet kellett várni. Erre a napra 2007. szeptember 8-án került sor. A ház újabb helyiségekkel bővült. Könyvtár, civil helyiség, orvosi rendelő, tágas aula várják a látogatókat. A mellékhelyiségek kialakítása is most történt meg.

A Faluház II. ütemének megvalósítására az önkormányzat az Örökségvédelmi Minisztérium pályázatán jutott hozzá 20 millió forint kamatmentes kölcsönhöz, melyet 20 év alatt kellett volna visszatörlesztenünk. (Ezt a tartozásunkat a kormány 2013-ban eltörölte.) A kivitelezést közbeszerzés útján a Szombathelyi Épszöv Kft. végezte határidőre. Fenyvesi Gyula, tervező korai halála miatt a megvalósítást Tölgyesi Ernőné építész kísérte végig.

Az avatóünnepségen megjelent Básthy Tamás országgyűlési képviselő, valamint Kovács Ferenc, a Megyei Közgyűlés elnöke. A házat Kiss Gábor toronyi plébános szentelte fel.

A műsort Magyarné Várallai Lívia faluházvezető állította össze. Felléptek séi zeneművészek, a toronyi asszonykórus, a Gradistyei Horvát Hagyományőrző Egyesület, a Capito Gitárklub, valamint Szandi.

AlXdl-R6a22b-Sb70Pmmvg_r1

Harangláb

2015-ben a húsvét vasárnapi szentmisét követően került sor az elkészült harangláb és harang felszentelésére a séi temető előtti téren.

A temető szent hely, itt őseink, elődeink, nagyapáink, nagyanyáink csontjai porladnak. Valószínű, hogy már a XII. században állhatott itt valamilyen ősi kápolna, mert akkoriban elrendelték, hogy a „keresztények temetkezési helyei csak a templomok körüli térségben lehessenek”.

Egyes leírások szerint 1660-ban erős, zsindelyes épületet emeltek a falu lakói. Török veszedelemtől tartottak a séiek, talán éppen ezért magaslatra – a temető közepére – építették templomukat, hogy könnyebben védhessék azt. A falakat megerősítették, az emberek bátrabban kereshettek menedéket Isten házában, mely fölött nem a félhold, hanem a Szent Kereszt ereje őrködött. 1841-ben a püspöki látogatás alkalmával pontosan leírták a nagy-séi leányegyház állapotát. A 400 ember térségű templom előrészén volt egy fa torony is, de a nem egészen 1 mázsás és Szent Kereszt tiszteletére szentelt harang nem ebben, hanem az egyház mellett épült haranglábban találtatik.

Az ősi templomnak ma már nyomát sem látni, helyét valahol a nagykereszt környékén kellene keresni. A fából készült harangláb korhadt gerendáit dédszüleink még láthatták.

Egy harangról helyi legenda is szól. A régi templom egyik harangját eleink egy közeli kútban rejtették el a portyázó törökök elől. A kutat betemették, ezt a harangot azóta is a föld mélye őrzi. Kincskereső séi legények többször próbálkoztak már a harang kiásásával, de ez még senkinek sem sikerült.

Új templomunk is már 114 esztendős (szeptember 15-én szentelték fel), 1901 májusában kezdték el építeni. A templomban hajdan 3 harang szólt: egy nagyharang, egy kisharang és egy lélekharang. A háborúk nem kegyelmeztek, így valószínűleg a legelső harangot, a nagyharangot kellett a falu népének beszolgáltatni, a béke jelképét a hadiipar dolgozta fel.

A harang hiányát mindig is éreztük. Temetésekkor a temetőtől távolabbi templom harangja szólalt meg, és kísérte a távolból a temetőbe igyekvő gyászolókat. A harangláb állításának gondolata 2011-ben vetődött fel. Már akkor gyűjtést rendeztünk a felállításához a májusban rendezett Zsigmond-napon. 2012 februárjában újévi koncertet rendeztünk. A fellépő séi művészek a harangláb és a harang költségeire ajánlották fel a bevételt, a zene a haranglábért szólt.

A harang hangja, akárcsak a zene, a lélekhez szól. Egy új hang jelenik meg falunk életében. Közös hang, mindenkihez és mindenkiért szól. A harangok feladata: „az élőket hívogatni, a holtakat elsiratni, a felhőket elkergetni, az élőket vigasztalni”.

A lakosság, a falu összefogásával valósult meg új büszkeségünk. A jó cél érdekében sokan megmozdultak, anyagiakkal, kétkezi munkával, ötletekkel segítettek. Oroszlánrészt vállaltak a megvalósításban: Viszkedné Gyürüs Mária volt alpolgármester asszony, Nagy Zoltán volt önkormányzati képviselő, Pezenhófer György jelenlegi alpolgármester, Horváth László önkormányzati képviselő és a fiatalok (vasgyűjtés); a Sében élő zeneművészek (2012. február 26-i koncert), az ÖrökSÉgünk Alapítvány (a harangláb fazsindelyének elkészítésében segítettek). Pajor Pista bácsi a jó cél érdekében egy birkát ajánlott fel, Konti Zoltán (2011. évi Zsigmond napi tevékenységével járult hozzá).

A korábbi testület a harangláb helyéül a ravatalozóval szemben lévő parkosított részt álmodta meg, de ennek műszaki akadályai voltak. 2014 tavaszán döntöttünk az új helyről, ekkor választottuk ki a lépcső melletti ívet. Hisszük, hogy jó döntést hoztunk.

  • Tervező: Pothárn László perenyei építészmérnök, korábbi perenyei önkormányzati képviselő.
  • A 40 kg-os harang öntését Őrbottyánban végezte Gombos Miklós harangöntő mester. A munkálatokat 2014 júniusában kezdte el, a harang tavaly decemberben érkezett meg Sébe. Idén januárban az újévi koncerten már bemutathattam a közönségnek.
  • A fazsindelyt Nagykanizsáról hozták Horváth Imre műhelyéből. A dolgozók még ide is elutaztak, hogy a zsindelyek összerakásában segédkezzenek.
  • A harangláb faanyagának szabászatát, kivitelezését a szombathelyi Farkas-Fa Faipari Kft. vállalta. Ide a helyszínre már a kész haranglábat szállították. 2014 Mindenszentekre már állt a harangláb.
  • A lakatos munkákat a séi Borbély István és fia, Borbély Gergely készítették el.
  • Az elektromos működtetéshez szükséges vezetéket a ravatalozóból vezetjük a haranglábig, a földmunkákat a séi Rácz István cége vállalta.
  • Az áram odavezetését a Papp és Pezenhófer cég végezte.
  • A harangláb festését a vízügyes közfoglalkoztatottak (Balogh Imre, Kalmár Zoltán és Sipos Tibor), valamint Sörös István vállalták.
  • A tereprendezést az önkormányzat dolgozói (Nárai Gyula, Viszked András), valamint közfoglalkoztatottjai (Bogyai Kornélia, Standiné Bogyai Ibolya és Standi Zsolt) végezték.
  • A parkosításban Janzsó László ötletei, tanácsai szerint jártunk el.
  • A felszentelés előtt Kiss Barna önkormányzati képviselő előadásában hallhattuk az Örömódát: „… térj be hozzánk drága vendég, tündökölj ránk fényözön!”

Önkormányzatunk kérésére plébánosunk, dr. Perger Gyula atya, püspöki referens szentelje fel a haranglábat és a harangot.

Köszönjük mindenki segítségét, munkavégzését, szakértelmét! Reméljük, hogy munkájuk, munkánk gyümölcse, közös projektünk végeredménye még sokáig fennáll és unokáink, dédunokáink is látni fogják és emlegetik 2015 húsvétját, amikor felavattuk haranglábunkat.

A haranglábra ezt írattuk: „Isten dicsőségére és elődeink emlékére öntette Sé község lakossága 2014. évben.”

 Archívum