Kirándulás a környéken 2.

Római-gát, a 200 éves vadkörtefa és a Csömötei-kilátó

Római-gát, a 200 éves vadkörtefa és a Csömötei-kilátó

Mintha egy képzeletbeli láncra fűznénk fel őket, egymás után útba lehet ejteni ezt a három látványosságot. Legpraktikusabb, ha biciklivel megyünk, kb. 15 km-es kellemes túrára lehet számítani, valamint sok látnivalóra és a gyönyörű tájra!

Sé után a Dolgozók úti kerékpárúton haladva Gencsapáti felé vesszük az irányt, a faluba érve a 353 házszámnál kell balra kanyarodni (régen volt Módos-kocsma), és máris megpillantjuk a Római-gátat.

Kétezer évvel ezelőtt a térség fő vízfolyása Sibaris (Savaria) patak volt, ami azonos mai Günzbach (Güns) – Gyöngyös – Perint – Sorok néven csordogáló patakokkal. Ez volt a Savaria-patak útja mindaddig, amíg a II. század végén a rómaiak el nem végezték Savaria környékén a vízrendezést. Ennek keretében megépítették a mai Gencsapáti területén fekvő gátat (amit a köznyelv a mai napig Római-gátnak nevez), valamint a kámoni Kerka-árokhoz csatlakozó mesterség csatornát, melyen át a Savaria-patak megosztott vizét egy új ágon a Borzó-patakba, majd ezen továbbvezetve Sárvár térségében a Rábába juttatták.
A vízrendezés során Savaria városa egy stabil vízszinttel rendelkező, tiszta vízfolyáshoz jutott (Gyöngyös), melyre nyugodtan telepíthette malmait, amit az eredeti ágra (Perint) nem tehetett, mivel ide torkolltak a város szennyvízcsatornái. Így vált az új Gyöngyös-ág egy malomcsatornává, s ezt a szerepét lényegében napjainkig megőrizte.
Az egykori Savaria (Gyöngyös) patak Római-gát utáni szakaszát nevezzük ma Perintnek (néhány helyen használatos a Sorok-Perint elnevezés is), ami Zsennyénél torkollik a Rábába.
A csatorna kiásásának az ideje kikövetkeztethető, mivel a Gyöngyös-patak medre keletről határolta a római colonia területét, vagyis a meder a római megszállást és városalapítást követően készülhetett el. A vízszabályozások, mocsárlecsapolások a császárkorban mindennapos gyakorlatnak számítottak.

A GÁT

A patakok vízhozamát az elágazásnál gát szabályozza, amely két részből áll. Egy úgynevezett oldalbukóból és egy zsilipből. Mindkettő egyszerű építmény, amely az idők folyamán, a rendelkezésre álló építőanyagok függvényében nyilván folyamatosan változott, de funkcióját folyamatosan betöltötte.
Normális vízhozam mellett vagy szárazabb időben a Kőszeg felől érkező Gyöngyös vizének a természetes mederbe jutását az elágazásnál az oldalbukó (beton fenékgát) akadályozza meg. Ezért a Gyöngyös teljes egészében a keleti mesterséges csatornába ömlik (Gyöngyös-műcsatorna), a Perint medre pedig néhány száz méter hosszan víz nélkül marad, addig, ameddig a nyugatról érkező patakok (Vizellősi-, Mocsári-, valamint az Arany-patak) fel nem töltik.
Áradáskor más a helyzet. Mivel a zsilip áteresztő képessége korlátozott, a magas víz folyamatosan átlépi az oldalbukó szintjét és a Perint-ág medrébe kerül.
A Gyöngyös medre az elágazásnál különösen szűk, a 2 métert is alig éri el. Délebbre ugyan kiszélesedik (szélessége alul 2-3, felül 6-7 méter), a Perint viszont az elágazástól délebbre is mély és széles medrű, Szombathely belterületén mélysége a 8 métert is eléri. Ez tekinthető hát a természetes patakmedernek.
A bekötőút melletti zsilippel tehát a Gyöngyös-műcsatornába ömlő víz mennyiségét lehet szabályozni. Ez biztosítja az alsóbb szakaszok egyenletes vízszintjét.
Ha a mesterséges medret a zsilippel elzárják, a teljes vízmennyiség a Perintbe ömlik. E rendszer segítségével a római kortól kezdve szabályozhatták a vízhozamot.
A gáttal meg lehetett akadályozni, hogy a várostól délre fekvő, mezőgazdaságilag hasznosítható, illetve a temetkezésekhez igénybe vett területet a víz elárassza. Az eleinte nyilván rőzséből készült gát, amelyet egy nagyobb áradás bármikor elmoshatott, rendszeres karbantartást igényelt.
A szabályozás különösen a középkorban volt fontos, amikor tucatnyi malom működött a vízfolyáson. Őrizni is kellett, mert illetéktelen beavatkozás esetén a malmok víz nélkül maradtak. Ilyen eset volt 1570-ben, amikor például ifjabb Jurisich Miklós kőszegi várkapitány vitába keveredett Szombathellyel, és elzáratta a Gyöngyös kiágazást, aminek következtében a városi malmok nem tudtak őrölni. forrás:www.geocaching.hu

 

Visszatérve Gencsapáti főutcájára, a Holdfényliget felé vesszük az irányt. Ha mód van rá, érdemes bemenni a Szent Márton plébániatemplom csodás kertjébe is.

A Holdfényliget parkolójától tábla jelzi a 200 éves vadkörtefa helyét, melyhez hamar oda is érünk. Akár piknikezni is lehet, padok rendelkezésre állnak.

A vadkörtefát az 1800-as években ültették. Akkoriban ezt a helyet „Boszorkány-áztató-dűlő”-nek nevezték. A fa ma védett természeti látnivaló. Magassága 15 m, törzsátmérője kb. 1 m.

Továbbmenve/kerekezve a földúton eljutunk egy aszfaltos úthoz, mely felvisz minket a Csömötei-hegyre, a pincékhez és a kilátóhoz.

A Kilátót, mely 12 m magas, 2010-ben adták át a nagyközönség számára. Tetejéről bámulatos panoráma tárul elénk.

Bálint Gertrúd

Ossza meg, ha tetszett!

 Archívum