A bölcsek köve 1.

Biztosan sokan hallották már a „bölcsek köve” kifejezést, de nem biztos, hogy a jelentését is mindenki ismeri. Akik olvasták a Harry Potter könyveket, vagy látták a filmet, azok tudják, miről írok, de talán az nem annyira köztudott, hogy a kő ötlete nem J.K. Rowling fejéből pattant ki, hanem már a középkor óta keresik az emberek. Sőt, az utána való kutatáson alapszik a mai kémiai tudásunk.

Az embert mindig is vonzotta az arany, és már az ókorban is próbálkoztak „aranycsinálással”. A mesterség Egyiptomból terjedt el előbb a görögök, majd az arabok felé, és Egyiptom régi neve után nevezték el alkímiának.

A legelső kémiai leírások egy Geber nevezetű, arab tudóstól származnak, aki úgy hitte, létezik egy olyan anyag, amely minden betegséget meggyógyít. Később az alkimisták úgy gondolták, hogy ezzel a csodálatos anyaggal az értéktelen fémeket arannyá tudják változtatni.  Ezt a misztikus anyagot nevezték el a “bölcsek kövének”. Az idők folyamán további tulajdonságokkal is felruházták: azt mondták rá, hogy a terméketlen fákat termékennyé teszi, az emberi életet tetszés szerint meghosszabbítja, tulajdonosának pedig örök ifjúságot és mérhetetlen gazdagságot biztosít.

A “bölcsek kövének” kutatása azonban egész vagyonokat és számos emberéletet követelt. Bár az alkimisták között sok okos és jó szándékú ember volt, akiknek a munkája megvetette a mai kémia alapjait, jóval több volt közöttük a kuruzsló, minden hájjal megkent szélhámos. Ők az örök ifjúság és a későbbi gazdagság ígéretével számtalan embert tettek nincstelenné, és a kísérleteik gyakran emberi életeket is követeltek.

Ma is vannak alkimisták!

Az interneten barangolva számos hamis ígérettel kecsegtető csodaszerre bukkanhatunk. Igaz, ezeket manapság már nem bölcsek kövének nevezik, de a hirdetések szerint ugyanúgy minden bajra gyógyírt jelentenek… éppen csak aranyat nem tudnak csinálni. Persze van, aki aranyat is csinál magának belőlük, csak nem a szó eredeti értelmében.

A csodaszereket reklámozó netes oldalak két csoportra oszthatóak:

Az egyik csoportban a háztartásban is megtalálható, vagy bárhol könnyedén beszerezhető anyagokról állítják, hogy milyen sokoldalúan használhatjuk őket egészségünk megőrzésére, vagy milyen gyorsan és olcsón gyógyulhatunk ki velük a legkülönfélébb betegségekből. Ezeket azért tartom veszélyesnek, mert értékes időt vesztegetnek el az emberek, miközben kísérletezgetnek a “tuti tippekkel”.

A másik csoportba osztható oldalak az „aranycsinálók”. Ezek olyan termékeket reklámoznak, amelyek csak náluk, csak most rendkívül kedvező áron kaphatóak (na meg ha azonnal rendelünk tőlük, akkor ráadásul kapunk még valamit ingyen.) A számla végösszege azonban ritkán áll meg a tízezres nagyságrend alatt: így lesz az egyébként filléres anyagból arany.

Akik olvasták az előző cikkeimet, tudhatják, hogy alapjában véve nem vagyok az alternatív gyógyászat ellensége, de szeretném kihangsúlyozni, hogy a gyógyulás első lépcsőfoka a megfelelő diagnózis. Ha nem tudjuk, mi a baj, akkor fellépni sem tudunk megfelelően a probléma ellen.

Napjainkban az orvostudomány már nagyon fejlett, az azonban tévedés, hogy mindent tudunk és mindent meg lehet gyógyítani.

            Az emberi szervezetet számtalan bonyolult folyamat működteti, amelyek hatással vannak egymásra. Bárhol is avatkozunk bele ezekbe a folyamatokba, azok a szervezet egészére is hatással lesznek. Ezért is van a gyógyszereknek mellékhatása: mert ami a szervezet egyik részén javít, az a másikon ronthat.

Nincs két teljesen egyforma ember, ezt bizonyítják a ma már elkészíthető géntérképek is. Az a gyógyszer, ami az egyiknek tökéletes gyógyulást hoz, minimális mellékhatásokkal, a másiknál olyan problémákat okozhat, hogy még a gyógyulás ígérete sem tudja rábírni a beteget a beszedésére.

A következő cikkemben arról írok majd, hogyan készülnek a hivatalosan is engedélyezett gyógyszerek, és hogyan a csodaszerek.

Jakabné Varga Cecília

 Archívum